Örökké együtt!

🌺Irány Erdély!🌺

Egy hatalmasat nyújtózkodva nyitottam ki a szemem majd felültem az ágyba. Kómásan pislogva néztem körbe majd gyorsan a telómért nyúltam. Konstantáltam, hogy nem aludtam el sőt hamarabb fel is keltem mint, hogy az ébresztő ébresztett volna. Odakint még sötét volt, mivel hajnali 3 volt. Az út öt órás lesz szóval ha 4-kor pontban elindulunk akkor 8-ra már ott is vagyunk Vajdahunyadon. Most először fogom elhagyni az országot és már nagyon izgulok. Átesek életem első határ ellenőrzésén. Ez olyan izgi. Szépen megágyaztam aztán kibújtam a pizsimből. Átcseréltem a kötést a csípőmön majd belebújtam a fekete sortomba aztán magamra kaptam egy pánt nélküli piros toppot és a vállamra terítettem a fekete bolerómat. A hajamat kontyba rendeztem, megcsináltam a sminkem aztán felkaptam a sporttáskám és kiléptem a szobámból.
-Szia kisdrágám -gugoltam le és megsimogattam Paca fejét. Álmosan pislogott rám aztán sóhajtott egyet és egy hatalmasat nyújtózkodott. Átléptem rajta és halkan bementem Zolihoz. Lábujjhegyen lopóztam oda az ágyához ám amikor felé nyúltam megragadta a kezem és lerántott magára. Meglepetten sikkantottam fel.
-Vártam, hogy begyere -suttogta.
-Mióta vagy fent? -kérdeztem lenézve rá.
-Egy ideje -vonta meg a vállát majd lehúzta magához a fejem és megcsókolt. Közelebb simultam hozzá, kezem a feje mellett kétoldalt pihent. Zoli keze a fenekemre csúszott és gyengéden megmarkolta mire felkuncogtam. A nyelvünk táncot lejtett egymással miközbe a kezünk felfedező útra indult.
-Ébren vagytok? -kopogott be anya.
-Igen -kiáltotta Zoli elszakadva az ajkamtól.
-Helyes, gyertek reggelizni ha elkészültetek -hívott minket.
-Rendben -mondtam miközbe lemásztam Zoliról. Zoli nagy nehezen kikelt az ágyból és a szekrényhez ment. Kivette a sporttáskáját és találomra elkezdte belegyűrni a ruháit. A szememet forgattam miközbe megágyaztam neki.
-Emma -kezdte.
-Igen? -fordultam felé. Zoli kissé sápadtan állt egy csomag bogyóval a kezébe. Szaporábban kezdett verni a szívem.
-Add ide kérlek -léptem felé.
-Vidd innen kérlek -nyomta a kezembe aztán hátat fordított nekem. Átmentem a fürdőbe bekopogtam majd amikor nem érkezett válasz bementem és lehúztam a WC-n a zacskó tartalmát. Visszamentem Zoli szobájába és becsuktam az ajtót. Az ágy szélén ült, maga elé bámulva.
-Sajnálom -suttogtam.
-Mit? -nézett rám.
-Át kellett volna néznem a szobádat mielőtt hazajössz -sütöttem le a szemem.
-Ne Emma...ez nem a te hibád -jelentette ki.
-Van még valahol? -kérdeztem csendesen.
-Nem, nincs...talán a matrac alatt -állt fel bizonytalanul.
-Zoli menj ki most. A biztonság kedvéért. Tessék vidd -nyomtam a kezébe egy rövidnadrágot és egy szürke ujjatlan pólót.
-Bírom Emma, erre semmi szükség -nézett a szemembe.
-Én csak nem akarom, hogy kísértésbe ess -haraptam az ajkamba.
-Nem fogok -ígérte megpuszilva a homlokom. Gyorsan átfésültem az egész szobát. Találtam egy csomagot a matrac alatt és egyet a meglazult padlódeszka alatt. Mind a Wc-ben végezte. Sóhajtva csuktam be magam után az ajtót és dőltem neki. -Emma nyugi -lépett hozzám Zoli.
-Nyugodt vagyok -jelentettem ki.
-Komolyan? -hajolt felém és lágyan megcsókolt. Szorosan magamhoz húztam ujjaim a pólójába markoltak. -Minden rendben -suttogta a számba. Halkan sóhajtottam egyet és a nyaka köré fontam a kezem.
-Tudom, erős vagy te -mondtam csendesen és a homlokának döntöttem a homlokom.
-Neked hála -suttogta mire zavartan elmosolyodtam. -Gyere menjünk reggelizni -húzódott el tőlem és megfogta a kezem. Kimentünk anyuékhoz és leültünk a helyünkre.
-Nem tudom, hogy tudjátok-e, de én nem jövök haza -jegyeztem meg.
-Igen. És miért nem? -kérdezte anya.
-Mert feleségül megyek Vlad Tepeshez -mondtam halál komoly arcal.
-Azt megnézem -kuncogott fel Zoli.
-Nem is érdekel, hogy elhagylak? -szaladt magasba a szemöldöke.
-Őszintén? Nem -kacsintott rám mire duzzogva ráöltöttem a nyelvem. -És tudod miért nem? -kérdezte.
-Na miért? -szaladt magasba a szemöldököm.
-Mert nem fenyeget az a veszély, hogy elhagyj egy halott miatt -fogta meg a kezem és egy puszit lehelt a kézfejemre.
-Vald igenis életben van -erősködtem.
-Ha ez igaz akkor én magam megyek hozzá feleségül -nézett a szemembe. Rá bámultam aztán kirobbant belőlem a nevetés.