≠Szeptember≠:

4.7K 92 6
                                    

  Szeptember 3 (Szerda) :

   Reggel, újra az ébresztőmre keltem fel. Átvándoróltam a fürdőbe, hogy zuhanyozzak. Miután elvégesztem a reggeli tehendőimet a szobámba mentem valami ruhát keresni.

A mai outfitem is jól nézett ki, szerintem.

A bátyám megint lent volt a konyhában, ahol most pirítos fogadott, mellé pedig tea

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

A bátyám megint lent volt a konyhában, ahol most pirítos fogadott, mellé pedig tea.

–Reggelt Bence.-ültem le az asztalhoz, majd enni kezdtem.

–Neked is.-válaszolta.–Ma is deszkával mész?

–Igen, jó idő van minek menjek kocsival?-értetlenkedtem.

–Nekem mindegy.-tette fel a kezét védekezően.–Akkor lassan indulj.

–Már megyek is.-ezzel be is fejeztem az étkezést.

Gyorsan felmentem a táskámért, majd a deszkámat megfogva már az utcán voltam. A fülhallgatót betettem a fülembe, elindítottam a zenét és már el is indultam.

Szokásosan a társaságunk a lépcsőn volt. Messziről hallani lehetett, hogy ordibálnak. Ők már csak ilyenek.

–Sziasztok.-álltam meg mellettük.
–Szia.Helló.Csoki.-ezeket a válaszokat kaptam. Az utóbbit persze Zsoltitól.

–Ren, jófej barátaid vannak.-fordult felém Ricsi. A többiek mind bólogattak.

–Hogyan ismerted meg őket?-kérdezte Cortez.

Belenéztem a szemébe. Azokba a gyönyörű kék szemeibe. Összeugrott a gyomrom. Ez mégis mi? Gyorsan elkaptam róla a tekintetem, majd válaszoltam.

–Kriszt a bátyám álltal ismertem meg. 2 évvel idősebb tőlem és nagyon rendes srác. Emlékszem amikor először járt nálunk, akkor voltam 10 éves.-mosolyogtam az emlék közben.–Nem tudta mi merre van és betévedt a szobámba, ahol éppen zenét hallgatam és tornáztam. Nagyon zavarban volt. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk.

–És Vendeléket?-kérdezte Dave.

–Egy éve ismerem őket. Nyár elején mentünk ki deszkázni, akkor már tudtam. Ott találkoztunk velük. Domi és Ábel nagyon barátságos volt. Lóri egy kicsit bunkó volt, de hamar megenyhült. Vendel pedig totál szétcikizett, hogy nem tudok semmit. Igen így ismerjük egymást. Mind az öten egy suliba járnak.-fejeztem be.

–És jártál már valamelyikkel?-kérdezte Cortez.

–Soha nem tudnék velük járni.-ráztam meg a fejem.–Nekem olyanok, mint a testvéreim. Imádom őket, de egyik se tetszett soha.

–Ez érdekes.-tűnődött el Zsolti.

Lassan Virág és Kinga is megérkezett. Elköszöntünk a fiúktól és mentünk a terembe. Ott a szokásos káosz fogadott bennünket.

Szent Johanna Gimi (máshogy)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora