Örökké együtt!

🌺Hülye vagyok🌺

Bedugtam a fülembe a fülest és kiléptem a szobámból. Sétálni volt kedvem, legalábbis ez volt az alibi. Az igazság viszont az, hogy ez a légkör már teljesen megfolyt. Zoli nem szól hozzám és ez...ez teljesen kikészít. Mit tegyek, hogy megbocsásson? Habozva kopogtam be az ajtaján és mivel válasz nem érkezett, beléptem.
-Öhm elmegyek Pacát megsétáltatni -haraptam az ajkamba. Zoli vetett rám egy pillantást bólintott és visszafordult a gép felé. -Van kedved velem jönni? -álltam egyik lábamról a másikra. Megrázta a fejét. -Már sosem fogsz hozzám szólni? -kérdeztem elkeseredetten mire megvonta a vállát. Könnybe lábadt szemekkel álltam egy helybe majd sarkon fordultam és magára hagytam. Én megpróbáltam...

°°°

Gyalog tettük meg az utat a legközelebbi kutyaparkhoz. Csak mi voltunk kint. Beléptem a kapun majd elengedtem Pacát és leültem az egyik padra. Tekintetemmel Pacát követtem ám gondolatban teljesen máshol jártam. Ilyen pocsék barátnő lennék? Olyan jól megvoltunk most meg mindent tönkre tettem. És miért? Mert beleütöttem az orrom egy olyan dologba amibe nem kellett volna. A fülesemben ekkor felcsendült a Glee feldolgozásában a Creep című dal.
-When you were here before
Couldn't look you in the eye
You're just like an angel
Your skin makes me cry

You float like a feather
In a beautiful world
I wish I was special
You're so fucking special

But I'm a creep, I'm a weirdo

What the hell am I doing here?
I don't belong here

I don't care if it hurts
I want to have control
I want a perfect body
I want a perfect soul

I want you to notice
When I'm not around
You're so fucking special
I wish I was special

But I'm a creep, I'm a weirdo

What the hell am I doing here?
I don't belong here

She's running out the door
She's running
She run, run, run, run
Run

Whatever makes you happy
Whatever you want
You're so fucking special
I wish I was special

But I'm a creep, I'm a weirdo

What the hell am I doing here?
I don't belong here
I don't belong here

Potyogtak a könnyeim. Ezt a dalt régebben csak hallgattam most viszont meg is értettem, hogy miről szól.
Szipogva vettem elő a telefonom és hívtam fel Zsófit.
-Szia csajszi -köszönt bele vidáman.
-Szia -köszöntem vissza halkan.
-Mi a baj? -komorodott el azonnal.
-Semmi csak -haraptam az ajkamba és egy újabb könnycsepp csordult végig az arcomon.
-Ne gyere nekem azzal, hogy semmi. Hallom a hangodon, hogy sírsz. Ki vele mi a baj -fakadt ki.
-Azt hiszem, hogy Zoli szakítani akar velem -suttogtam elsírva magam. A vonal végén hosszas csend volt.
-Megismételnéd? Az a Zoli akit én ismerek? Honnan jött ez a hülyeség, hogy szakítani akar veled? -faggatott értetlenül.
-Érzem, hogy szakítani akar -csuklott el a hangom.
-Oké. Először is mondd meg, hogy hol vagy, odamegyek utána pedig mindent elmondasz az elejétől -hadarta.
-A kutyaparkba vagyok -motyogtam.
-Pár perc és ott vagyok, maradj ott rendben? Egy centit se mozdulj el -parancsolt rám és letette. Eltettem a mobilom majd kifújtam az orrom. Paca odaszaladt hozzám aztán olyat tett amire egyáltalán nem számítottam. Két első lábát a vállamra tette és a vállamra hajtotta a fejét. Zokogva öleltem magamhoz. Tényleg igaz, hogy a kutya az ember legjobb barátja.

Zsófi nem hazudtolta meg magát. 5 perc múlva rohanva esett be.
-Jöttem amilyen gyorsan csak tudtam -lihegte és szorosan átölelt. A nyakába fúrtam a fejem és újból elsírtam magam. -Na ne itasd az egereket -simította meg a hajam.
-Könnyű azt mondani -nevettem el magam keserűen.
-Emma -tolt el magától és a szemembe nézett. -Mi történt? Összevesztetek? -kérdezte.
-Az én hibám az egész -sütöttem le a szemem. -Beleszóltam egy olyan dologba amibe nem lett volna szabad és most nem szól hozzám. Hiába próbálkozok -néztem Zsófira könnyes szemekkel.
-Ohh -harapott az ajkába. -Mi lenne az a dolog? -kérdezte.
-Azt nem mondhatom meg -ráztam meg a fejem.
-Ugye nem megint...-kapta a szája elé a kezét.
-Jesszus dehogy -kerekedett ki a szemem. -Remélem, hogy nem -lábadt könnybe a szemem.
-Emma tudod, hogy bennem megbízhatsz -nézett mélyen a szemembe.
-Tudom, csak...nem tudom, hogy Zoli szeretné-e, hogy tudj róla -sütöttem le a szemem.
-Kettőnk közt marad becsszó -szorította a szívére a kezét.
-Zoli könyvet ír -suttogtam.
-Azta -nyögte ki. -Hát ezt nem néztem volna ki belőle -tette hozzá.
-Nagyon jót írt Zsófi. Én pedig mint egy hülye erősködtem, hogy vigye el egy kiadóhoz. Azt mondta, hogy még nincs kész teljesen én mégsem hagytam őt békén. És tessék most nem szól hozzám -téptem darabokra a zsepimet.
-Értem. Hát nem tudom, valamilyen szinten érthető Zoli viselkedése, de kétlem, hogy szakítani akarna veled -simította meg a karom.
-Pocsék barátnő vagyok, nem csoda ha szakítani akar -húztam el a szám.
-Miért nem próbálsz vele beszélni? -kérdezte.
-Próbáltam, de csak a fejét rázta -suttogtam a vállára hajtva a fejem. Zsófi halkan sóhajtott egyet.
-Kérsz fagyit? Van otthon két dobozzal -törte meg végül a csendet.
-Az most jól jönne -eresztettem meg egy halvány mosolyt.

°°°

Zsófiék lakásában ültem az egyik fotelben és puncsos fagyit tömtem magamba.
-Pocsékul nézel ki -jegyezte meg Martin.
-Pocsékul is érzem magam -suttogtam. -Kérsz? -nyújtottam felé a dobozt.
-Nem kösz -rázta meg a fejét és leült a kanapéra. -Fasírtba vagy a pasiddal? -kérdezte.
-Szakítani akar velem -motyogtam a dobozba meredve.
-Ezt meg honnan veszed? -horkantott fel.
-Érzem, hogy így lesz -néztem rá.
-Ti lányok mindent túlgondoltok -csóválta meg a fejét. -Adj egy kis időt Zolinak -tanácsolta.
-Mennyit? -tártam szét a kezem.
-Amennyire egymásra vagytok cuppanva estére már minden a régi lesz -legyintett.
-Kétlem -húztam el a szám. -De bárcsak igazad lenne -suttogtam.
-Nekem mindig igazam van -mosolygott rám kedvesen. Elfigyeltem az arcát.
-Mikor szerettél bele Zsófiba? -kérdeztem.
-Ez most, hogy jön ide? -túrt zavartan a hajába.
-Csak érdekel, valamivel el kell terelni a gondolataimat -vontam meg a vállam.
-És pont a mi szerelmi életünket kell boncolgatni? -szaladt magasba a szemöldöke.
-Pontosan -biccentettem.
-Hát jó. 11. elején -vallotta be.
-Hűha egy teljes évet vártál míg oda mertél menni Zsófihoz? -kérdeztem döbbenten.
-Nem tettem volna meg ha nem nyaralunk egy helyen -túrt a hajába.
-Nyuszi -vigyorodtam el.
-Nem vagyok nyuszi -fortyant fel.
-Na minden el van intézve -huppant le Zsófi Martin mellé elégedetten mosolyogva.
-Mi van elintézve? -szaladt magasba a szemöldököm.
-Rendeltem kaját -vonta meg a vállát.
-Jah értem -bólintottam miközbe gyanakodva fürkésztem.

°°°

Olyan 5 perc múlva hangosan elkezdtek dörömbölni az ajtón. Zsófi ment ajtót nyitni.
-Hol van? -hallottam meg Zoli aggódó hangját. -Emma -kiáltotta és beszaladt a nappaliba. Döbbenettől kikerekedett szemekkel bámultam rá.
-Szia -köszöntem döbbenten.
-Istenem Emma jól vagy? -ölelt szorosan magához. -Miért nem hívtál fel? Miért Zsófitól kell megtudnom, hogy elájultál? Annyira megijedtem -csókolt meg és a hajamba fúrta az ujjait. Szaporán pislogva toltam el magamtól.
-Én...-kezdtem.
-Nem, nem akarom azt hallani, hogy nem akartad, hogy aggódjak -szakított félbe. Pillantásom Zsófira ugrott majd Zoli szemébe néztem.
-Én nem ájultam el Zoli, Zsófi csak...pontosan miért is mondtad Zolinak azt, hogy elájultam? -néztem a barátnőmre kissé dühösen.
-Nem ájultál el? -kérdezte Zoli döbbenten.
-Pontosan tudod, hogy miért tettem. Nem szeretem ha sírsz Emma és nem fogom tétlenül nézni, hogy emészted magad. Ezért hívtam fel Zolit azzal, hogy elájultál ő pedig láss csodát itt van. Ha nem szeretne nem ugrott volna azonnal, szóval megnyugodhatsz nem akar veled szakítani -mosolygott rám kedvesen. Lesütöttem a szemem, kerültem Zoli tekintetét.
-Te azt hitted szakítani akarok veled? -kérdezte Zoli csendesen és gyengéden megemelte a fejem.
-Menjünk had beszéljék meg egymás közt -hallottam Zsófi hangját. Tekintetemmel követtem őket ahogy bevonultak a hálóba. Végtelenbe nyúló csend telepedett ránk. -Emma -simította meg az arcom Zoli mire elsírtam magam. -Na ne sírj -ölelt magához. A nyakába temettem a fejem és szorosan hozzá tapadtam.
-Sajnálom -zokogtam.
-Sss...semmi baj -mormolta a hátamat simogatva. -Emma soha se szakítanék veled -suttogta.
-Nem? -szipogtam.
-Nem -jelentette ki és finoman eltolt magától. -Ne használd sírásra a szép szemeidet -nézett a szemembe és a fülem mögé simította a hajam.
-Sajnálom, hogy erőszakoskodtam -sütöttem le a szemem.
-Nincs semmi baj Emma. Megbocsátok -suttogta.
-Komolyan? -néztem a szemébe.
-Emma szeretlek, egy ilyen kis semmiség nem tud kettőnk közé állni -fogta két keze közé az arcom.
-Ne mondd azt, hogy semmiség -ráztam meg a fejem.
-Hozzád képest semmiség -mosolyodott el majd hozzám hajolt és megcsókolt. Boldogan viszonoztam a csókját