Örökké együtt!

🌺Boldog Karácsonyt!!🌺

Hát idén is fekete karácsonyunk lesz. Ezzel a gondolattal keltem fel reggel. A hasamba a kis lurkó már 6 hónapja van bent. Március 8.-ára van előírva Zoli névnapjára. Milyen szép névnapi ajándék lenne ez neki. Szerencsére én nem vagyok hányós csak fáradékony és hiperérzékeny. Múltkor a Margit szigeten láttam egy kóbor kiscicát mire elsírtam magam és addig könyörögtem Zolinak míg haza nem vittük. Persze nem anyuhoz, mert ott Paca nem nagyon szereti a cicákat. Frici a villába került és nagyon otthon érzi magát. Piroska néni teljes mértékben elkényeszteti. Na igen 1 hónapja voltam először a villába és a reakcióm annyi volt, hogy azta kurva. Mikor megtudtam, hogy személyzet is van a földről kellett összekaparnom az államat. De még nem költöztem oda, arra még nem álltam készen. Belebújtam a puha köntösömbe majd a mamuszomba és az ablakhoz csoszogtam. Amikor félrehúztam a függönyt boldogan mosolyogva néztem a hulló hópelyhekre. Havazik!! Kisitettem a szobámból és átmentem Zolihoz. Ő még javában húzta a lóbőrt pedig már kilenc óra.
-Héé Zoli -ráztam meg finoman. Semmi reakció. -Zoli azt hiszem elfolyt a magzatvíz -ráztam erősebben.
-Micsoda? -ugrott ki az ágyból azonnal aztán lenézett rám. -Még csak 6 hónapos vagy -nyögött fel és elvágódott az ágyon. Elnevettem magam.
-Valahogy muszáj volt felébresztenelek -böktem oldalba.
-Ez már a negyedik alkalom, hogy ezzel költesz és én mindig bedőlök -nyöszörgött és a fejére húzta a párnát.
-Na Zoli, karácsony van és esik a hó -vettem el tőle a párnát.
-Pompás -motyogta és hunyorogva rám nézett. -Nem lehetne mondjuk csókkal ébreszteni? -érdeklődött.
-Nem tudok lehajolni -mutattam a hasamra. Morcosan rám öltötte a nyelvét aztán a szemét dörzsölve felült.
-Szóval miért keltettél fel? Menjünk ki szánkózni? -érdeklődött.
-Nem csak na...esik a hó és kilenc óra van -vontam meg a válla mosolyogva.
-Értem -bólintott majd hozzám hajolt és megcsókolt. -Még 3 hónap és egy másfél aztán nem szabadulsz -ígérte.
-Olyan furcsa, a te gyermekeddel vagyok terhes mégsem emlékszek arra, hogy együtt lettünk volna -sóhajtottam fel.
-Majd újra megtapasztalod, de most csita -nyomta az ujját az ajkamra. -A fiammal tárgyalok -kacsintott rám aztán az ölembe hajtotta a fejét. -Hé kishaver. Most úgy szólok hozzád mint férfi a férfihoz. Mi lenne ha kicsit jobban növekednél mint Renesmee az alkonyatban, persze te nem bántanád az anyukádat. Pikk pakk kint lennél és akkor apa végre hozzá érhetne az ő imádott barátnőjéhez. Fogalmad sincs kisöreg milyen gyönyörű az anyukád -suttogta. Az arcomon bamba vigyorral játszadoztam Zoli hajával. -Megegyeztünk? Amúgy tudod, hogy csak viccelek, növekedj ott bent, legyél egészséges és imádj majd focizni, vagy kosarazni ezt már rád bízom. Szeretlek -suttogta majd mosolyogva felnézett rám.
-Vége a kupaktanácsnak? -érdeklődtem.
-Vége -ült fel és megcsókolt. A tarkójára csúsztatva a kezem viszonoztam a csókját.
-Imádom, hogy ilyen vagy -suttogtam.
-Te hozod ki belőlem. Szerinted 4 évvel ezelőtt gondoltam volna, hogy 20 évesen a barátnőm hasában lévő fiammal beszélgetek? -billentette oldalra a fejét.
-Hát négy évvel ezelőtt én 12 akarom mondani 15 voltam, akkor nekem Zac Efron volt az álomférjem -mosolyogtam.
-Még most is ő? -érdeklődött.
-Nem, most már te vagy az -suttogtam.
-Ebben a válaszban reménykedtem -mosolyodott el és hosszasan megcsókolt.

°°°

Mivel most többen vagyunk mint 10.-be ezért a szentestét a villában tartottuk. Ott mind kényelmesen elfértünk. Ugye jött Zsófi, Martin, Ákos, Gerda és Zsófinak a szülei. Meg voltunk mi négyen, plusz az Adácsi nagyi. Azért mégse legyen otthon egyedül szenteste. Anyuval délelőtt feldíszítettük a fát és a fa alá tettük az ajándékokat. Délután 4-re vártuk a vendégeket addig még van 1 óra. Idén a másik változás az, hogy nem mi főzünk hanem Piroska néni előre megfőzött aztán hazament a családjához ahogy a személyzet többi tagja is. Felmentem az emeletre és beléptem azon az ajtón ami mögött Zoli és az én hálószobám volt. Kétszer voltam eddig itt és még mindig elcsodálkozok azon, hogy van egy saját gardrób szobám. Leültem az ágyra és körbe néztem a szobába. Tekintetem a falon lévő fényképekre vándorolt és elmosolyodtam.
-Hát itt vagy -hallottam Zoli hangját.
-Igen bejöttem egy kicsit -válaszoltam. Zoli leült mellém majd megfogta a kezem.
-Van egy ajándékom számodra -állt fel hirtelen és az éjjeliszekrényhez ment.
-Ajándék? Milyen ajándék? Miért nem tetted be a fa alá? -kérdeztem.
-Nem hiszem, hogy örülnél neki ha betenném a fa alá -vigyorodott el majd egy képkerettel a kezében visszajött hozzám. -Tessék -adta a kezembe. Megfordítottam és csak néztem az óvszeres csomagolásra.
-Ez mi akar lenni? -köszörültem meg a torkom.
-Ezt drágám te tetted el emlékbe. Még a dátum is rajta van -nevette el magát.
-Jézusom -temettem a kezembe a fejem.
-Eleve ezt terveztem neked karácsonyi ajándéknak -ölelte át a vállam és egy puszit nyomott a fejemre.
-Köszönöm ez életem legszebb ajándéka -motyogtam az ujjaim közül nézve rá.
-Tudom -vigyorgott. Elvettem a kezem az arcomtól majd a fejemet csóválva felálltam és eltettem a képkeretet.
-Sajnálom, hogy nem emlékszek -haraptam az ajkamba.
-Semmi gond Emma -állt fel és odasétált hozzám. -Szeretlek -támasztotta a homlokát az enyémnek. Vettem egy mély levegőt, itt az ideje, hogy én is kimondjam.
-Szeretlek -karoltam át a nyakát és hosszasan megcsókoltam.