Snarry novellák

Amortentia

Harry zavartan aprította a hozzávalókat, miközben magában dohogott. Elege volt a korrepetálásokból. Két hét múlva itt lesz a RAVASZ vizsga ideje, erre ma a férfi elé rakta az Amortentia receptjét.

- Mit tud a bájitalról, Potter? – kérdezte Piton szinte vicsorogva, jelezve, nehogy téveszteni merjen. A múlt héten több mint öt perces kiabálást kellett végighallgatnia, mivel „ha már egy egyszerű bájital megfőzését képtelen elvégezni, legalább az elméletet méltóztasson belevésni a fejébe”.

- Szerelmi bájital – nyögte riadtan. – Az egyik legerősebb…

- Ennyi? – Piton gúnyosan meredt rá.

- Nem ad igazi szerelmet, csupán annak az illúzióját. És mindenki más-más illatúnak érzi.

Piton hangosan sóhajtott, jelezve, hogy ez a tudás a RAVASZ-on csak a bukáshoz lesz elegendő.

- Kezdjen hozzá! – Ezzel a padjára tette a receptet, és a tanári asztalhoz vonult dolgozatokat javítani.

Ő pedig engedelmeskedett. A legnagyobb probléma az volt, hogy már a hozzávalók kiválogatásával is gondja akadt. A recept szerint a rózsaszirmok és rózsatövisek minősége és mennyisége nagyban befolyásolja az eredményt. Végül hasraütés-szerűen választotta ki a szirmokat, remélve, hogy Piton nem fogja kipróbálni rajta a bájitalt.

A recept nagyon bonyolult volt, és folyamatos koncentrációt igényelt, így Harry valóban igyekezett odafigyelni. Piton ugyanis azt ígérte, ha ezt sem lesz képes elkészíteni, nem engedi a vizsgára.

Két és fél órai kemény munka után Piton halkan mellé lépett. Harry észre sem vette, annyira bele volt feledkezve a keverések számlálásába. Csak amikor elengedte a keverőkanalat, vette észre a mellette álló fekete taláros tanárt.

- Hm, megleptél, Potter. – A hangja gyanakvóan csengett. – A főzetnek két fontos jellemzője van, amelyeket nem említettél. Gyöngyházfényűnek kell lennie, valamint a jól elkészített Amortentia gőze magasra száll.

Harry a szemével követte a teremben magasan kígyózó gőzfelhőt.

- Szagold meg, és mondd el, milyennek érzed!

- De… - próbált védekezni Harry, hiszen nem akarta elmondani Pitonnak. Ez eléggé személyes élmény lehet, amihez a professzornak semmi köze.

- Gyerünk!

- Hát jó… - Mély levegőt vett a még mindig lassan bugyogó főzet fölött. – Hm… olyan, mint valami fa, talán ápolt seprűnyél, és valami édes, cukros szirup. És…

- Igen?

- Nem tudom… ennyi!

Piton kíváncsi tekintettel fürkészte az arcát, ő pedig igyekezett arra gondolni, hogy csak most ne alkalmazzon rajta legilimenciát. Végül a férfi elfordult tőle, és ő is beleszagolt a gőzfelhőbe. Harry érdeklődéssel figyelte, és megdöbbent, amikor úgy tűnt, Perselus Piton egy pillanatra elmosolyodik.

- Rendben van, Potter. Nem igazán értem, hogyan voltál erre képes, de engedlek vizsgázni! Ez azonban azt jelenti, hogy az előző hét év anyagát kívülről kell tudnod, hogy átengedjelek a vizsgán! Elmehetsz!

Harry gyorsan fogta a táskáját, majd sietve elköszönt. Szinte rohant a klubhelyiség felé, hogy elmondja Hermionének, hogy mehet vizsgázni. Már majdnem elérte a Körvér Dáma folyosóját, amikor is kénytelen volt lelassítani, mert eszébe jutott az az illat.

Gyógynövények… pontosabban Piton illata.

Nem, az lehetetlen. Rázta meg gyorsan a fejét, és a többi gondolatot feledve elsietett a klubhelyiség felé.

Nem is sejtette, hogy ez idő alatt Perselus Piton a pincehelyiségben hasonló problémával küzd. Potter illata beborította az egész termet, ő pedig hiába próbálkozott bármilyen megsemmisítő bűbájjal, semmi sem használt.