Örökké együtt!

🌺Várva várt találkozás🌺

A szél a hajamba kapott miközbe az autópályán vezettem. Igen igen megvan a jogsim! Na erre varrjatok gombot! 1 év telt el, 1 teljes éve nem találkoztam Zolival, 1 teljes éve nem csókolhattam meg. Az az 1 év nagyon hosszú volt. Vagyis a nyár, az csigalassúsággal telt el aztán beindult az egyetem és alig maradt időm egyedül lenni a gondolataimmal. Hangosabbra vettem a zenét és együtt énekeltem Miley Cirus-al. A mobilom csörgése zökkentett ki.

-Igen? -szóltam miután fogadtam a hívást és kihangosítottam.

-Sziaa már elindultál ugye? -kérdezte Zsófi.

-Szia igen, már mindjárt ott vagyok -mosolyodtam el.

-Szuper, akkor tudod hova kell hoznod -mondta.

-Igen tudom -bólintottam. -Bár lehet, hogy egy kicsit késni fogunk -mosolyogtam sejtelmesen.

-Nem gond megértem -kuncogott fel.

-Puszillak drága -dobtam egy cuppanós puszit.

-Én is téged -nevette el magát aztán letettük. Igazság szerint utáltam és féltem is vezetés közben telefonálni ezért beszereztem egy tartót amibe indulás előtt mindig betettem a telefont. Lekanyarodtam a mellékútra és a gyomrom izgatottan görcsbe rándult. Már csak pár méter választ el minket egymástól! Leparkoltam a kocsimmal majd kiszálltam és a motorháztetőnek dőltem. A szél a szemembe fújta a hajam amit fintorogva tűrtem a fülem mögé majd a rövidnadrágom zsebébe süllyesztettem a kezem. A főbejáratot fürkésztem és az ajkamat rágcsálva vártam, hogy Zoli felbukkanjon. Mielőtt elindultam volna vagy ötször öltöztem át. Tetszeni akartam Zolinak na! Fogalmam sem volt, hogy mi fog történni a viszontlátáskor. Vajon egymás felé szaladunk mint a filmekbe, hogy aztán az ajkunk egy forró boldog csókban forrjon össze? Vagy csak állunk egymással szemben és félszegen mosolygunk egymásra? Vagy pedig totál lefagyok mint azon a napon amikor először találkoztunk és hirtelen letámadott a csókjával? Hát egyik sem történt vagyis nem pontosan úgy ahogy én elképzeltem. Ahogy láttam, hogy két személy közeledik a kapu felé ellöktem magam a kocsitól és elkezdtem toporogni miközbe az ajkam széles mosolyra húzódott. Minden porcikámba éreztem, hogy Zoli egyre közelebb van hozzám. Amikor kinyílt a kapu Zoli kilépett rajta majd lekezelt a 30-as pasival aztán felém fordította a fejét és elmosolyodott. Nagyon megváltozott. A haja kissé megnőtt és a szemébe hullott, arca sokkal érettebbnek tűnt. Hangosan visítva kezdtem el felé szaladni és csapódtam neki. Nevetve kapott el, fejét a nyakamba temette. Lábam a dereka köré kulcsolódott miközbe szorosan hozzá bújtam.

-Hogy mennyire hiányoztál -pörgetett meg mire elnevettem magam.

-Olyan jó újra érezni -mosolyogtam és újra hozzá bújtam.

-Minden nélküled eltöltött perc kínszenvedés volt -szorított magához. -Annyira hiányzott az illatod Emma -suttogta és csókokkal hintette tele a nyakam. Könnyes szemekkel néztem fel rá.

-Itt vagy, itt vagy velem -simítottam a kezem az arcára.

-Hol máshol lehetnék? -simult az arcával a tenyerembe.

-Szeretlek -suttogtam.

-Szeretlek -hajolt hozzám és megcsókolt. Abban a pillanatban minden értelmet nyert. Újra teljes voltam. Szorosan hozzá tapadtam, ujjaim a hajába túrtak miközbe mohón visszacsókoltam. -Végre -nevette el magát és szorosan magához ölelt.

-El sem hiszem, hogy itt vagy velem és nem kell visszamenned -szipogtam.

-Soha többet nem megyek sehova -ígérte.

-Csak velem -töröltem meg a szemem.

-Csak veled -nézett a szemembe és megpuszilta az orrom hegyét.