Vérfarkas ~JiKook~ SZÜNETEL

4

-Te szeretsz engem? - kérdezte komolyan és nagyokat pislogott
-Persze, hogy szeretlek Jimin... - néztem mélyen szemébe. "Azt nem kell tudnod, hogyan szeretlek... " - Miért kérdezed? - simogattam arcát
-Csak úgy... Én is szeretlek Hyung - ettől az egy mondattól nem tudod mekkorát dobbant a szívem... - Kapok puszit?
-Persze - kuncogva megpusziltam arcát
-Nem oda... Ide - mutatott szájára - Mint a szerelmesek... - teljesen lefagytam.... Park JiMin mit teszel velem..?

-M-mi? Oda.. Nem szabad Jimin.. - mondtam ezt nehezen. Nem akarok neki rosszat..
-De miért Jungkookie? - mászott ölembe és nem tudom, hogy direkt vagy nem de az ágyékomra ült ami miatt egy aprót felnyögtem - Mi a baj Hyung? - nézett rám ijedten
-S-semmi... Aludjunk Jiminie - tettem le magam mellé és felé fordultam
-Hozzád bújhatok? - kérdezte halkan. Mosolyogva magamhoz öleltem ő pedig hozzám bújt. Imádok így aludni... Karjaim között van életem szerelme...

-4 év múlva- (Jimin 14 Jungkook pedig 20 éves)

JiMin szemszöge

-Taehyung! Ne hagyj itt! Utálok egyedül lenni! - szaladtam utána. Most írtunk egy matek dogát és haragszik rám mert ne segítettem neki.
-De Jimin! Kellene a jobb jegy, te meg nem segítesz! - nézett rám szomorúan. Ah össze szorul a szívem..
-Ne haragudj TaeTae - öleltem magamhoz.
-Legközelebb ugye segítesz? - szipogott.
-Persze... Ne sírj.. - öleltem szorosabban - Át jössz x-boxozni? - vigyorogtam rá.
-Naná! - kiabálta és elkezdett rohanni felénk én meg nevetve követtem.

Otthon köszöntünk anyuéknak és a szobámba szaladtunk. Meglepetésemre Jungkookie az ágyamon ült.
-Szia Hyung! - köszöntem boldogan és odarohanva hozzá, szorosan megöleltem. De... Olyan.. Büdös...
-Megint ittál? - kérdeztem szomorúan
-Sajnálom Jimin... - motyogta és még jobban magához ölelt
-De.. Már sokszor megkértelek, hogy ne igyál! - néztem rá szomorúan
-Ne haragudj rám Angyalom... - simitott arcomra. Szipogva el léptem tőle majd Taevel együtt a földre ültünk és X-boxozni kezdtünk.
Jungkook olyan furcsa... 3 hónapja folyamatosan iszik... Hiába kértem meg, hogy ne és hiába ígérte meg, hogy nem fog inni... Soha nem tartja be...
Na de én is elég furcsa vagyok... Egy ideje.. Jobban vonzódom a fiúkhoz mint a lányokhoz... Jungkookot is elég alaposan végig szoktam mérni mikor... Igazából mindig. Na meg ha az utcán látok egy fiút aki szerintem helyes és mondjuk póló nélkül mászkál, a kicsi énem életre akar kelni. Szóval 14 évesen sajnos vagy nem sajnos, de be kell látnom, hogy meleg vagyok....
-Jimin! Hallod? - hallottam meg Taehyung hangját ezért megráztam fejem és rá néztem. -Jézusom azt hittem meghaltál! Elbambultál, lefagytál és semmire nem figyeltél!! - ölelt meg - Ne ijezgess Hyung!
-Öhm.. Bocsánat.. Én.. Csak gondolkoztam... - motyogtam. Valakivel meg kell beszélnem és az a valaki Taehyung lesz. Tudom, hogy benne bízhatok.
-Beszélnünk kell Taehyung! - hátra néztem Kookra majd vissza a fiúra - De négyszemközt!
-Miért? Mi titkolni valód van Park? - ült le mellém Kook és magához ölelt, közben nyakamhoz bújt.
-Ígérem neked is el fogom mondani Jungkookie - simitottam hajára.
-Most mond el, Angyalom... - puszilta meg nyakamat.
-M-majd - remegett meg hangom. Hümmögött majd újra megpuszilta nyakam.
-Oh, ne! Anya most írt, hogy haza kell mennem.. - nézte a telefonját szomorúan Tae - Tudunk máskor beszélni Jiminie? - nézett rám.
-Persze.. Vigyázz magadra - toltam el Jungkookot majd picit bepucsítva neki, megöleltem Taet. Hallottam egy halk morgást de nem nagyon törődtem vele. Tae felállt és kiment. Lassan Kook felé fordultam. Megragadta csuklómat majd az ágyra rántott és fölém mászott.
-Kurvára ne ingerelj Park! - morogta majd felállt és kiment a szobámból, aztán a házból is..... Ingerlem? Én? Mivel?

