Mi fán terem a titán? Vol. 1 (Eren x Reader)

Hoshi És Levi Kalandja

Levi csodálkozva figyelte Hoshit, aki úgy tűnik cseppet sem változott mind kinézetileg, mind belsőleg. A nő miután kiszedte a kést a férfiból azonnal előkapta a pisztolyát a combjára rögzített tokból és játszi könnyedséggel lőt fejbe két másik embert, miközben a levegőben szállt. Néha csak szó szerint repült úgy kinézve, mint egy hattyú, vérben áztatott szárnyakkal.

- Hoshi! - köszönt Hange a lövöldöző nő mellé érve.

- Hali Hanji - mosolygott vissza rá a szőke figyelmet sem szánva merre lő, mert tudta, hogy célba talál. - Erwin nemrég eljött hozzám és elég kétségbeesetten kérte a segítségemet - folytatta, ahogy hátra nyújtva a karját még valakit lelőtt. - Mondta bajban vagytok és RAVIOLI nem tudja ezt egyedül megoldani.

- Ezt is csak kitalálta. Megvoltam nélküled is Kölyök - morogta neki Levi irritáltan, ahogy leszállt mellé a tetőre.

- Látom! - tárta ki nevetve Hoshi a karjait. - Ez talán könnyűnek tűnik, de néhány fülesnek hála tudom, hogy... - ekkor egy kiáltás szakította félbe a szőkét.

- Rég találkoztunk Levi! - jelent meg Kenny is végre.

- Ő is itt lesz - fejezte be Hoshi a mondatát.

- Hú, ez izgi lesz! - nézett Hange a másik háztetőről csillogással a szemében Hoshira.

- Még mindig törpe vagy, nőttél te egyáltalán? - gúnyolódott a férfi egyre közelebb érve. - Nope, úgy látszik egyedül csak egy nőt tudtál felszedni magad mellé, Fiú. Hoshi Tsuky, igaz? - nézett végig a szőke nőn, aki Levi felé fordult.

- Meséltél rólam apukádnak? - kérdezte elvékonyítva a hangját. Nem hagyhatta ki, hogy elhintsen még több popkulturális utalást, amit csak ő ért. Erre Levi gyilkos tekintetét a nőre emelte, aki ettől kicsit sem érezte magát feszélyezve. Talán még örült is, hogy felbosszanthatta a férfit. Akárcsak régen.

- Ha még egyszer megszólalsz...

- Kitekered a nyakam, tudom. Legközelebb találj már ki valami izgalmasabbat! Maga pedig sajnálom, de meg kell halnia - mutatott a nő Kenny felé, mire az elnevette magát.

- Tetszel nekem, kár érted - majd felemelte a fegyverét és lőni kezdett.

A harc hevében Hanji leszakadt Leviről és Hoshiról vagy csak inkább kettesben akarta hagyni őket, mert tudta felesleges, ha marad. Amikor munkáról volt szó ők voltak a tökéletes páros. Ilyen szempontból pedig Erwin a lehető legjobbat tette. Mint mindig. Így végül Hanji visszaindult a kocsi felé, hogy megnézze, minden rendben van-e.

Eközben Hoshi és Levi betört egy bárba, mire a jelenlévők idegesen figyeltek fel rájuk.

- Ez itt Levi és Hoshi! - ismerte fel a párost valaki, de nem sokáig tudta őket figyelni, mert Kenny lövöldözve betört az ajtón, mire Hoshi ösztönből megfogta Raviolit majd átdobták magukat a bárpult másik oldalára, ahol egy hangos puffannással landolt a nő, felette Levivel.

- Az összes ember közül, akit ismerek, miért pont te fogsz össze a KR-rel? - jött Levi kérdése, ahogy próbált kigabalyodni.

- Talán úgy nézek ki mint egy bűzlő patkány köztük, de érdekel ez engem?

- Azt hittem inkább megölnek, mert levágtad a társaikat, de úgy tűnik nagyon jóban vagytok - válaszolta nyugodtan, majd Hoshihoz hajolt és a fülébe suttogott. - Jól vagy? - jött a kérdése, hisz ha valami történt vele, akkor át kell tervezniük a lehetőségeiket.

- Hát igen, a felnőttek sok dolgot csinálnak, amit a magadfajta kölykök nem értenek - majd néhány pillanatra gondolkodóba esett. - Oh, tényleg. Az én hibám. Már felnőttnek kéne lenned, de olyan kicsi vagy, hogy nehéz megmondani.

- Szóval innen a magas türelmi szinted - suttogta Hoshi vigyorogva, ahogy felült és látni lehetett, ahogy a vállát eltalálta egy golyó.

- Ne vigyorogj Kölyök, most lőttek meg! - szólt rá a férfi.

