Örökké együtt!

🌺Lazulás🌺

Semmi kedvem nem volt ma kimozdulni otthonról így úgy döntöttem tovább olvasom Zoli könyvét. Kényelmesen elhelyezkedtem majd folytattam ott ahol legutóbb abba hagytam.

2 rész

Az erkélyen állva figyeltem Emmát aki a stég felé sétált majd leült és elővette a telefonját. Ahogy elfigyeltem őt azon kaptam magam, hogy a közelébe akarok lenni. Mintha valami mágnes vonzott volna hozzá. És ez nem tetszett. Nagyon nem tetszett, hogy így éreztem. Ellöktem magam a korláttól majd visszamentem a szobába és lekaptam a pólómat majd kimentem.
-Hé fiam -szólt utánam apa.
-Mi van? -torpantam meg és türelmetlenül apára néztem.
-Kérj bocsánatot Emmától -mondta a szemembe nézve. Ingerülten mordultam fel.
-Ugyan miért kéne bocsánatot kérnem? -mosolyodtam el gúnyosan.
-Mert tiszteletlen voltál vele, megcsókoltad akarata ellenére -fortyant fel apa.
-Az akarata ellenére -néztem a plafonra. -Nekem úgy tűnt nagyon is élvezte ellökhetett volna magától, de nem tette -mosolyogtam majd sarkon fordultam és kimentem a hátsó ajtón. Tekintetemet Emma hátára szegeztem és még idejébe elcsíptem a panaszáradatát.
-Egy beképzelt, utálatos faszkalap. Tudod mit tett? Be se mutatkozott hanem megcsókolt!!!!! Képes volt megcsókolni aztán kijelentette, hogy soha sem leszek a huga. Ráadásul kitúrt a szobámból, azt mondta nekem, hogy cicám utána meg felajánlotta, hogy aludjunk egy ágyba -gesztikulált a kezével. Majdnem felnevettem. Zene volt füleimnek amit mondott.
-Az ágyban is ilyen tüzes vagy? -érdeklődtem szórakozottan mire felém kapta a fejét és eltátotta a száját. Tekintetét a mellkasomra szegezte mire elégedetten elvigyorodtam. Hatással vagyok rá, le sem tudja tagadni.
-Persze itt vagyok -tápászkodott fel Emma majd rám se nézve kikerült. Ahogy elhaladt mellettem megcsapott az illata. Mély levegőt vettem és lehunytam a szemem. Ez a lány a vesztemet fogja okozni.

