Mi fán terem a titán? Vol. 1 (Eren x Reader)

Kételyek Között

– Nos, hol lehet aludni? – kérdeztem Erenhez érve.

– Én a fát ajánlom, de a fűben is jó lehet.

– Nincs itt valami ágy? – mire Eren szomorúan megrázta a fejét, majd szétnézve választott nekünk egy fát.

– [Keresztnév], nincs ötleted arra miért van a seb a karodon? Csak egyszerűen nem tudom hogy miért történt ez… – mondta miközben a fához sétáltunk és leültünk a tövébe.

– Talán… Ymir teszi mindezt.

– Ymir?

– Ez a név volt azé, aki megteremtett mindent! Szerinted honnan akasztotta le a mi Ymirünk a nevet?

– És úgy gondolod ez a "Ymir" teszi ezt?

– Azt hiszem. Ymir elvezetett hozzád, most pedig ezt tette. Ennek jelentenie kell valamit – válaszoltam felhúzva az ingem ujját és megmutatva a sebet. – De ha nem is jelent semmit… örülök, hogy a te neved áll itt – mire Eren akaratlanul is elmosolyodott, majd hozzám hajolva megcsókolt.

Jóleső érzés futott át rajtam, nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen valaha is. Ezért csak közelebb vontam őt magamhoz, miközben beletúrtam gyönyörű barna hajába. A bajt csak az okozta, hogy a levegő egy idő után szükségessé vált számunkra, így lihegve végül elváltunk egymástól. Eren viszont még nem akart elengedni ezért a homlokát az enyémnek döntötte, miközben az arcomat cirógatta.

– Eren, mit fogsz csinálni ha… – ekkor egy kicsit megálltam – vége az egésznek? – ekkor kissé meglepetten nézett rám, majd átölelt és a fülembe suttogott.

– Elveszlek feleségül – mire fülig vörösödtem, de próbáltam nem annak tűnni.

– Most miért kellet spoilerezned? Hogy várod, hogy meghatódjak, ha elmondod, hogy megkéred a kezem? – lettem hirtelen durcás.

– [Keresztnév], akkor mi lenne, ha most kérném meg a kezed? – mire a levegő megakadt a torkomon és szívem kihagyott egy ütemet. – Naszóval – kezdte Eren, beletúrva a dzsekije zsebébe – [Teljes név], hozzám jönnél feleségül? – tartott elém egy gyűrűt.

– Igen! – kiáltottam Eren nyakába ugorva, mire ő megfogta a jobb kezemet és ráhúzta az ujjamra a gyűrűt, majd a karjai között elaludtam.

Jó, tudom ez random volt, de amikor eszembe jutott Ymir és az, hogy mekkora hatalommal rendelkezett egyszerűen nem tudtam másra gondolni, mint, hogy ő akarta ittlétemet. Bár nem kifejezetten csalogat ez a hely, végülis ezek az emberek lettek a családom. Már hirtelen nem akartam visszatérni, még akkor se, ha lehetőségem lenne rá.

Bár néha azt sem tudom hol állok, a gondolataim és a tetteim egymás ellen dolgoznak én pedig középen ragadtam a két oldal között. A sötétben hagyva, összetörten és kétségbeesetten. Az egyetlen menekvést Eren jelentette, aki azóta, amióta ismerem mindig itt volt velem. Miért is utasítanám vissza az egyetlen dolgot, amit kér tőlem? A világomban hülyének néznének, de itt senki nem fog ezen meglepődni. 16 vagyok és el tudom dönteni, hogy mikor házasodom meg!

Másnap reggel kivételesen kipihentem keltem fel arra, hogy valaki sikítozik és rá kellett jönnöm, hogy Hoshi nem bírt magával és már korán reggel elkezdte kínozni Sannes Hange társaságában. Csak a nagynéném lehet ilyen abszurd.

Írói P.O.V.:

– Mond mit akartok Erennel és [Keresztnév]-vel/val és micsoda az a Reiss család? – jött Hanji kérdése miután Hoshi egy újabb körmétől szabadította meg a csapzott férfit.