Moonlight (MANUEL ff)

Moonlight🌕 VIII.

-Te hülye vagy!-mondtam majd megfordultam és kimentek az ajtón beszálltam a liftbe és megnyomtam a földszint gombot.A lift zúgott és éreztem,hogy megyek lefele.Kiszálltam a liftből és kiindultam az RTL ajtaján.Löktem volna meg az ajtót amivel,kijutok az aulából de valaki utánam kiálltott.
-Beka!-Manu volt.Ki más?
-Hagyjál jó?Elegem van ebből...a múlt vasárnap óta olyan fura vagy.Folyton meg akarsz csókolni és nem hagysz nyugton.Oké még elnézném ezeket ha nem más előtt csinálnád,abba a kibaszott öltözőbe ott volt anyám,a te anyád,a mentorod és Andor.Mindenki előtt kijelented,hogy megcsókolsz ha énekelek.Még így is elnézném,mert a legjobb barátom vagy de barátnőd van te jó Isten.-kiabáltam vele-Mi lett veled?Újra drogozni kezdtél?-vágtam hozzá
-A rohadt életbe,nem lehet veled poénkodni!Múlt vasárnap óta te vagy fura.Folyton kerülni próbálsz,flegma vagy és ideges.Semmi nem lett velem és nem drogozok!De ezt te kellene a legjobban tudd-kiabált velem-A vasárnapi csók meg egy játék miatt volt nem jelentett számomra semmit,remélem neked sem!-halkult le
-Igazad van!Én vagyok itt a hibás!Neharagudj!Jobb ha nem is találkozunk többet!Te éld a sztárocska életed én meg élem a nyomorult életem!-fordultam meg az ajtó fele-Ha az a csók eddig jelentett is valamit,mostmár biztos nem fog!Ég veled!-azzal peddig kiléptem a stúdió ajtaján.
-Beka,nem úgy értettem!-szaladt utánam
-Mindegy,hogy hogy értetted a lelkem már darabokra tört!Soha nem szamítottam tőled ilyenre.De jobb is így!Nyugodt életem lesz!-azzal pedig elindultam a hazavezető úton.Hallottam ahogy nevemet kiabállja de egyre hallkabban.A fejem zúgott,halványan és homályosan láttam.A könnyeim,mint zápor úgy hullottak.Fájt ott hagyni.Ő volt a legjobb barátom,a támaszom,az a személy akiben megbíztam!Ő volt a bátyám helyett a bátyám!Betöltötte azt az űrt,amit a Bátyám hagyott az autóbalesete után.

A ház kulcsát fordítottam el és nyomtam le a kilincset amikor a hófehér Peugeot hajtott fel a feljáróra.Anya idegesen szállt ki az autóból és felém futott.Szorosan atölelt majd ezt követte Beatrix,Manuel anyukája.Manuel is kiszállt az autóból viszont nem jött felém.Nekidőlt az autó ajtajának és várt.
-Beka,neharagudj rá!Megbántott ez tény de nézd mennyire szétcsúszott a veszekedésetek után!-mondta Beatrix.
-Ez már az ő privát ügye!Engem hagyjon ki az életéből!-mondtam.Majd beléptem az ajtón!Felszaladtam a lépcsőn és becsaptam magam után a szobám ajtaját.Bebújtam az ágyamba és a plafont néztem,ahol a csillagok ragyogtak.Hányszor számoltuk meg már őket Manuval.Olyan gyönyörű emlékeink vannak,nehéz lesz őt elfelejteni.

Még mindig a plafont bámulom,mikor nyílik az ajtó és anya lép be egy pohár meleg cseresznye teával.Leül az ágyam szélére a kezembe adja a teát.
-Jól vagy?-simitotta meg az arcom
-Nem!-adok rövid választ
-Szereted őt ugye?-kérdezte
-Nem tudom anya ez bonyolult.Mindig féltem,hogy beleszeretek!De nem érzem ezt most szerelemnek simán csak kötődésnek.Hiányozni fog az biztos.De ez van...egyszer úgy is véget kellett volna ennej vetni!Lett egy komoly barátnője és tökre örülök neki.De kitudja,hogy majd mennyire lesz féltékeny Edina,ha a közelében vagyok.Jobb ez így-meséltem és sóhajtottam egy nagyot
-Kincsem,ez nem igaz!Annyira látszik mennyire szeretitek egymást!Féltek mind ketten.Féltek lépni...féltek,hogy a másik majd nem viszonozza amit te.Lehet,hogy te még nem jöttél rá,de ő igen.Pihenj egy kicsit majd megbeszélitek.Én hiszek bennetek.

Hajnali fél négykor a telefonom csengő hangjára ébredek.Ránézek és látom,hogy Manuel ,felveszem a telefont.
-Beszélnünk kell...

Sziasztok itt a kövi rész.Nagyon köszönöm a visszajelzéseket.Nagyon jól esnek❤⚡