- És azzal mi van? - suttogta vissza megrántva a vállait. - Sokszor lőttek már le. Ő nem az első.

- Ennek nem tudom, hogy örüljek vagy kezdjek el aggódni - vonta össze Levi a szemöldökeit. - Szerettelek volna egyszer akció közben látni, csak nem éppen így - válaszolta a férfi, mikor is észrevette a fegyvert a pult alatt.

- Nem mondhatom, hogy csalódott lennék. Látszik emlékszel az összes trükkre, amit tanítottam. De soha nem mondtam el neked
mi történik egy sarokba szorított patkánnyal? Mert ha igen, tudnád, hogy bárhova lépsz, egy golyó vár rád.

- Tényleg? - jött Hoshi csodálkozó hangja. - A sarokba szorított patkány elmélettel csak az a baj, hogy maga elfelejtette a patkányt - nevetett fel a szőke nő. - Mondja, mit tesz az az élőlény, akit sarokba szorítanak? - ekkor Kenny elhallgatott, Levi meg megtöltötte a fegyvert és lövésre készen állt.

- Elkezd félni - jött a rövid válasz.

- A félelem és a pánik pedig kiszámíthatatlanná teszi. Ez pedig drága Kenny... egy gyilkos legnagyobb ellensége - majd Levi meglőtte a férfit és kihasználva az alkalmat elmenekültek.

- Eltelt 3 év és nem változtál semmit Kölyök.

- Gondolom már vártad volna, hogy pukedlizzek előtted Ravioli. De nézd meg, most koszos lettem! - mutatott magára. - Ha odaérünk egy forróvizes fürdőt akarok meg teát!

- Már itt is vagytok! - jött Hanji hangja. - Nagyon nem fog minket követni már senki, Jean és Armin azt állítja [Keresztnév] lelőtt mindenkit.

- Az így történt! - kiabálta a szekéren ülő lány, aki nagyon ismerős volt Hoshinak

- [Keresztnév]?

- Oh, hali nénikém! - integetett neki a lány, aki sokkal nagyobb volt mint a szőke emlékezett rá.

- Várjunk... [Keresztnév] AZ UNOKAHÚGOD? - jött a szemüveges kérdése, mire Hoshi habozva, de biccentett egyet. - Úgy tudtam! Vagyis nem, de mindegy is - legyintett. - Milyen volt a randitok?

- Kenny ránk tört és a pakányokról mesélt - nevetett fel a szőke. - Annyira antiromantikus volt az egész.

- Milyen kár! Pedig Levi nagyon várta, hogy lásson. A múltkor még le is rajzolt! - mire a két nő mögött repülő férfi enyhén elpirult, de szerencséjére senki sem vette észre.

- Nem is tudtam, hogy ennyire megvisel a hiányom Ravioli! Tán senki sem akart veled takarítani? - nézett rá pajkosan a nő.

- Dehogynem, akarnak - válaszolt majd az orra alatt morogva folytatta. - Csak egyik sem tud olyan jól mint te...

[Keresztnév] P.O.V.:

Mikor odaértünk csak büszkén mosolyogva szálltam le a szekérről. Ezúttal megváltoztattam mindent, de már nem féltem a következnényeitől. Meg úgy tűnt Hoshi mellett felesleges lenne tartanom magamat a történethez.

- [Keresztnév], te már öltél embert? - jött mellőlem Armin kérdése.

- Nem, még soha. Hoshi tanított meg lőni még kiskoromban, de nem öltem még embert eddig - mondtam magam mögé mutatva a szőke nőre.

- Én nem hiszem el, hogy ti rokonok vagytok - mondta Jean hitetlenkedve.

- Senki sem mondta, hogy el kell hinned - jött Eren hangja, miközben átölelte a vállamat. - Ezek tények, nem a hitt kérdése.

- Egyébként mindenki azt mondja az apámra ütöttem, Hoshi meg anyai ágról a nagynéném - mondtam megmagyarázva a helyzetet.

- Miért nem mesélted, hogy rokonok vagytok? - érkezett oda mellénk Hanji.

- Nem tudtam, hogy - de ekkor megakadtam, mert ha azt mondom, hogy itt van az hülyén fog hangzani - túlélte. Bár hülye voltam azt gondolni, hogy meghalt. Hoshi már csak Hoshi marad, egy igazi túlélő - mosolyodtam el.

- Nem tudnád sietősebben kihúzni a golyót a vállamból Idióta? - morogta az említett.

- Ha nem mozognál annyit, könnyen menne Kölyök.

- Megmondtam már, hogy ne hívj folyton Kölyöknek! Nem vagyok 10!

- Hát igen, vannak, akik nem változnak - nevetett fel Hange.