Mi fán terem a titán? Vol. 1 (Eren x Reader)

Folytasd ott ahol abbahagytad

Egy percre megfagytam és megállt velem a világ. A szívem hevesen dobogott a mellkasomban, mint, amikor kétségbeesetten álltam a Női Titán előtt és a halálomat vártam. Láttam magam előtt Hoshi értetlen arcát, mivel is arról volt szó, hogy nem úgy lesz pasi a történetben, ahogy ő azt gondolta. Erre jön Eren és bejelenti, hogy járunk. MI. A. JÓ. ÉG! Eddig semmi ilyesmiről nem beszélt, főleg nem VELEM! Mégis kinek képzeli magát, hogy csak így bejelentsen dolgokat! Már három hónapja nem láttam! Az az idő egy örökkévalóság volt! Mekkora egy arrogáns fa... Ne beszéljünk csúnyán. Hm... ez olyan déjà vu...

- Tudod azt mondtad nincs „pasi" a te kis mesédben. Akkor mégis ki a fene ez a srác? - kelt ki magából a nagynéném.

- Hát... izé... - hebegtem-habogtam idegességemben. - Meglepetés?

- Oh, te idióta - rázta meg a fejét. - Nekem mindegy amíg boldog vagy, de lehetnél őszintébb. Bár mit is várok el... Én nem vagyok az anyád - fordította el idegesen a fejét. Ekkor egy furcsa érzés kerített hatalmába. Valami nem volt rendben, nagyon. Minden túlságosan jónak tűnt. Majd lenézve a mangára minden világos lett, mert eszembe jutott, hogy alig egy éve már megtörtént ez az esemény. Ahogy a lányok veszekedése a shippekről, doujinshik. Ez nem... ez nem a valóság!

- Fel kell kelnie! Most, hogy elvitték Erent, [Keresztnév] az egyetlen esélyünk! - kiabálta egy vékonyka, angyali hang.

- Hé [Keresztnév]! Jól vagy? - hallottam Eren hangját mellőlem. - Bocsánat, hogy így kijelentettem. Azt hittem [Keresztnév] már mesélte.

- Mégis mit? - fordultam a fiú felé. Semmi sem volt rendjén. - Még velem sem beszéltél erről!

- Nem emlékszel? - kérdezte csalódottan. - Nem emlékszel arra, amikor elraboltak Reinerék és te utánam jöttél, hogy megments? Azt mondtad, hogy szeretsz!

- De én... Engem lelökött Reiner a falról! Meghaltam!

- Dehogy haltál meg! Te magad mesélted, hogy Chirsta elkapott! Majd megetetted magad egy titánnal, hogy megments! Láttalak meghalni, mint az anyámat! - ez nem lehet... Mégis hogy beszélhetünk dolgokról, amik meg se történtek? Mégis mi... - [Keresztnév]... Kelj fel - suttogta lágyan Eren, majd minden sötét lett és hirtelen újra kinyitottam a szemeimet, csak, hogy megpillantsam a kék eget. Felülve még mindig a Rose fal tetején voltam, mintha mi sem történt volna. Mikor megláttam a felém igyekvő Christát azonnal talpra álltam és futni kezdtem felé. Futás... Azt hittem már soha nem futhatok, erre meg kiderül, hogy az egész csak egy buta álom volt.

- Christa? Mi történt? - kérdeztem megállva a lány előtt.

- Reiner lelökött a falról, de még pont időben észrevettelek és megmentettelek, de Erent elvitték - Te magad mesélted, hogy Christa elkapott! Az álmomban lévő Eren tudta, hogy Christa megmentett, mert számára ez meg történt. Elmondta, hogy halok meg! Ezzel esélyt adott, hogy felkészüljek rá és elkerüljem! A szerelmi vallomás rész meg... most, hogy felkeltem, elmondom neki, hogy mit érzek.

- Szeretlek Erem Jäger... - suttogtam magamnak, de nem elég halkan, hogy Christa ne hallja és ez egy nagy hibának bizonyult.

- [Keresztnév]... Annyira örülök, hogy végre rájöttél erre! - mondta megnyugodva, ahogy a hangos hangját hallva Mikasa is a fal tetejére jött.

- Örülök, hogy felébredtél [Keresztnév] - mosolyodott el egy pillanatig. - De mi folyik itt?

- [Keresztnév] végre rájött! - kiabálta izgatottan. - Végre rájött, hogy szereti Erent! Annyira sok időbe telt nekik! Pedig szerintem elég egyértelmű volt. Nem Mika? - vonta össze a szemöldökeit a lány, miközben a kezeit a csípőjére rakta.