Veled vagyok! (18+)

3. Fejezet

Nyár

Hermione

Július volt, tikkasztó, füllesztő meleg nyár. Épp felkeltem, hogy igyak egy kis vizet, amikor egy gyönyörű fülesbagoly repült be a szobámba. Fensőbbsége teljes tudatában leszállt az asztalomra és a lábát felemelte, amin egy kis levélke volt, Malfoy pecséttel ellátva! A bagoly megvetően rám nézett és rám huhogott – A mindenit ezeknek még a baglyuk is felsőbbrendűen lenéző - gondoltam miközben hoztam neki egy kis vizet és némi bagolycsemegét, majd óvatosan kioldottam a levelet.

Hermione! Holnap reggel Londonba utazok, dél körül találkozhatnánk, meglátogatnálak az otthonodban, ha nem probléma? D.M.

Állt a levélben igen elegáns írással. IGEN! IGEN! IGEN! Azonnal nekiálltam a válasznak.

Draco! Nekem teljesen megfelel! H.G.

Írtam, kevésbé szépírással. Majd a bagoly lábára kötöttem és útjára engedtem.

Másnap pontban, délben kopogtattak az ajtón. Mondanom sem kell, hogy úgy rohantam ajtót nyitni mintha puskából lőttek volna ki. Draco állt az ajtó előtt azzal a gúnyos, sármos mosolyával, szokásos fekete ruhájában.

- Szia Draco!

– Szia Hermione! – és már ölelt és csókolt, amit én azonnal viszonoztam.

- Hol a szobád? – lihegte Draco a számba

- Emelet – felemelt, én a lábaimmal körbeöleltem és elindult velem a szobám felé. A szobámban egyenesen az ágyamhoz ment ahova mind a ketten lehuppantunk, és Draco már a ruhám elejét kezdte kigombolni az egyik kezével, miközben a másikkal a szoknyám alját húzta fel – Draco, kicsit lassíts, kérlek – nyöszörögtem. Mire ő a homlokát az enyémre nyomta.

– Próbálok, hidd el, de rohadtul kívánlak és ez már a lassított változatom. Nem foglak bántani és csak addig megyünk el, amíg akarod, de szeretném, ha megismerkednénk egymás testével és itt arra gondoltam, hogy te is az enyémmel – közben végig csókolgatta a nyakamat és kezeivel a melltartóm csatjával játszott. Sóhajtva homorítottam, hogy vegye le, amit ő azon nyomban meg is tett. Amint a melleim kiszabadultak, a szájával már rá is csapot a mellbimbómra. Amikor erősebben megszívta, a csiklómban éreztem a vágyat. Mintha megérezte volna a kezével már a bugyimat kezdte lehúzni majd rá tette a kezét a puncimra és a hüvelykujjával el kezdte dörzsölni a csiklómat, míg egy másik ujját bedugta a hüvelyembe és el kezdett vele dugni. Teljesen elvesztettem a kontrollt magam felett és csak sodródtam valami felé

– Enged magad kicsim, add meg nekem ezt – suttogta, fejét felemelve a mellemről és ekkor robbantam, semmihez sem fogható érzés töltött el a gyönyör szétáradt az egész testemben. Ahogy kezdtem megnyugodni Draco simogatása is egyre lassúbb, lustább lett – Gyönyörű vagy édesem, és ahogy elélveztél a kezemtől az valami fenomenális volt. Igazi tűz lobog benned.

- Hagyd abba – pirultam el – nem kell mindent kimondani. Nem illő!

- Nem illő! – röhögött fel hangosan Draco – Hát elárulom neked, amit itt csináltunk sem volt illő. Sőt amikor nyögve sikítottad a nevem az sem volt illő, de csodálatos volt látni. Ja és drágám ki kell mondani, mert csak így fogjuk egymást megismerni és bízni egymásba. Most pedig húzd le a gatyámat és tedd a kis kezedet a farkamra és kezd el húzogatni, simogatni, mert mindjárt felrobbanok – amíg ő beszélt a kezem önkéntelenül is el kezdte azt csinálni, amit mondott, és egyszerűen megbűvölten néztem farkát, igaz, hogy még soha nem láttam élőbben, de ez nagyon hosszú és vastag volt, a bőr rajta olyan bársonyos, mint a legfinomabb selyem. Kezemmel fel le kezdtem húzogatni a bőrt – Szorosabban fogd, és közben simogasd a heréimet – nyögött Draco. A kezem most szorosabbra fogta és egyre gyorsabban kezdtem húzogatni, a másik kezemmel a heréjét simogattam. Miközben az arcát figyeltem. Igaza volt, annyira gyönyörű és megbabonázó volt a látvány, és amikor elélvezett a kezemre és a nevemet nyögte majdnem én is még egyszer elélveztem vele.

