Örökké együtt!

🌺IGEN,IGEN,IGEN!!!🌺

Zsófival sétáltunk a plázában, Rolinak néztünk játékokat és ruhákat. Míg mi plázáztunk addig anyu vigyázott Rolira. Nem mellesleg Zsófi terhes!!! Mikor közölte a hírt madarat lehetett velem fogatni. A gyerekeink lehet egy iskolába fognak járni. Ki tudja talán egymásba is szeretnek.
-Annyira szerencsés vagyok -sóhajtottam ahogy kiléptünk a játékboltból.
-Elhiszem, tökéletes pasi, tökéletes gyerek -forgatta meg a szemét Zsófi.
-Ez igaz, de most nem erre gondoltam. Azért vagyok szerencsés mert Roli nem az a sírós fajta -mosolyodtam el.
-Hát nálam mindig sír -ráncolta a homlokát.
-Adj neki időt, még nem szokott meg -simogattam meg a karját.
-6 hét alatt nem tud megszokni? Martinra folyton vigyorog, pedig én vagyok a lány -duzzogott.
-Most arra célzol, hogy a fiam meleg? -háborodtam fel.
-Dehogy csajszi -karolt belém.
-Na azért -biccentettem. -Ugorjunk már be a könyvesboltba -indultam meg a könyvesbolt felé.
-Előbb nézzünk valami fülbevalót nekem -ragadta meg a kezem és elkezdett húzni a másik irányba.
-Oké -pislogtam. Ahogy az ékszerbolt felé tartottunk hirtelen vaksötét lett. -Mi a...-torpantam meg.
-Emma -kapaszkodott belém Zsófi ijedten. Körülöttünk eluralkodott a káosz emberek jöttek nekünk aztán hirtelen újra felkapcsolódott a villany és vele egyidőben elindult Bruno Marstól a Marry You. Aztán két lány elkezdett táncolni majd egyre többen csatlakoztak hozzájuk.
-Ügyesek -jegyeztem meg majd oldalra néztem. Zsófi nem volt sehol. A fejemet forgatva nézelődtem aztán megpillantottam ő is beállt táncolni. Teljesen összezavarodtam. Le maradtam volna valamiről? Mi ez a rögtönzött Flashmob? Az agyam folyamatosan járt és arra eszméltem fel, hogy Zolit is ott látom a táncolók közt. Hevesebben kezdett el dörömbölni a szívem. Akkor ez most....ez most az amire gondolok? Döbbenettől kikerekedett szemekkel néztem Zolit. A szám lassan a vége felé járt amikor Zoli abbahagyta a táncot és odajött hozzám. A zsebéből egy piros bársonydobozt vett elő és felnyitva a tetejét letérdelt elém.

