Mi fán terem a titán? Vol. 1 (Eren x Reader)

Csókok És Új Régi Szereplő

Eren csak pár pillanatig figyelte [Keresztnév] alkarján lévő véres nyomot mielőtt a kirohant volna a szobából az előtérbe és az első nyitott ablakon kihányt volna. A látvány egyértelműen felforgatta a gyomrát, hisz emlékeket kavart fel benne. Eren emlékezett arra, hogy amikor még Shinganshinában élt a barátaival, gyakran látott kóborló állatokat az utcákon, melyeknek vagy a fülét lyukasztották ki és raktak bele egy cédulát vagy valahova az állat bőrébe égették a gazdája nevét. És az utóbbi túlságosan hasonlított a mostani helyzetre. [Keresztnév] a sebbel a karján úgy nézett ki, mint valami állat. Eren pedig ezt mindennél gusztustalanabbnak találta. Nemsokára a kihányó fiú megérzett egy kezet a hátán, majd meghallotta Mikasa aggódó hangját.

- Eren mi a baj? - kérdezte, miközben a többiek is a fiú köré gyűltek, aki kihajolva az ablakon hányt.

[Keresztnév] szemszög:

Az, ami miatt felkeltem, az az volt, hogy elhányjam magam egyenesen a padlóra. Hange azonnal hozzám sietett, majd megtartott, hogy ne essek ki az ágyból a hányásomba.

- Levi meg fog minket ölni ezért. Jól vagy [Keresztnév]?

- Furcsa, de igen. Én nem érzem rosszul magam, nem is tudom minek hánytam el magam - mondtam értetlenül összehúzva a szemöldökeimet.

- Akkor lehet, hogy rosszul leszel, ha meglátod az alkarod... - mire azonnal lenéztem a karomra és megláttam a bele égett bordó színű sebet, mely Eren neve volt. Ekkor pedig jogosan is bepánikolva kiugrottam az ágyból majd sikítozva végigszaladtam a folyosón.

- MI A FRANC TÖRTÉNT! - kiabáltam hisztérikusan miközben elrobogtam Eren mellett, majd a ház egyik sarkába ültem és a fejemet a térdembe hajtva próbáltam lenyugodni. - Mi jöhet még... - suttogtam magamnak miközben arra koncentráltam, hogy ne hányjam el magamat. Közben a figyelmem újra az alkaromra terelődött az Eren Jäger felirattal. Vajon ezt is az az erő tette, ami elhozott engem ide? És mégis mit jelenthet pontosan ez? Valamiféle szolga lettem? Ráadásul még mindig nem tudom Eren mit érez irántam. Lehet, hogy nem is szeret úgy, ahogy én őt.

- Hé, [Keresztnév]! - guggolt le elém Jean idegesen. - Mi van veled és Erennel? Miért néztek ki mindketten úgy, mintha éppen összeroppannátok?

- Mert én épp azt teszem! - ordítottam. - Mikor lesz már vége ennek a rémálomnak... - motyogtam elsírva magam. Nem sokkal később egy ismerős alak állt előttem, majd leguggolt elém és aggódva nézett rám.

- [Keresztnév]? [Keresztnév] mi a baj? Valami történt? - kérdezte csöndesen Mikasa mire csak bólogatni kezdtem.

- Hogy mi a baj... - suttogtam, majd a lány felé emelte a karomat. - Ez a bajom - s ezzel meg is fordítottam, hogy látszódjon a felirat.

- Jézusom! - kiáltott fel undorodva Mikasa. - Legalább most már értem Eren miért hányt ki az ablakon. Mikor került ez rád? - vonta össze a szemöldökeit.

- Akkor, amikor Eren ráküldte a titánokat a titánokra. Hirtelen felégett a karom és füstölögni kezdett - válaszoltam a padlót bámulva. - Lehet, hogy jobb lenne, ha magamra hagynátok.

- Oh, [Keresztnév]! Te már sokkal rosszabb dolgokon is keresztülmentél! Ez a seb nem fog téged megállítani - állított fel Mika a padlóról. - Erennek szüksége van rád és neked is rá. Szóval most megbeszélitek, amit kell - rángatott el a konyhába és leültetett Eren elé az asztalhoz és otthagyott minket. Csak nagy szemekkel néztem a lány után, aki ma élőbbnek tűnt, mint máskor.

