Mi fán terem a titán? Vol. 1 (Eren x Reader)

Felelsz vagy mersz?

- Beszélnünk kell - álltam Hoshi elé, aki épp felkapta magára a pólóját.

- Jól mondod - biccentett majd elkezdett méregetni engem. - Mégis, hogy kerülsz ide? És miért vagy ilyen nagy? A legutóbb még csak egy kisbaba voltál.

- Szóval Hoshi én nem a te világodból való [Keresztnév] vagyok.

- Ez a dolog pillanatról pillanatra furcsább lesz. Mond, honnan tudod, hogy nem egy világból jöttünk? Na, meg mi értelme az egésznek? - kérdezte a nénikém, aki valószínűleg ugyanannyira nem volt fogalma a dologról, mint nekem.

- A világomban van egy férjed és hármasikreid. Gondolom veled nem ez a helyzet - raktam karba a kezeimet. - Miután apám lelépett, anyám meghalt, te lettél a gyámom, több, mint négy éve lakok, vagyis laktam veled.

- A férjem? - szaladt fel a szemöldöke, miközben a csípőjére tette a kezeit.

- Igen, a gyerekkori barátod, Karma Akabane - magyaráztam neki, mire ő elröhögte magát én meg totál értetlenül figyeltem őt.

- Mond, térden csúszva könyörgött a bocsánatomért, miután megcsalt amíg az egyetemen tanultam? - mire megrántottam a vállaimat.

- Nem tudom, nem mesélted...

- Pedig az biztos egy jó történet lett volna - mondta Hoshi, ahogy nyújtózott egyet, mire észrevettem rajta a véres kötést.

- Kiszedte a golyót a válladból? Láttam, hogy veszekedtetek rajta - kérdeztem tőle aggodalmasan. Nyilvánvalóan ez a Hoshi sokkal felelőtlenebbnek tűnt, mint akivel eddig éltem, de ettől függetlenül ugyanaz a pajkos tűz égett a szemeiben.

- Ravioli? Ja, végül kiszedte, nem volt valami nagy dolog.

- Nagy dolog? Hihetetlen ahogy képes vagy vele beszélni! Én személy szerint nem mernék ilyeneket tenni - mondtam neki csodálattal átitatott hangon. Az, hogy nénikém képes erre, nem lepett meg, erejéből fakadóan nincs is túl sok félnivalója a Hadnagytól.

- Jaj [Keresztnév] ne félj Raviolitól! - nevetett fel Hoshi. - Tudod hogy tartja a mondás: amelyik kutya ugat, az nem... - de nem tudta befejezni, mert megjelent mellette Levi és meghúzta a haját.

- Rólam beszéltél Kölyök?

- Ki MÁSRÓL tudnék? - vágta vissza a nő. - Hisz csakis abból áll az életem, hogy rólad beszélek - mire a férfi nagyot sóhajtott.

- Menj el aludni Hoshi. Most raktalak rendbe, soha nem gyógyulsz meg, ha folyton beszélsz - majd megfogta a karját és magával kezdte húzni.

- Tutira van köztük valami - állapítottam meg, miközben az eltávolodó párost figyeltem.

- Valami biztos, - jelent meg mögöttem Hange - mert egyszer Hoshi annyira felidegesítette Levit, hogy ő megcsókolta, ami miatt Hoshi nagyon kiakadt! - nevetett fel a nő.

- Az hogy történt?

- Hát egyszer épp felelsz vagy merszeztünk. Én, Hoshi, a Törpe és Hoshi egyik barátja, Gisele játszottunk...

Visszaemlékezés

- Felelsz vagy mersz? - hangzott el a kérdésem. Közben, pedig a vigyorogva, sokat mondóan Levire pillantottam. Rég vártam, hogy játszunk, mert ez annyira szórakoztató volt Kadét koromban.

- Ne is álmodj róla négyszemű! - köpte oda ridegen a Levi, majd belekortyolt a teájába.

- Naaaaa Ravioliiiii! - unszolta őt Hoshi is.

- Nem, Kölyök! Hagyjatok! - rázott le minket a törpe, de mi nem hagytuk magunkat. Erős nők vagyunk, nem hagyhatuk annyiban a dolgot!

- Ha nem hát nem! Viszont akkor elmondom Erwinnek  azt a bizonyos dolgot amiko.... - zsaroltam a Törpét, mert tudom, hogy az mindig beválik.