Veled vagyok! (18+)

8. Fejezet

Hermione

Aztán az egy hét helyett mégis csak két hetet töltöttem a szüleimmel mielőtt elutaztak nyaralni. Szerencsére azt már előbb észrevettem, ha Draco farka a számban van, sokkal engedékenyebb és nagyon sok mindenre rá tudom venni. Szüleim távozása után, szinte azonnal megszólalt a csengő, szerintem fénysebességgel repültem az ajtóhoz, ahol egy igen csak mérges Draco fogadott.

- Na, végre, azt hittem már soha nem hagyjátok abba a búcsúzkodást.

- Neked is napsütéses szép napot, szerelmem! - ironizáltam

- Jó jó, ne haragudj, csak rohadt régen láttalak már – és már húzott is karjai közé, és egy agyzsibbasztó csókba forrtunk össze – Menjünk fel a szobádba.

- Ne mutassam meg neked a házat előbb? – kérdeztem pajkos mosollyal az arcomon

- Ne is haragudj, de rohadtul nem érdekel a házatok. Per pillanat az jobban érdekel, hogy a szoknyád alatt van e bugyi, és, hogy minél előbb a puncidba legyek – invitált fel kedvesen a szobámba, ahol megmutattam, hogy nincs bugyi rajtam és már készen is állok rá, amit ő azon nyomban ki is használt.

Pár felejthetetlen nap elteltével, amikor az étel elkezdett kiürülni a hűtőből Draco egyre kíváncsibbá vált.

- Kicsim csak egy kérdés, ti, hogy szereztek ennivalót?

- Hát szólók a házimanónknak, hogy hozzon ételt – válaszoltam rezignáltan. Majd Draco arcára nézve kirobbant belőlem a nevetés. Draco egy szót sem szólt csak felemelte az egyik ujját. – Na, jó, megmutatom. Szereted a gombát?

- Igen

- Oké, akkor csak figyelj – emeltem fel a telefont – Hallo! Jó napot Hermione Granger vagyok és egy nagy húsimádó pizzát szeretnék rendelni dupla gombával – bemondtam a címet, majd letettem. – Egy óra és itt lesz a pizzánk. Addig megmutatom, hogy mi hogyan mosogatunk – léptem a mosogatóhoz - A szennyes edényeket bepakoljuk a mosogató gépbe, beállítom a programot és már indul is. - Draco folyamatosan a hátam mögött állt és figyelt. – Holnap pedig elmegyünk a bevásárló központba és veszünk kaját – fricskáztam meg játékosan az orrát. Erre Draco felemelte még egy ujját.

- Mi ez az ujj emelgetés nálad?

- Eddig ennyit kapsz majd a popsidra.

- Hú, hát nagyon félek.

- Majd meglátod – húzta fel az egyik szemöldökét, mindentudó mosollyal az arcán.

Másnap kaptam még két ujjat. Az egyiket akkor mikor a szőke megkérdezte tőlem, hogyan visszük haza, amit vásároltunk, és én azt mondtam neki, majd bérlünk egy repülő szőnyeget. A másikat pedig akkor mikor kutyakakiba lépet és nevetve közöltem vele, hogy nem kidobni kell a cipőjét, hanem letakarítani. Persze én pucoltam ki a cipőjét.

A negyedik ujját, valami banális hülyeség miatt, a tv távirányítója miatt mutatta fel, amit morogva meg is jegyeztem.

- Ne, is haragudj, de én nem tehetek róla, hogy te nem jártál mugli ismeretek órára.

- Milyen szép is lett volna, egy Malfoy! Mugli ismerten! Hah, még viccnek is rossz – mondta dölyfösen, én meg ijedten kaptam a szívemhez.

- Jézusom, még a végén összedőlt volna a Roxfort. A nagy Malfoy nemzedék egyik tagja mugli ismeretre jár. Hát hova fog jutni ez a világ! – Na, itt mutatta fel az ötödik ujját. Erre én is felmutattam az egyik ujjam, a középsőt. Majd nagy dérrel-dúrral felvonultam a szobámba, aludni. Alulról hallottam még, hogy Draco bekapcsolja a tv-t, majd jóval később bebújik mellém az ágyba, magához húz majd átölelve ő is elalszik.