- Szóval... - próbáltam beszélgetést kezdeni a barnával, de nem igazán működött. - Ez olyan kínos... - nevettem fel. - Pont azt a pillanatot választottam, hogy elmondjam, mit érzek, amikor már tök felesleges lett volna - figyeltem az asztalt. A csönd még nyomasztóbb lett így újra felnevettem. - Azt hiszem még így sem lettem elutasítva, bár nem mintha valaha is szerelmes lettem volna. Hisz ki szeretne egy lúzert? - majd felálltam a székről, belegondolva, hogy valami sokkal hasznosabbal is tölthetem az időmet, mint hogy azon sírjak: Eren Jäger szavak nélkül elutasított. - Azt hiszem, megyek és hasznossá teszem magam. Nincs több időm olyan dolgokon sírni, amit nem változtathatok meg - az ajtóhoz érve éppen kiléptem volna, mikor Eren megszólalt.

- Miért nem várod meg, mit akarok mondani? - húzta össze idegesen a szemöldökeit, miközben is felpattant a székről. - Miért döntesz helyettem!?

- Mert nem mondasz semmit! - kiáltottam vissza. - Elmondtam neked mit érzek, te meg álltál, mint bálán szamara! És mikor most megint felhoztam csak szótlanul ültél a helyeden! Bezzeg, bezzeg most hogy ki akarok menni már máris baj van! Akkora egy idióta, tuskó... - de sosem tudtam befejezni, mert félbe lettem szakítva egy csókkal. Olyan hirtelen jött, hogy csak meglepetten álltam egyhelyben.

- Nézd [Keresztnév], én nagyon szeretlek... jobban is, mint kéne - mondta, miközben átölet és az egyik [Hajszín] tincsemmel kezdett el játszani. - Épp ez akartam elmondani neked a falon neked.

- Jaj, mit kezdjek én veled Eren Yäger?

- Nem is tudom. Mondjuk csókolj meg? - kérdezte próbálva oldani a hangulatot, ami sikerült mert elröhögtem magamat.

- Rosszabbak a vicceid mint Hoshiéi - mire Eren is elnevette magát.

- Tudom, ő nem éppen egy vicces alak - mire hirtelen abbahagytam a nevetést.

- Te honnan ismered őt?

- [Keresztnév], Hoshi Tsuky a mi oktatónk volt Shadissal az élen. Igazi híresség a falak között - kezdte mesélni a fiú. - Elméletileg van valami zavaros múlja a Hadnaggyal.

Ez lehetetlen. Hogy lenne itt Hoshi hamarabb, minthogy én? Hisz aznap reggel ő vitt suliba! Talán csak valaki ugyanezzel a névvel...

- 160 cm magas, szőke haj, kék szem, szeret gyilkolni?

- Igen. Te is találkoztál Hoshival? - kérdezte Eren, miközben visszaültünk az asztalhoz.

- Meglehet, bár nem tudom, hogy ő hogy került ide, de mindenképpen találkozznom kell vele...

- Hoshi-channal? - jelent meg Hange az ajtónál, mire biccentettem. - Szívesen elviszlek hozzá, csak fejeződjön be ez az őrültség - mosolygott a nő.

- És te honnan ismered Hoshit Hange-san? - jött Eren kérdése, mire a nő nekiállt kávét készíteni.

- Egy ideig együtt szolgáltunk itt, a Felderítőknél. Hoshi mindig is fura volt, folyton arról beszélt, hogy valami titánmentes világból jött, de nem ez a lényeg. Végül Levi alá lett beoszva, mert a Törpe talált rá a falakon kívül, felderítés közben. Nagyon jóban voltunk, folyton segítettem neki a Törpét cukkolni - kuncogott Hange. Igen, ez mind Hoshira vall, de valahogy érzem nem lehet pontosan az, akit ismerek. Ő már egy fokkal komolyabb... - Igen, mindig is volt ez a versenygés közte és Levi között. Aztán egy nap átment a kiképzéshez és azóta nem igazán van időnk találkozgatni.

- Nem is tudtam, hogy Hoshi a Hadnagy alatt szolgált! - csodálkozott Eren.

- De ezt ne említsd Levinek, különben kitekeri a nyakad...

~~~

Írói P.O.V.

Erwin gyorsan és aggodalmasan sétált a kiképzőtáborban, egyetlen egyvalakit keresve. Tudta, hogy fogytán az idejük, ezért egy emberhez fordulhatott segítségért. Benyitva az irodába, az várta amit elképzelt. Mindenhol rend és tisztaság uralkodott, az íróasztalnál, pedig ott ült ő és a teáját kevergette nagy izgalommal.

- Mondták, hogy sürgősen látni akarsz.

- Nem köntörfalazok, szükségem van rád.

- Nyilván nagy szarban lehettek, ha az ó de nagy Rivallie Ackerman nem tudja egyedül megoldani! - nevetett fel a nő, beletúrva szőke hajába.

- Igazad van. Szarban vagyunk és azt akarom kihúzz minket.

- Az őszinteséged méltányolom Erwin, mert így látszik, mennyire kétségbe vagytok esve. Térjünk is a tárgyra. Miben segítsek és kit öljek meg? - rakta karba a nő a kezeit.