Kipattantam apám kocsijából és beléptem arra a szórakozóhelyre amit Emma ajánlott nekem. Megbántottam, sírt miattam, de az ő hibája. Eldönthetné, hogy mit akar. Persze tisztába voltam vele, hogy hallgatózik amikor a haverommal videochateltem és direkt mondtam azt, hogy megfektetem. A kicsike pedig rögtön felkapta a vizet és kijelentette, hogy hozzá egy ujjal sem fogok érni az biztos. Utána persze megpróbáltam kiengesztelni, vittem ki neki pokrócot, hogy meg ne fagyjon. Mondtam neki, hogy csak vicceltem meg talán azt is, hogy komolyan elhitte, hogy lefeküdnék vele, azt hittem, hogy ezen nevetni fog, de nem...az a megbántottság az arcán, az az arc örökre beleégett az agyamba. Miattam nem is evett csak felrohant a szobájába és nem sokkal később az anyjával jött vissza. Mikor megláttam a kisírt szemeit képzeletben vagy tízszer felpofoztam magam. Dühös voltam magamra és rá is mert rögtön az anyjához rohant. Talán túlzásba estem amikor megcsipkedtem az arcát és megkérdeztem tőle, hogy hol a macija. Így utólag vissza gondolva ez tényleg erős volt. Leroskadtam egy szabad székre és whiskyt rendeltem. Egy hajtásra kiittam a poharat.
-Add az egész üveget -dörmögtem a pultos csajnak.
-Nehéz napod volt? -kérdezte miközbe a kezembe nyomta. Rábámultam majd szótlanul meghúztam az üveg tartalmát. Nem akartam beszélni, azért voltam itt, hogy igyak és elfelejtsem Emmát. A rohadt életbe is, csak ma ismertem meg mégis teljes mértékben befészkelte magát az agyamba. Utáltam, hogy ilyen hatással van rám. Utáltam, hogy nem tudom őt elfelejteni. Utáltam, hogy azt akartam itt legyen velem. Lecsaptam az üveget az asztalra majd erősen megdörzsöltem az arcom.
-Na mi az szépfiú? Mitől vagy ilyen feszült? -fonódott egy kéz hátulról körém és valami undorítóan édes illat csapta meg az orrom. Felfordult tőle a gyomrom.
-Nem vagyok feszült -válaszoltam.
-Ne hazudj, látszik rajtad, hogy az vagy -csúszott a keze a vállamra és elkezdte a vállamat maszírozni. -Én segíthetek feloldani a feszültségedet -búgta a fülembe fátyolos hangon. Az idegeim pattanásig feszültek, tényleg jó lett volna levezetni a feszkót. Megittam a whisky maradékát, pénzt dobtam a pultra majd felálltam és szembe fordultam a csajjal. Szőke hajú volt, búzakék szemű és úgy nézett ki mint aki belefejelt egy sminkes bödömbe. Csupán egy rövidke kis szoknya volt rajta egy toppal és combközépig érő csizma. Az ilyen lányok voltak az eseteim. Kezem a lány derekára siklott és közelebb vontam magamhoz. A lány szeme már csukva volt, műszempillája az arccsontját simogatta, a tűzpirosra rúzsozott ajka enyhén elnyílt. Néztem le a lányra, de nem tudtam megtenni. Nem tudtam megcsókolni. Csak egy valakit akartam megcsókolni és ez Emma volt. Az én tüzes kis vörösem. Mindenféle magyarázat nélkül toltam félre a csajt és mentem ki az ajtón. Bepattantam a kocsiba és padlógázzal mentem vissza a nyaralóig. Utólag egy kissebb csoda, hogy nem kaptak el a zsaruk. Fogalmam sem volt, hogy a kocsitól, hogy jutottam el a hátsó teraszig csak akkor eszméltem fel amikor egy kéz megérintettem a hátam.
-Mi van? -nyöszörögtem.
-Gyere ágyba duglak -hallottam meg Emma halk hangját.
-Minek? Jó itt nekem -motyogtam lehunyt szemmel ami amúgy nem volt igaz. Nagyon kényelmetlen volt a hinta.
-Apud meg fog ölni -húzott fel a hintáról és átkarolta a derekam.
-Ő leszarja, hogy mi van velem. Nem törődik velem, az sem érdekli, hogy nekem mi a jó. Nem veled van a baj kicsi Emma, hanem ezzel a kurva helyzettel. Talán ha máshogy ismerjük meg egymást, akkor más lenne minden, de most ez van -motyogtam keserűen.
-Bűzlesz -jegyezte meg. Hát ezt komolyan nem hiszem el. Mindössze ennyit reagált.
-Ilyet se mondtak még nekem -kuncogtam fel. Csiga lassúsággal értünk fel az emeletre. Emma az ágyig támogatott mire rögtön elvágódtam. A plafont bámultam miközbe ő levette a cipőmet majd a pólómat rángatta le. A nadrágomnál viszont elakadt. -Na mi van? Sose vettél még le egy fiúról nadrágot? -kuncogtam fel. -Pedig nem nehéz. Megmutatom jó? -kérdeztem és elkezdtem kigombolni a nadrágom.
-Te jó ég -kapta el rólam a tekintetét. Zavarban van, de édes. Lerugtam magamról a nadrágot mire gyorsan betakart. -Aludt ki magad -mondta szigorúan.
-Most elmész? Ne menj már. Maradj itt velem -nyúltam a keze után. Azt akartam, hogy itt maradjon velem. Érezni akartam a teste közelségét. -Beszélgessünk olyan régen beszélgettem -húztam magam felé
-Jó éjt Zoli -húzta el a kezét mire sóhajtottam egy nagyot. Nem hagyhattam, hogy így elmenjen.
-Igazából szivesen ágyba mennék veled. Tuti remek páros lennénk -mondtam halkan és az arcára néztem. Az ajkába harapott és egy nagyon halvány pír jelent meg az arcán.
-Aludj Zoli -szólalt meg végül és felállt. Fáradtan kavargó gondolatokkal néztem utána aztán lehunytam a szemem.

