Örökké együtt!

🌺Vidéki vakáció🌺

3 nappal később széles vigyorral az arcomon keltem ki az ágyból. Ma megyünk a nagyihoz!! Adácsra! Olyan rég láttam, legutoljára Húsvét körül. Szóval most egy hétig Adácson leszünk, ami amúgy azért szuper mert ott most van a Búcsú más néven Határon túli magyarok néptánc találkozója. Ez három napig szokott tartani. Pénteken privát buli a fellépőknek persze civil is bemehet, de akkor fizethet. Szombaton akkor vannak a fellépések, legvégén tüzijátékkal, vasárnap pedig ugyanúgy fellépések, táncvarázs (társastánc, hastánc) utána pedig a sztárvendég aki idén nem más mint Bereczki Zoltán! Dúdolgatva ágyaztam meg majd léptem a szekrényemhez. Egy farmerruhára esett a választásom amihez fekete öv tartozott. A hajamat kiengedve hagytam a sminkemet a ruhámhoz igazítottam. Belebújtam a fekete szandálomba majd össze szedtem pár ruhát amit viszek magammal Adácsra. Behúztam a táskámat és a vállamra kaptam. Átmentem Zolihoz majd leültem az ágy szélére.
-Ébresztő -suttogtam. Zoli egy hangosat sóhajtott majd megfogta a kezem és lehúzott magára.
-Szia -suttogta.
-Szia -suttogtam vissza elmosolyodva.
-Kicsim Emma -ölelt szorosan magához és a nyakamba fúrta a fejét. -Amúgy miért is nem alszunk egy szobában? -kérdezte hirtelen.
-Öhm fogalmam sincs -könyököltem fel és lenéztem rá.
-Úgy viselkedünk mintha a kapcsolatunk még mindig titok lenne -simította a fülem mögé a hajam.
-Pedig nem az -suttogtam.
-Egyáltalán nem az -értett velem egyet és a tarkómra csúsztatta a kezét majd megcsókolt. -Cuccolj össze velem Emma -suttogta a számba mire elmosolyodtam.
-Szeretnéd? -kuncogtam fel.
-Te talán nem? -billentette oldalra a fejét.
-De nagyon -suttogtam.
-Amint lesz elég pénzem veszek egy házat kettőnknek -nézett a szemembe elmosolyodva.
-Közösen veszünk -javítottam ki.
-Nem akarlak elkeseríteni, de egyetemista vagy és köz tudott, hogy az egyetemisták csórók -vigyorodott el.
-Ezt kikérem magamnak -ültem fel hápogva. -Nem vagyok csóró oké? -vágtam hozzá a párnáját.
-Csak anyuci eltart -öltötte rám a nyelvét.
-Neked véged Simon Zoltán -villant meg a tekintetem és rávetettem magam. Nevetve birkóztunk az ágyon egészen addig míg Zoli maga alá nem gyűrt.
-Elkaptalak -suttogta pár centire az ajkamtól.
-Kérem ne bántson -pislogtam ártatlanul.
-Mit tudsz felajánlani cserébe, hogy megkímélem az életed? -billentette oldalra a fejét.
-A szerelmemet -suttogtam mire elmosolyodott.
-Tökéletes válasz -hajolt le hozzám és megcsókolt.

°°°

-Szia Paca mi elmentünk -hajoltam le Pacához és egy puszit nyomtam a fejére. -Légy jó kisfiú -vakargattam meg a füle tövét.
-Gyere már -kiáltott vissza Zoli kintről.
-Megyek -kiáltottam vissza majd felkaptam a tatyóm kisiettem az ajtón és bezártam. -Az én kocsimal megyünk -indultam meg az utcán parkoló kocsi felé.
-Villogni akarsz mi? -jött utánam Zoli.
-Nem, de mivel te nem hagyod, hogy vezessem a kocsidat ezért az enyémmel megyünk -nyomtam egy csókot a szájára és a hátsó ülésre dobtam a táskámat.
-Miből gondolod, hogy nem hagyom? -mosolyodott el.
-Abból, hogy ismerlek -forgattam meg a szemem és beültem a vezetőülésre. -Na mi lesz jössz vagy maradsz? -érdeklődtem.
-Megyek -lökte el magát a kerítéstől. A táskáját bedobta hátra majd beült mellém. -Na nézzünk mik vannak itt -nyitotta ki a kesztyűtartót és kivette a Dvd-ket. -Miley Cirus? Nem. Jonas Brothers. Most nem. Nick Lachey. Kizárt. Lucy Hale? Ki az a Lucy Hale? -nézett rám kérdőn.
-Nem tudod ki Lucy Hale? Jesszus Zoli ezt sürgősen orvosolni kell -pillantottam rá aggódva.
-Légyszi ne csinálj úgy mintha daganatos beteg lennék -sóhajtott fel.
-Lucy Hale egy színész/énekes. Ő Aria Montgomery a Hazug Csajok Társaságában, akkor szerepel a Felelsz vagy merszben, valamint a Hamupipőke történetében -magyaráztam.
-Vagy úgy -biccentett majd betette a Dvd-t a lejátszóba. A következő pillanatban pedig felcsendült a Make you believe.
-Plug in the mic open the curtain
Turn on the lights I'm through rehearsing
The feeling ignites I'm in control
The crowds in the palm of my hands
All my fans stand what is the truth?
What an illusion?
You're searching for proof
But are you certain?
Whatever you see is what you get
If words paint a picture then
I betcha i can getchs yes -énekeltem miközbe az utat figyeltem. Már épp elkezdtem volna a refrént énekelni amikor Zoli kivette a Dvd-t. -Héé -kiáltottam felháborodva.
-Bocs, de nem bírtam tovább hallgatni -mosolygott rám.
-Jól van megjegyeztem -bólogattam sértetten.
-Tudod, hogy szeretlek -puszilta meg az arcom majd benyomta a rádiót.

