Mi történt volna, ha Reni elment volna a Gólyatáborba? Ha találkozik Cortezzal? Ha Reni kicsit másabb lenne?
Reni személyisége szinte ugyanaz! Maradt az ártatlan, sokat olvasó, tanuló lány egy kis plusszal megspékelve.
Tarts velem és te is meg...
Jelenleg itt állok a parkban és nézem az embereket, ahogyan elhaladnak mellettem. Reni vagy 10 perce írt, hogy késni fog, azóta se látom őt. Lehet, hogy felültetett volna? Hiszen nem olyan lánynak látszik. Viszont nem is ismerem annyira jól, mint Virág.
Ma egész nap sürögtem forogtam a házban. Nagyit zaklattam, hogy mit kell vennem, mit csináljak, vagy hogyan viselkedjek. A végére már tisztára ideges lett, és idézem a szavait „Cortez, ameddig le nem nyugszol, addig ne is gyere be az ajtón. Amerikában nem tanultál csajozni? Na mars kifelé."
Ugye milyen kedves nagyim van? Nyilván csajoztam Amerikába, de nagyon sokra nem jutottam. Volt barátnőm, de tudtam, hogy nem ő az, akit keresek. Nem voltam belé szerelmes és ez fordítva is így van. 2 hónapig együtt voltunk, aztán szakítottunk.
–Bocsi, bocsi, bocsi.-szakított ki a gondolataimból egy ismerős hang.
–Semmi baj.-mosolyogtam rá.
–Tényleg sajnálom, csak találkoztam két sráccal, akik megkértek, hogy fotózzam le őket.-mosolygott angyalian.–Nézd, ők azok.-tolta a képembe a telefonját.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A képen két fiú csókolózott. Sokáig néztem a képet, hiszen nem minden nap találkozol meleg párokkal, főleg nem Budapesten. Ránéztem Renire, akinek csillogtak a szemei a képet nézegetve.
–Ugye, hogy aranyosak?-nézett rám mosolyogva.
–Igen, tényleg azok.-így is gondoltam. –Lassan menjünk, mivel nemsokára kezdődik a film.
–Rendben.-bólintott, majd elrakta a telóját és lassan sétálni kezdett.–Egyébként mesélhetnél magadról, hiszen alig tudok rólad valamit.-nézett rám kíváncsian.
–Hát...-néztem rá zavartan.–Amit most mondok, azt nem mondhatod el senkinek sem.-néztem rá, mire bólintott.–Az apám...-tartottam szünetet.–Szóval az apám...-hajoltam hozzá közelebb.–Superman.-egyenesedtem ki.
–Te hülye vagy.-röhögött fel, majd vállba boxolt.–Megtiszteltetés lenne megismerni, de én Pókember fán vagyok.-vigyorgott rám.
–Szóval nem szereted Supermant?-vontam fel a szemöldököm.
–Hát, nem igazán.-húzta el a száját játékosan.–Na, de most komolyan.-nézett rám.–Mesélj.
–Anya és apa diplomaták. A munkájuk miatt Amerikába kellett költöznünk, de nekem nem tetszett, hogy oda kellesz járnom gimibe, így a nagyiékhoz költöztem.-kezdtem el mesélni.–Van egy húgom, akit Laurának hívnak, 13 éves és Amerikában van. Ő is velem akart jönni, de anyáék nem engedték. 1-2 év múlva itt fogja kezdeni a gimit.-mosolyogtam.–Szeretek más nyelveket tanulni. Szeretek deszkázni, gitározni. Amerikában sok barátom volt, szórakozásból mindig flörtörtünk a lányokkal. 2 hónapig volt egy kapcsolatom, de aztán rájöttünk, hogy egyikünknek sem tetszik a másik. És most itt tartok.-tártam szét a karom.
–Tudod, én mindig is azt hittem, hogy Luke az igazi számomra.-szólalt meg egy idő után.–Mind a ketten szerelmesek voltunk egymásba, de az a távolság, ami Magyarország és Ausztrália között van, az túl sok.-mosolygott szomorúan.–Nagyon nagy szerepet töltött be az életemben és ez most sincs másképpen.-nézett rám.–Mindegy is, azt hiszem itt vagyunk.-torpant meg. –Ja, igen.-álltam meg én is.–Gyere.-fogtam meg a kezét és húztam magam után.