- Gyere, ide! – húzott fel magához miközben én egy zsebkendőért kezdtem el kutatni, hogy letöröljem a kezemet. – Gyere, búj hozzám, csókolj meg – és már magára is vont miközben egyre csak falta a számat – csodálatos volt, mintha nem is ezen a világon lennék, ekkor hasított belém megint a józanabb felem (hogy ez is mindig a legjobb pillanatokban jön elő)

- Draco, mi mit csinálunk? Miért vagy itt? É a legfontosabb én ezt miért is hagyom?!

- A francba, hogy te milyen lelombozó tudsz lenni!

- Nagyon sajnálom! – húzódtam el tőle sértődötten.

- Na, azt már nem – húzott vissza magára - nem fogod nekem itt a sértődöttet játszani. Főleg így, hogy már kiverted a farkam. Nem tudom mi lesz, különben is te vagy az iskola legokosabb boszorkánya te mit mondasz?

- Nem tudom – suttogtam

- Látod, ezt már meg is beszéltük. Most fogd be és élvezzük, addig ameddig tudjuk.

Ezután megmutatta milyen lassítva elélvezni a kezétől, míg én is szorgoskodtam rajta és sikerült egyszerre elélveznünk.

Este kilenc órakor kezdett el készülődni, lassan komótosan kezdett felöltözni, miközben nekem máris hiányzott.

- Jövő héten a csütörtökömet úgy tudom alakítani, hogy megint feltudjak, jönni hozzád. Rendben?

- Én holnapután elutazok Weasleyekhez.

- Mi van?!

- Sajnálom Draco, de nekem is van egy életem és vannak barátaim, még akkor is, ha neked ez egy kicsit sem tetszik. Különben sem várhatod el, hogy itthon üljek és epekedve várjalak – még ha sajnos ez is az igazság, persze ezt már nem mondtam ki hangosan – de ha már itt tartunk, én is elmehetnék hozzátok? - erre úgy nézet rám mintha elment volna az eszem. – Akkor szerintem ezt megbeszéltük!

- Nem! Rohadtul nem beszéltük meg! – üvöltötte – Nem gondoltam volna, hogy a nyarat ezekkel a...

- Ki ne mond! - Emeltem fel már én is a hangom.

- Ezekkel a „kedves" emberekkel fogod tölteni – ironizált

- Pedig, de! Ahogy eddig is és most is. Minden évben velük töltöttem a nyaram egy részét amióta iskolába járunk. Jah csak eddig téged rohadtul nem érdekelt!

- Hát ez kurva jó! A barátnőm a nyarat ezzel a kis Weasley patkánnyal tölti, aki nem mellesleg a nyálát csorgatja rá, én meg húzzam meg magam.

- Szóval a barátnőd vagyok? – mosolyodtam el, miközben karjaimmal átöleltem a derekát.

- Ne terelj, persze, hogy az vagy!

-Akkor te, az én fiúm vagy? – pusziltam meg az állát

- Inkább a pasid, mint a fiúd – hajtotta le a fejét, és a szája számat kereste – ezzel még nincs vége! Nem zártuk le a vitát!

- Tudom, de most inkább csókolj meg! – csókolózás közben, egyre jobban éreztem, hogy ellazul a karjaimban.

- Hermione mit teszel te velem – sóhajtotta – rendben, legyen így! Hadész majd megtalál, bárhol legyél, de kérlek, csütörtökön próbálj meg elszabadulni és találkozzunk a Foltozott üstbe, rendben?

- Rendben! Nem akarok veled veszekedni, főleg egy ilyen csodálatosan együtt töltött délután nem!

- Hidd el én sem, csak nem szeretem ha ... na mindegy, hagyjuk. Sajnos most mennem kell. Akkor csütörtökön találkozunk – csókolt meg utoljára majd elment. Én meg visszafeküdtem az ágyba és a párnámat átölelve, amin rajta hagyta az illatát, elaludtam.

A nyár folyamán még négy alkalommal tudtunk találkozni, ebben Ginny igen csak nagy segítség volt, egy alkalommal még Harry láthatatlanná tévő köpenyét is ellopta.