°°°

Széles vigyorral az arcomon pattantam ki a kocsiból és szaladtam mama felé Persze most már nem tudtam a karjaiba ugrani már nem voltam olyan kicsi plusz mama kb a mellemig ért. Aranyos kis asszony volt, mindenki szerette őt.
-Szia mama -öleltem át szorosan.
-Szerbusz kisunokám -viszonozta az ölelésem.
-Csókolom -köszönt Zoli.
-Szia Zoli jó újra látni -puszilta meg mama.
-Magát is, napról napra szebb -bókolt Zoli mire elmosolyodtam.
-Ugyan fiam az én koromba már napról napra csúnyolunk -legyintett mama.
-Ne mond ilyet -szóltam rá miközbe befelé vettük az irányt.
-Persze a kocsi magát is bezárja -kuncogott fel Zoli.
-Upsz tessék. Megtennéd, hogy felhúzod a tetőt? -nyomtam a kezébe.
-Persze -bólintott. Mamával bementünk a házba ahol rögtön megcsaptak az isteni illatok.
-Nem kellett volna készülnöd -szóltam rá.
-Ugyan szívesen csináltam -mosolygott mire megforgattam a szemem. Mama folyton mozgásban volt. Mindig csinált valamit. Bár senki se kényszerítette rá, ő mégis csinálta.
-Sztrapacska? -csillant fel a tekintetem. Lassan 4 éve nem ettem sztrapacskát, utoljára apu csinált. Ő mindig mennyien el tudta készíteni ahogy mama is. Egy időbe anyu is próbálkozott, de csúfos kudarcot vallott. Halkan sóhajtottam egyet, tekintetem könnybe lábadt és szomorúan elmosolyodtam.
-Tudtam, hogy mennyire szereted -mosolyodott el mama.
-Te vagy a világ legjobb nagyija -öleltem meg.

°°°

Zoli kezét fogva sétálgattam a tóparton.
-El vagy kalandozva -húzott vissza Zoli magához.
-Tényleg? -néztem rá meglepetten.
-Tényleg -bólintott. -Mire gondolsz? -billentette oldalra a fejét.
-Apura -haraptam az ajkamba. -Arra, hogy hányszor volt ő itt kint horgászni. Amikor itt vagyok Adácson sokkal közelebb érzem magamhoz -suttogtam a víz felé fordulva. Zoli hátulról átölelte a derekam, álát a vállamra fektette.
-Még sose mesélted. Hogy ismerkedtek meg a szüleid? -érdeklődött.
-Egy kiállításon. Apa rajzai voltak kiállítva, anyu pedig elment rá a barátnőével. Anyut persze nem érdekelte csak kényszerből ment el. Ott ismerte meg aput. Apának rögtön szemet szúrt anyu, ő volt az egyetlen aki unott arcot vágott. Szerelem volt első látásra -mosolyogtam nosztalgikusan. Bár én nem voltam ott mégis el tudom képzelni, hogy milyen lehetett. -Mindig olyan kapcsolatról álmodoztam ami nekik volt -tettem hozzá.
-Mint Dénes? -kérdezte halkan.
-Mint te -fordultam felé. -Valóban a szőke herceget kerestem, de rájöttem, hogy nem mindig a szőke herceg az igazi. Anyunak szerelem volt első látásra, nekem nem, de az érzés ugyanaz -fontam a kezeimet Zoli nyaka köré. Zoli elmosolyodott.
-Szeretlek -suttogta és megcsókolt. Viszonoztam a csókját majd a nyakába fúrtam a fejem.