A szám elé kaptam a kezem, tekintetem könnybe lábadt. Istenem, Istenem, Istenem!!!!
-Hozzám jössz feleségül Emma? -fürkészte az arcom átható tekintettel. Gondolkodnom sem kellett a válaszon.
-Igen -sírtam mire felállt és magához húzva megcsókolt. Körülöttünk üdvrivalgás tört ki.
-Szeretlek -tapadtam szorosan hozzá.
-Szeretlek -fúrta a fejét a nyakamba majd felhúzta az ujjamra a gyűrűt.
-Annyira tökéletes -szipogtam a gyűrűmet csodálva. -Te pedig még tökéletesebb -borultam Zoli nyakába. Szorosan átölelt és megpörgetett. -Annyira szeretlek -suttogtam.
-Szeretlek Emma -tett le majd két keze közé fogta az arcom és megcsókolt.
-Hogy sikerült ezt összehoznod? -kérdeztem hitetlenkedve.
-Aki tud az tud -vonta meg a vállát lazán mosolyogva.
-Imádlak -csókoltam meg. -Imádlak, nagyon imádlak -pusziltam meg az arcát.
-Had gratuláljak én is -hallottam Zsófi hangját.
-Te. Te tudtál mindenről -borultam Zsófi nyakába.
-Persze, hogy tudtam -vigyorgott miközbe szorosan viszonozta az ölelésem. -Gratulálok Emma -suttogta megpuszilva az arcom.
-Köszönöm -mosolyogtam boldogan. -Mióta tervezitek ezt? Hogy sikerült titokba tartani? -kérdezgettem.
-Nagyon könnyű dolgunk volt -ölelte át a vállam Zoli és a lift felé kormányzott.
-Teljesen el voltál Rolival foglalva, szinte előtted beszéltünk, de neked semmi sem tűnt fel -vette át a szót Zsófi.
-Komolyan? -pislogtam.
-Komolyan -bólintott Zoli. -Azóta agyalok ezen mióta te azt mondtad tetszene az ilyen neked -mosolygott rám.
-Imádom, hogy mindent megjegyzel -pirultam el és megpusziltam az arcát. -Anyuék már tudják? -kérdeztem.
-Rajtad kívül szinte mindenki tudja -mosolygott Zoli.
-Ez nem ér, akkor kinek dicsekedjek? -szontyolodtam el.
-Nekem -kacsintott Zoli.
-Az nem ugyanolyan -csóváltam meg a fejem.
-Baba, Rolinak még elmondhatod -vigasztalt.
-Fogadjunk ő volt az első akinek elmondtad -böktem oldalba a könyökömmel.
-Ez igaz -ráncolta a homlokát. -De attól még te is elmondhatod neki. Várja a reakciódat -puszilta meg a homlokom.

Anyuék háza előtt leparkoltam majd kiszálltam a kocsiból és besiettem a házba. Nem hangoskodtam, mert nem tudtam, hogy Roli alszik-e vagy ébren van. Lerugtam a cipőm, bementem a nappaliba és ott találtam Tomit és Rolit mindketten aludtak. Mosolyogva álltam meg az ajtóban aztán a telómat előkaptam és lefotóztam őket majd átmentem a konyhába.
-Szia anyu -köszöntem halkan.
-Szia -nézett fel az újságból és a tekintetével azonnal a kezemet fürkészte. Mosolyogva mutattam fel a kezemet mire anyu felpattant és szorosan megölelgetett.
-Gratulálok kicsim. Annyira büszke vagyok rád -mondta boldogan.
-Köszönöm -suttogtam.
-Na mesélj milyen volt -nyomott le anyu az egyik székre.
-Nagyszerű. Teljesen meglepődtem. Képzeld az egész plázára sötétségbe borult aztán elkezdtek táncolni a Marry You-ra. Megjelent Zoli is, ő is táncolt majd odajött hozzám és letérdelt elém. Gondolkodás nélkül igent mondtam neki -lábadt könnybe a szemem.
-Bárcsak ott lehettem volna -szorította meg a kezem.
-Az jó lett volna -mosolyodtam el.
-Heló -köszönt Zoli csendesen és a vállamra tette a kezét.
-Szia -mosolyogtam rá hátra hajtva a fejem.
-Had gratuláljak neked is -állt fel anyu és össze vissza puszilgatta Zolit.
-Köszönöm -mosolygott Zoli zavartan. Miután anyának elege lett a puszilkodásból mindketten leültek és beszélgettünk. Az esküvővel kapcsolatban és, hogy mi lesz azután.

°°°

Miután elaltattuk Rolit elmentem lezuhanyozni. Zoli pedig utánam jött!! Eddig nem csinált ilyet szóval teljesen meglepett amikor hirtelen belépett hozzám a kabinba.
-Mit művelsz? -fordultam felé hevesen verdeső szívvel.
-Letelt a 6 hét -jegyezte meg elmosolyodva.
-Oh én izé...-pirultam el.
-Nem akarod? -fürkészte az arcom.
-De igen, csak azt szeretném, hogy az első alkalom különleges legyen -karoltam át a nyakát.
-Ebbe van valami. Akkor magunkkal visszük a bébiőrt és átmegyünk egy másik szobába -húzta végig a kezét a karomon.
-Rendben -pirultam el. Zoli szorosan magához húzott és megcsókolt.