Szent Johanna Gimi (máshogy)

∞Augusztus∞:

Cortez szemszögből:
      Augusztus 28:

Reggel az ébresztőm irritáló hangjára keltem fel. Hogy miért is? Mert ma van a gólyatábor. Semmi kedvem nem volt menni, de muszáj voltam felkelni. Ezt is miért? Szeretet nagymamám végett.

Vagy 10perce feküdhettem az ágyban, amikor mamám egyszerűen benyitott a szobámba. Annyit hallok, hogy mozog, aztán a fény kiégeti a szemem, hiába csukva van.

–Mama!-háborodok fel.–A szemem marad.

–Drága fiam, ideje lenne felkelned, elvileg ma gólyatábor van. 30 percet kapsz vagy pizsamában szállítunk oda.-ezzel kiment a szobámból.

Gyorsan kikeltem az ágyamból és a fürdő felé vettem az irányt. Nem viccel az öreg lány, megteszi! Gyorsan lezuhanyoztam, majd neki álltam felöltözni.

Egy fekete szaggatott nadrágot és egy fehér Nirvana-s pólót vettem fel. A hajam próbáltam beállítani, de egyszerűen nem ment. Inkább összeturtam és úgy hagytam. Értem miért fél órát kaptam!

A konyhában már várt a reggelim. Rántotta és természetesen az el nem maradható dobozos kóla. Nem hiába vagyok Amerikai.

A reggeli végeztével szóltam nagyapának, hogy indulhatunk. Betettem a kocsiba a bőröndömmek, majd én is beszálltam.

–Izgulsz?-kérdezte nagyapa pár perc csend után.

–Igen, lehet nehezebb lesz a beilleszkedés, mint hiszem.-válaszoltam.–Hiszen ez nem Amerika. Mi van, ha nem fogadnak el?

–Ilyen hülyeségeket ne is mondj szivem.-nézett hátra mama.–Én csak abban reménykedem, hogy minden rendben lesz. Találsz igaz barátokat és egy rendes barátnőt.-kacsintott.

–De mama!--háborodtam fel, majd elnevettem magam.–Nem tudom, remélem.-néztem ki az ablakon.

Pár percig utazhatunk, majd egy nagy épülethez értünk. Nem volt rossz, olyan 80 s' évek beli beütése van az épületnek. A parkolóban, csak pár diák állt.

Nagyapa leparkolt egy üres helyen, majd kiszálltunk. Hátra mentem a csomagtartóhoz és kivettem a bőröndömet.

–Vigyázz magadra Cortez.-kezdett búcsúzkodni mama.

–Szép, már le is ráztok.-csóváltam a fejem, majd elmosolyodtam.–Ne féljetek, vigyázok magamra. Nem lesz semmi baj.-nyugtattam őket.

–Rendben. Szeretünk tudod.-nézett a szemembe.-Szia Cortez.

–Légy jó fiam.-ölelt meg nagyapa, majd mama. Beszálltak az autóba és elhajtották. Percekig csak néztem utánuk, majd megfordultam.

Egyenesen egy öltönyös ember felé vettem az irányt. Nem tudom hogyan lehet nyáron öltönyt hordani, de mindegy.

–Jó napot! Antai-Kelemen Ádám vagyok. Melyik lenne az osztályom?-kérdeztem meg a pasast.

–Szervusz, Haller Endre az osztályfőnököd. 9/b a busz mellett gyülekezik.-mutatott a helyre.

–Köszönöm.-biccentettem, majd elindultam a társaság felé.

Nem voltak sokan csak négy fiú. Egy raszta, egy kigyúrt srác, kettő net függő. Szép lassan odamentem, majd megálltam előttük.

–Sziasztok, Cortez vagyok.-mutatkoztam be a srácoknak.

–Szia, az én nevem Ricsi.-válaszolt a raszta.–Mellettem Zsolti, mellette Dave és Macu.-mutatott a többire.–Te is 9/b-s vagy?

–Igen. Mit kell rólatok tudni.-nézten rájuk.

–Deszkázok, Korn-t hallgatok,gitározok.-mondta Ricsi.