Vágyrajárók éjszakája [18+ ]

I./1. Ajtó egy párhuzamos univerzumba?

- PACSULI! Ó Merlin szerelmére mondom Pacsuli!

Szombat hajnal fél kettőkor a ötödik emeleti folyosón lógó festmények lakói ezekre a szavakra ébredtek jól megérdemelt álmukból. Néhányan bágyadt beletörődéssel, mások kifejezett haraggal szemlélték a 4.ajtó előtt álló alakot aki mérgében rávert egyet az ártatlan faajtóra.

- Nyílj már ki te makacs jószág! Megváltoztatták volna a jelszót?

Tűnődött hangosan a bebocsátásra váró alak.

- Pacsuli! Pa-csu-li!

Ismételte mantráját rendíthetetlenül, és csodák csodája, az ódon faajtó végre megadta magát és halk nyikorgás közepette kinyílt. A folyosó festményei egy emberként lélegeztek fel.

A helységben jótékony homály uralkodott, az egyetlen fényforrás a hatalmas ablakokon át bevilágító telihold szürkés, kopottas fénye volt. Kellemes novemberi esőillat lengte be a hatalmas termet. Mindezek pedig nyugtató hatással voltak az újonnan érkező pattanásig húzott idegeire. Ahogy becsukta maga mögött a makacs ajtót, mélyet lélegzett a terem friss levegőjéből és lassan, koncentráltan fújta ki, miközben kinyújtóztatta megfáradt tagjait. Máris sokkal jobban erezte magát. Szélsebesen, és meglehetősen hanyagul kezdet ledobálni magáról a ruháit, mindeközben hangot adva a benne uralkodó zaklatottságnak.

- Utálom a gurkókat! Utálom a saras, nyálkás lucskos időt! De legfőképpen a tetű Mardekárosokat utálom!

Minden szitkozódás után újabb és újabb textildarab szenvedett el atrocitást és landolt a fehér márványpadlón míg gazdájuk teljesen meg nem szabadult mind a feszültségtől, mind a koszos ruháitól.

- Magának még egyedül létében is mennyit jár a szája Potter! Mindig ennyit szokott magában beszélni amikor vetkőzik? Nem irigylem a szobatársait.

Az említett fiú a hang hallatán ijedten felsikoltott miközben felkapta a hozzá legközelebb eső első törölközőt és a derekára csavarta. Megfordulva pedig döbbenten meredt a sejtelmes holdfényben fürdőző medencére. Nagyon erősen kellett koncentrálnia, hogy észrevegye az egyik márványoszlop alatti homályban meghúzódó alakot. Tekintete találkozott egy obszidián szempárral, ami élénken csillogott, pont, mint egy nagymacskáé a támadás előtt.

- Professzor! Merlinre, megijesztett! Mit keres maga itt?

- Ez egy fürdőhelység Potter! Maga szerint?

A bájitalmester hangja lesajnálóan csengett. Harrynek most volt először bátorsága szemügyre venni tanárát. A férfi az egyik oszlop alatt foglalt helyet, hátát nekidöntve annak, széttárt karjait pedig a medence szélén nyugtatta. Mellkasának egy része éppen kilátszott a habokból, hószín bőre majdnem teljesen egybeolvadt a márványmedencével, szinte lehetetlen lett volna észrevenni jelenlétét a vállaira omló, nedves szénfekete tincsek és az obszidián tekintet kontrasztja nélkül.

- Öm, tudom... de khm, úgy értem... hogy... öm...

A fiatal fiú rettenetes zavarban volt. Tanárát így látni rendkívül szürreális élményt nyújtott, mégis valahogy úgy érezte mintha valamely eddig felfedezetlen egzotikus állatfaj egyik példányát figyelhetné meg a világon először. Különlegesnek, izgalmasnak találta. Ismeretlen görcsös érzés vert tanyát a gyomra mélyén és nem is szándékozott tovább állni, végtagjai pedig bizseregni kezdtek. Leplezvén újonnan jött izgatottságát és annak érdekében, hogy figyelmét elterelje, szemeit lesütve a törölközőjét kezdte gondosan igazgatni közben egyik lábáról a másikra helyezve testsúlyát.

- Az előbbiek után igazán fölösleges takargatnia magát.

A férfi hangja még a szokásosnál is mélyebben szólt, de volt egy különös csengése a szavainak, valami visszhang szerű csilingelés, ami felkeltette Harry érdeklődését. Felpillantva egyik sokkból esett a másikba: Piton mosolygott. De ez nem a megszokott önelégült gúnymosoly volt, amit oly előszeretettel alkalmaz amikor csak lehet. Ez már majdhogynem szelíd volt, teljesen megváltoztatva a mindig szigorú és szobor szerű arc vonásait. Az éjszínű szemekben pedig játékosság szikrái csillantak meg, láttatni engedvén gazdájuk gondolatait. A griffendéles ámulatában, és félelmében attól, hogy mint a hajnali köd, ez a különleges jelenség is pillanatok alatt szertefoszolhat, pislogni sem mert. Tekintetét le sem vette a férfi arcáról, egészen addig ameddig agya fel nem dolgozta a szavakat, amiket az imént hallott, és rá nem döbbent, hogy tanára mennyire jót mulat az ő nyomorán. Érezte, hogy bőre felforrósodik és a pír elönti az arcát, lekúszik egészen a mellkasáig, részben a szavak jelentése miatt érzett zavarából, részben a felháborodásából fakadóan.