Bent egészen sokan voltak. Szinte mindenki jobban szeret estefelé jönni, mint reggel. Megkértem Renit, hogy várjon meg, míg megveszem a jegyeket a filmre. Beálltam a sorba és onnan néztem őt. Sokan felismerték és köszöntek neki. Volt aki még képet is kért tőle. Egy csapat tini beszélgetni kezdett vele.
Gyorsan megvettem a jegyeket, majd siettem is vissza. Mikor rám figyelt intettem neki, hogy jöjjön. Elköszönt tőlük, majd felém vette az irányt. Most tudtam csak megnézni a ruháját. Szokás szerint elállt a lélegzetem. A felsője testéhez simult, mely kiemelte az alakját. Szoknyája combja közepéig ért. Mesés.
–Cortez, itt vagy?-legyezett előttem Reni.
–Igen, bocsi.-mosolyogtam rá.
Megfogtam a kezét és magam után kezdtem húzni. Vettünk egy-egy popcornt és 1l-es kólát, majd a terem felé vezettem őt. Beültünk a helyünkre. Szép lassan megtelt a mozi. Hirtelen elsötétült a terem, majd kezdetét vette a film. Ránéztem Renire, aki mosolyogva nézett rám.
A film közben megfogtam a kezét. Nem vette el, hanem hagyta. Az Éjjeli napfényre vettem a jegyet. A vége elég szomorú volt, hiszen Reni elkezdett sírni. A film végén még mindig szipogott és a kezemet szorongotta.
–Semmi baj Reni.-simogattam a kézfejét.
–De, meghalt.-hüppögött.
–Tudom.-sóhajtottam.–Ha tudom, hogy kiakadsz rajta nem veszek erre jegyet.-motyogtam, mire elkuncogta magát.
–Jól van már.-ütött vállba.–Köztudott, hogy érzékeny vagyok.-forgatta meg szemét.
–Legalább ezt is tudom.-sétáltunk ki a moziból.–Egyébként, mennyi külföldi tini ismerősöd van?
–Sok.-vont vállat.–Kevés lány van, a többi mind fiú. Igen a fiúkkal jól kijövök.-mosolygott rám.
–És a szüleiddel milyen viszonyban vagy?-kérdeztem meg.
–Semmilyenben.-mosolygott keserűen.–Anya és apa a munkájuk miatt nem nagyon foglalkozik velünk. Reggel elmennek és vacsoráig nem látjuk őket. Van amikor nem is jönnek haza.-rántotta meg a vállát.
–És, miért utazol folyton más országokba?-kérdeztem meg hirtelen.
–Jó érzés, hogy megismerhetek embereket, kultúrákat, hagyományokat.-mosolygott rám.–Nekem ők a családom. Apáék kiskorom óta küldözgettek. Jövő nyáron irány Amerika. Oda is megint csak én egyedül.-sóhajtott fel.–Irány New York City.-nevetett.
–Tudod, jövőre én is megyek Amerikába. Minden nyáron meg kell látogatnom majd anyáékat.-nézek rá.–Szóval nekem is irány New York City.-mosolyogtam.
–Hogy, hogy soha nem találkoztunk?-nézett rám kérdőn.–Majdnem minden második nyaramat ott töltöm.
–Nem tudom, de lehet most találkozunk.-rántottam vállat.
–Nekem lassan be kéne mennem.-nézett fel a házukra.
–Mikor értünk ide?-kérdeztem értetlenül.
–Kb 5 perce itt állunk.-kuncogott fel.
–Észre se vettem.-motyogtam magam elé.
–Vettem észre.-nevetett ki.–Jó éreztem magam.-mosolygott rám.–Köszönöm ezt a délutánt.
–Részemről a szerencse.-vigyorogtam.–Jó éjt Reni.-pusziltam meg a homlokát.
–Jó éjt Cortez.-adott egy puszit a számra, majd bement.
Sokkosan lépdeltem az utcán. Komolyan kaptam tőle a számra egy puszit? A szívem hevesen vert, mikor visszagondoltam rá. Egy kellemes pizsergés is átfutott a testemen. Otthon pedig túlságosan nagy vigyorral az arcomon aludtam el. Reggelre pedig az egész arcom fájt.
Sziasztok! Ma két részt is hoztam nektek. Megérdemlitek ennyi kimaradás után. Remélem nem haragszotok rám. Reni és Cortez randija egészen jól sikerült. Többet is tudtak meg egymásról. Vajon ezek után milyen lesz a kapcsolatuk? Cortez lépni fog, vagy megint gyáva marad? Minden kérdésedre választ kapsz, ha velem tartassz! Jó olvasást!
