Vágyrajárók éjszakája [18+ ]

I./4. Ezúttal tényleg habfürdő? [+18]

Harry nem tudott mit kezdeni az idő közben beállt csenddel, így inkább úgy döntött, hogy lefoglalja magát, addig is amíg fizikailag csinál valamit kevesebb az esélye, hogy túl sokat gondoljon bele ebbe az egész szituációba. Felkapott egy szimpatikus szivacsot a tartóból, majd felállt és tanarának hátat fordítva lassan mosakodni kezdett a kád szélére készített Piton-illatú tusfürdővel.
Nos tulajdon keppen az egész fürdővíznek Piton illata volt. Ez már abban a másodpercben feltűnt neki, amikor belépett a vízbe, ám akkor nem igen volt ideje levonni a konzekvenciát. Határozott, karakteres, fűszeres, és némileg gyógynövényes. Valószínű a férfi mindig ezt a tusfürdőt használja, bár eddig abban a hitben élt, hogy attól lengi be a másikat az a különös bódító gyógynövény illat, mert egész nap ki se dugja az orrát a bájital laborból.

- Tetszik az illata?

- Igen.

- Meg tudod mondani, hogy mi ez?

Harry ismét jókedvének adott hangot. A mai este folyaman kitudja hányadszor. Pedig mostanság igazan ritkán nevetett, úgy igazán, őszintén. Túl sok nyomás és feszültség volt benne az utóbbi időkben. Nem volt elég, hogy a tanórákon, vizsgákon is egyre nagyobb a tanárok elvárása, már elkezdték őket a pályaválasztással nyaggatni, ott voltak a meccsek, ahol csapatkapitányként kellet bizonyítania és ráadásul a prófécia meg Voldemort is folyamatosan sötét, nyomasztó felhőként lebegett a feje felett. Nos az élet fura perverziója, hogy pont az utált tanára tudja ennyire felvidítani ás elfeledtetni a mindennapi gondjait. Ez a kérdés annyira nagyon Pitonos volt, és ez az egész helyzet pedig annyira szürreális, hogy a kettő együtt igazan vicces kombinációt eredményezett.

- Gyanítom habfürdő. Ezúttal tényleg.

Utalt a fiú a tavalyi szertáros incidensre, ahol is tanara igazságszérummal fenyegette és lopással vádolta.

- Kreativitása példátlan Potter. De ez nem csak egy átlagos habfürdő. Milyen illatot érez?

- Most vizsgáztat?

Harry a helyzet abszurditása ellenére még mindig nagyon jól szórakozott. Valahogy ez az egész olyan kellemes volt.

- Mondjuk...

- Hm... nem is tudom. Gyógynövények, szantálfa, egy kis zsálya és talán... fenyő?

- Érdekes kombináció.

Tanára hangja a szokottnál is sokkal jobban recsegett. Harry hátrafordult, hogy lássa vajon jól tippelt e. Ám amikor megfordult és meglátta a leheletnyi pírt a Bájitalmester arcán majdnem a szivacsot is elejtette. Csak nagyon halványan látszott és érezhetően a férfi küzdött ellene, de akkor is ott volt. Perselus Piton csakugyan elpirult. Méghozzá miatta. Dehát miért? Mi olyat mondhatott, ami kiváltotta ezt a nem mindennapi reakciót. Harry fejeben egymással fogócskáztak a gondolatok szinte időt sem hagyva egymásnak. Még a mosakodást is abbahagyta, annyira gyötörte elméjét a kíváncsiság, de egyszerűen nem tudott rájönni, mi okozhatott ilyen eredményt. Hisz csak megválaszolta a feltett kérdést, és biztos volt abban, hogy a válasza tökéletes. Az illatjegyek a habfürdőben egyértelműek és hivalkodók voltak, el sem lehetet őket téveszteni, mégsem kapott egyértelmű megerősítést, hogy ez így lenne. Ám egyszer csak, mintha felkapcsoltak volna egy lámpát a fejeben olyan hirtelenséggel árasztotta el elméjét a megvilágosodás.
Amortentia.
A habfürdő bizonyára valami amortentia-hoz hasonló varázsszer lehet, vagyis mindenki másképp érzékeli az illatát. Mindenki olyannak, amihez a legjobban vonzódik, amit a legjobban szeret. A fürdőnek pedig minden kétséget kizáróan jellegzetesen Piton illata volt. Vagyis ez azt jelentené, hogy... Nem, az nem lehet! Teljességgel kizárt. Ám semmilyen más szoba jöhető magyarázat nem marad a képzeletbeli listáján. Ez az egyetlen logikus megoldás, bármennyire is hihetetlen. Ugyan minden jel szerint az elmélete helyes, mégsem bírta megállni, hogy rákérdezzen a dologra.