Jungkook szemszöge

Kurvára utálom amikor valaki más is hozzá ér! 14 év! 14 éve várok rá, de nem bírom már! Alkoholba rejtettem bánatomat, de ez se segít. Látom ahogy Jimin ártatlanul néz engem és azért könyörög, hogy ne igyak. Ó bazdmeg az a nézés!
Már csak a gondolat miatt keményedni kezdett a farkam.
-A kurva Isten basszon meg! - üvöltöttem az erdő szélén majd átváltoztam farkassá és szaladni kezdtem. Fogalmam sincsen, hogy hova, csak futottam és futottam.

Este értem haza hulla fáradtan, és talán józanon is. Anyu és apu a kanapén ülve néztek valami filmet.
Köszöntünk egymásnak, majd felmentem a szobámba. Jimint akarom... Meg akarom ölelni...
Sóhajtva hívtam fel. 2 másodpercbe se telt és fel is vette
-Igen? - szólt bele halkan.
-Szia Jiminie.. - köszöntem neki lágyan és elmosolyodtam. - Hogy vagy, Angyalom?
-Nem túl jól.. Fáj a fejem és nincs itthon gyógyszer, de nem merem felkelteni anyáékat.. - mondta szomorúan
-Vigyek át neked? Úgy is azért hívtalak, hogy megkérdezzem, át mehetek vagy sem...- haraptam be alsó ajkam.
-Bármikor át jöhetsz Jungkookie... Ma is...
-Akkor sietek Angyalom, és viszek neked gyógyszert. Vigyázz magadra, jó?
-Rendben Hyung.. Te is. Szeretlek!
-Én is szeretlek Angyalom.. - tettem le a telefont és nagyot sóhajtottam. Lementem  konyhába és el raktam egy gyógyszert.
-Átmegyek Jiminhez - szóltam oda anyáéknak
-Vigyázz magadra. - válaszolt apa. Csak bólintottam és ki mentem.

Mikor oda értem felmásztam Jimin szobájába. Igen. Másztam. Az ablakon keresztül. Ironikus mert van ajtó.
-JeongGuk megmondtam már, hogy ne mássz fel mert félek, hogy bajod lesz!
-Bocsi Angyalom, Farkas ösztön, hogy mindenhova fel mászok. - ültem le ágyára, ő meg egyből hozzám bújt. - Jobban vagy? - simogattam hátát.
-Neem... Ugye hoztál gyógyszert? - nézett fel rám.
-Hoztam szívem - engedtem el majd elő vettem a gyógyszert és oda adtam neki.
-Köszönöm Hyung, mindig életmentő vagy - vette be, majd víz segítségével lenyelte. Lassan belefeküdt az ölembe én meg a haját kezdtem piszkálni.
-Nem alszunk Manó? - kérdeztem halkan de választ nem kaptam. Le néztem és mosolyogva figyeltem ahogy alszik. Óvatosan a helyére tettem és be takartam. Szekrényéhez léptem és elő vettem egy pizsomát magamnak. Igen, vannak Jiminnél nekem ruhák. Neki is van nálam. Túl sokszor vagyunk egymásnál. Na, félre értés ne essék, imádom az én egyetlen Angyalomat.
Mikor át öltöztem, be bújtam Jimin mellé és szorosan magamhoz öleltem.
-Szeretlek egyetlenem - suttogtam. Azonban arra nem gondoltam, hogy fent lesz.
-Én is téged Jungkookie... - motyogta.
Le néztem rá. Azokban a gyönyörű szemekbe amik engem vizslattak... Soha nem láttam még ennyire gyönyörű embert mint Jimin... És szeretem.. Csak az enyém lesz!
-Az enyém vagy Park Jimin - suttogtam majd megcsókoltam.