Hosszasan sóhajtva tettem félre a mappát. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Imádtam minden egyes sorát és érdekelt Zoli szemszöge ugyanakkor féltem is. Féltem, hogy mit fogok akkor olvasni amikor mondjuk Diával volt. Akkor is rám gondolt? Vagy amikor Adéllal volt? Bosszúból jött össze vele? Halkan kopogtak az ajtómon mire arra kaptam a fejem.
-Szia -mosolygott rám Zoli.
-Szia -köszöntem vissza.
-Tudtam, hogy te csórtad be -vigyorodott el a mappára nézve majd odajött hozzám és mellém ült.
-Nagy tehetség vagy Simon Zoltán -néztem a szemébe.
-Még mindig tetszik? -tűrte a fülem mögé az egyik kósza hajtincsem.
-Igen tetszik. Tetszik, hogy ilyen nagy hatással voltam rád már az első nap -mosolyodtam el és megcsókoltam.
-Mintha te nem vetkőztettél volna le a szemeddel amikor először megláttál -suttogta miközbe fölém helyezkedett és lenézett rám.
-Akkor még tisztességesek voltak a szándékaim -ellenkeztem.
-Hmm...és most? -csókolt bele a nyakamba lágyan. Felkuncogtam, ujjaimat a hajába fúrtam.
-Vidd el egy kiadóhoz -kértem hirtelen.
-Tudod, hogy el fogom vinni, de még nincs teljesen kész -húzódott el tőlem.
-Nekem már így is tetszik -néztem a szemébe.
-Még csak két fejezetet olvastál el -mosolyodott el.
-Most pedig folytatom -vettem a kezembe.
-Akkor én meg filmet nézek -vonta meg a vállát. Így esett, hogy Zoli a Wonder Woment nézte én pedig kiolvastam a könyvet. Vagy háromszor kellett abba hagynom mert kiszakadt belőlem a zokogás. Először amikor Zoli megtudta, hogy járok Dénesel aztán amikor Zoli nagyija meghalt és végül akkor amikor Zoli a kórház kápolnájába imádkozott. Ezek voltak azok a részek amikor a könnyeim megállíthatatlanul ömlöttek. A többivel meg tudtam bírkózni, de ezekkel nem.
-Picim akarsz Aladdint nézni? -kérdezte Zoli csendesen.
-A mesét? -töröltem meg a szemem szipogva.
-Nem a filmet -mosolyodott el gyengéden.
-Ohh jah jó rendben -bólintottam és bevackoltam magam Zoli karjaiba. Paca felugrott mellém és végignyúlt mellettem, fejét az oldalamon pihentette. Igazából nem nagyon voltam oda az Aladdinért. Sosem tartozott a kedvenc meséim közé. De a film az érdekes lehet, főleg, hogy Will Smith játsza Dzsin szerepét.

°°°

Miközbe anyának segítettem a vacsora készítésében halkan dúdolgattam. Tetszett az Aladdin és kifejezetten tetszett benne az az új dal ami a mesében nem volt benne.
-Mit dúdolgatsz? -érdeklődött anyu.
-Ma Zolival megnéztük az Aladdint filmbe -mosolyodtam el.
-Áá vagy úgy és, hogy tetszett? -érdeklődött.
-Tök jól megcsinálták -válaszoltam miközbe elkezdtem énekelni. -Ez a szabály, legyél engedelmes
Oda van vésve egy táblán:
„Mostantól jobb, ha egy hangod sem lesz”
A sztorit itt le is zárnám

Figyelj,
A parancs el nem némít
Ha nem hiszed el
Gyere bátran, próbáld meg!

És hangom zendül
Bárki kínoz, felsül,
A szívem meg sem rezdül
Tudom, nem hagyom én szó nélkül
Némán

Soha többet
Parancs meg nem törhet
Csak förmedj rám, hogy „csöndet!”
Tudom, nem hagyom én szó nélkül

Jócskán meglepődik az,
Ki engem ketrecébe zár
Gyere, nézd, hogy húzok tűzmadárként!
Rám a kék ég vár,
Ahol ezer visszhang száll

Hangom zendül
Hát sohase hidd, hogy elhallgattatsz végül
Tudom, nem hagyom én szó nélkül
Némán

Én zengem,
Hogy sose becsülj le engem
Ennél több is van még bennem
Tudom, nem hagyom én szó nélkül
Soha nem hagyom én szó nélkül
Némán

Anyu lelkesen megtapsolt én pedig meghajoltam.
-Köszönöm -hajtottam fejet.
-Talán felvethetnéd a tanárodnak, hogy csináljátok meg színdarabba az Aladdint -jegyezte meg anyu.
-Ez nem is olyan rossz ötlet -gondolkodtam el rajta.