- Uram, kérdezhetek valamit?

- Meg tudom akadályozni bárhogyan is, hogy megtegye?

- Ha csak ki nem kötöz, vagy be nem tömi a számat, akkor nem.

Harry előbb ejtette ki a szavakat a száján minthogyátgondolta volna a jelentésüket, így mikor ráeszmélt, hogy az elhangzottakmenyire kétértelműek, mar késő volt. Ijedten nézett fel a szemben ülőre, akiegy ragadozó vigyort villantott feléje, íriszeiben vad, vággyal teli szikrákpattogtak, és az a perzselő tekintet leplezetlenül járt fel s alá a testén,megpróbálva feltérképezni minden egyes porcikáját. Meg sem próbálta elrejtenivagy leplezni. Az pedig amit a férfi szemeiben látott, hatással volt Harryre.Azonnali, kézzel fogható hatással. Azt kívánta bár nyílna meg a föld alatta és süllyedneel szégyenében. Sose érezte még magát ennyire kellemetlenül, és nagyon remélte,hogy Piton nem használ rajta legilimenciát, mert azt a szégyent nem élné túl.Így is alig volt képes feldolgozni a tényt miszerint felizgult csak attól, hogya férfi ránézett. De istenekre, az a mód AHOGY nézett! Arra a tekintetreszavakat is csak nehezen tudott találni. Valami olyan dolgot mozgatott meg alelke legmélyén, amiről fogalma sem volt, hogy egyáltalán létezik. A Krakenfelébredt... már képtelenség lenne visszaparancsolni a ketrecébe, és csak idők kérdése,mikor tör majd a felszínre. Piton érdeklődése félreérthetetlen volt, deegyáltalán nem tolakodó. Harry tudta, ez egyértelmű felhívás keringőre, és aztis érezte, hogy a Bájitalmester meghagyta neki a választás lehetőségét. Haakar, kisétálhat a szituációból, vagy akár a kádból is, és mint minden normálisszombat éjszaka, felsétálhat a toronyba, lefeküdni aludni. De valóban eztakarja? Vajon, ha itt marad, meddig megy el a másik? Vajon ő maga mit akar,meddig menjen el?
Annyi kérdés cikázott egyszerre keresztül az idegpályáin, hogy alig bírt velüklépést tartani és egyikre se volt egyértelmű válasza. Elárasztották elméjét akételyek és a remények tárházai. Egy valami volt viszont, amit száz százalékigbiztosan tudott. Folytatni akarja, bármi is lesz a vége vagy bármi is legyen azára. Mindez túl különleges és izgató volt ahhoz, hogy csak úgy feladja. Elvégreafelől nem voltak kétségei, hogy ez egy egyszeri és megismételhetetlen lehetőség.Ha veszni hagyja, akkor a büdös életben többet soha nem lesz alkalma közelkerülni a férfihoz még egyszer. Ez pont olyan megkérdőjelezhetetlen, mint magaa Halál. Hiszen egy kagyló zárkózottsága össze sem hasonlítható Pitonéval. Maéjjel mégis ez a mindig mogorva és a végletekig magába forduló ember egy picinykerést engedett a pajzson, hogy bepillantást nyerhessen a páncélja mögé. Harrypedig úgy érezte egy olyan világ nyílt meg előtte amire titkon mindig isvágyott és még többet akart belőle.
Volt egy olyan megmagyarázhatatlan sejtése, hogy ez a mai éjszaka kihatássallesz az elkövetkezendő egész életére, bárhogyan is végződjék. Ő pedig készenvolt fejest ugrani a jövőjébe, mentőöv használata nélkül.
Picit oldalra fordult, félig háttal a másiknak, hogy a szög tökéletes legyen ésközben úgy tett mintha fel se tűnne neki az egyértelmű bámulás. A szivaccsallassan, reményei szerint érzékien kezdte simogatni magát, fejét picitmegbillentette és lábujjhegyre állt, hogy feneke éppenhogy csak kilátszódjon ahabokból.
Édes Mellin, úgy viselkedik, mint egy rossz ribanc! Ám amikor a háta mögül egy alighallható morranás ütötte meg a fülét, elvigyorodott. Ezek szerint jól csináljaés a férfinak tetszik a műsor.