Veled vagyok! (18+)

Prológus

Álltam a Minisztérium előtt és néztem, ahogy a varázsló nép elkezdi a napot, mindenki siet, nagy nap lesz ma. Ma lesz néhány halálfaló tárgyalása az egész Winzengamot előtt. Félek – elmélkedésemből Ginny szakított ki.

- Hermione, mennünk kell.

- Tudom, Ginny!

- Nagyon aggódsz, hogy mit fognak mondani az emberek? – kérdezte legjobb barátnőm, mindent sejtő mosollyal az arcán.

- Nem, attól nem félek, attól már jobban, hogy mit fognak kitalálni, hogy mit miért tettem, szerintem még azt sem fogják kihagyni, hogy Imperius átok hatása alatt álltam. Pedig tudod, hogy nem kényszerített senki.

- Hát ezzel teljesen tisztában vagyok – kuncogott Ginny – gyere, döbbentsél meg egy két bepenészedett varázslót és boszorkányt! – na, ezen már én is elnevettem magam.

Mikor beszálltunk a liftbe és elindultunk a tárgyalóterem felé, hirtelen Ginny megállt – Hermione, nagyon kérlek, most figyelj rám, bármi is történik, ott bent, tud, hogy nagyon szeretünk Harry is és én is! Mindenben támogatunk! – bólintottam, aztán besétáltam a tárgyalóterembe és ott állt Ő, lehajtott fejjel a padlót bámulva, megtört vállakkal.

- Draco Lucius Malfoy, vádolom, hogy halálfaló, több varázslón követett el kegyetlenkedést, és a sötét nagyúr parancsait követte. Van valami, amit enyhítő körülményként védelmében el tud mondani – a szőke fej most felnézet egyenesen a szemembe, a gőgösséget és a büszkeséget átvette a megtörtség.

– Nincs tisztelt bíróság.

- Valaki a jelenlévők közül, szeretne szólni a vádlott védelmében?

- Igen tisztelt bíróság, én szólnék! – ugrottam fel, nem kevés ember döbbenetére.

- Hermione! – kiáltotta elfojtottan Draco.

- Tisztelt bíróság! Bizonyítani tudom, hogy a vádlott, megmentette Harry Potter életét illetve az enyémet is, és több alkalommal titkokat szivárogtatott ki a Főnix rendjének.

- Ez igen figyelemre méltó. Elárulná az ön nevét?

- Hermione Jane Granger - Malfoy vagyok, Draco felesége! – ebben a pillanatban az eddigi halk duruzsolást, a néma csönd váltotta fel. Aztán kitört a káosz.