Moonlight (MANUEL ff)

Moonlight🌕 IV.

A szánk már majdnek összért.Behunytam a szemem s vártam,hogy mikor teszi meg.Mikor csókol meg.Azon kapom magam,hogy már nem érzem számon leheletét,kinyitom szemem és látom,hogy már nincs közel.Csak mosolyog,mint egy tejbetök.Én viszont nem tudtam úgy tenni,mint ő.Fapofával néztem őt majd sarkon fordultam,a szám elhagyott egy ,,sziát"majd beléptem a házba.Egy gyors tusolás után bújtam be az ágyamba egy fekete hosszú pólóban,ami leért a térdemig.A telefonom töltőre raktam majd átfordultam a másik oldalamra és lehunytam szemeim.A ma estén járt az eszem.Nehéz volt felfogni,hogy mi is történt köztünk a legjobb barátommal.Sosem hittem volna egyszer tényleg megcsókolom,majd itt a ház előtt az a majdnem csók.Azt hittem megcsókol,vártam,hogy megtegye,mégsem tette.Mardos a bűntudat,hogy megcsókoltam a legjobb barátom a crushja előtt.Nem lett volna szabad.Véget vethettem volna a játéknak,mégsem tettem.Hiába is tagadom,meg akartam csókolni.Kiváncsi voltam,hogy tényleg olyan puha ajka,mint ahogy látszik.Kiváncsi voltam,hogy csókol,akartam érezni ajkait.Pedig nem vagyok szerelmes.Vagy inkább nem lehetek?Kettőnknek nincs jövője.Véget kell vetnem ennek az ördögi körnek.Be kell fejeznem.Most csakis a vizsgáim lehetnek előttem.Nem fogok vele beszélni szombatig és kész.Elhatározásom után álomba merültem.

A szememet valami nagyon éles fény sértette így óvatosan nyitottam ki szemem.Kómotosan keltem ki,a számomra biztonságot nyújtó ágyamból.A telefonom kijelzőjére pillantottam amin,megpillantottam az órát.A szívem azzonnal gyorsabban kezdett verni és az agyam is gyorsan kapcsolt,hogy fél órám van a vizsgáig és nem gyakoroltam és még nem is készültem el.Idegesen kapkodtam össze vissza,a szekrényemből elővettem valami egyszerű de mégis elegáns outfitet.Magamra aggatva azokat,vettem ki a kottáim a fiókból és szaladtam le a lépcsőn.Leraktam az asztalra a szürke mappát és befutottam a fűrdőbe,ahol kifésültem a hajam és raktam egy kis parfümöt magamra.Elvettem a mappát az asztalról,felhúztam a kopott Vansam és futottam az iskoláig meg nem állva.Időközben anya is hívott,mivel nem tudtam felvenni ,gondoltam visszahívom később.Belökve az iskola ajtaját futottam fel a harmadikra.Megállva a terem előtt kerestem az ajtóra kiírt papíron a nevem.Nagyon fasza ez után én következek.Reszketett a kezem.Féltem,hisz alig gyakoroltam.Nem volt senki itt mellettem.Mivan ha nem sikerül a vizsgám?Ó te jó ég!A szivem hevesen vert.Majd éreztem,hogy a hátsó zsebemben megrezdült a telefonom.Elővettem a zsebemből,bepötyöktem a kódót,ami négy számjegyből állt. ,,1212",a születésnapom dátuma.Feloldva a telefonom,láttam,hogy jött egy üzenetem.Rányomtam a kis ikonra és meglepetésemre Manu írt.
,,Sok sikert a vizsgához,Baba!Tudom,hogy menni fog!❤⚡"
Na tessék még ez is!Eszembe jutatta a tegnap este történteket.El kell felejtsem.Attól félek beleszeretek,amit nem szabad.Nagyon nem.Ő a legjobb barátom.Nem tehetem.Gondolataimat az ajtó nyitása zavarta meg,ami azt jelentette,hogy én következek.Idegesen léptem be a terembe,a vizsgáztató tanárok közt volt az énektanárom,Attilla.Ez már egy kicsit bíztató volt.Mellette ült az igazgatónő,akitől az összes diák fél.Az igazgató nő utáni székben Ildikó tanárnő a zongoratanár és mellette pedig Zoli tanárúr ,aki az iskolánk kórusának vezetője.Idegesen ültem le a zongora elé és tettem fel a szürke mappát,amiben a kottáim voltak.
-Jónapot!-köszöntem
-Tóth Rebeka,igaz?-kérdezte az igazgató nő.Válaszul csak bólintottam.-Na Rebeka tied a színpad ,szórítunk neked-mosolygott.Visszanéztem a kottáimra és egy mély levegő után ráhelyeztem kezeimet a billentyűkre és játszani kezdtem.Teljesen érzésből.Az eleje nagyon könnyen ment,majd jöttek a következő sorok,amik rettentő nehezek voltak.Próbáltam játszani de nem ment,bepánikoltam.A könnyek potyogni kezdtek szememből,majd abbahagytam a kotta lejátszását.Ott ültem egy magamba reszketve és félve.
-Mi történt Rebeka?-kérdezte az igazgató nő.De hiába nem mertem megszólalni.
-Beka,mi történt?-kérdezte Attilla,az énektanárom is.Félve bár de válaszoltam.
-Nem tudom...!Nem tudom eljátszani ezt a kottát.-mondtam
-Dehogynem Beka,számodra nincs lehetetlen.-bíztatott Attilla.
-Próbáld meg mégegyszer!-mondta az igazgatónő.
-Nem tudom-ennyi hagyta el a számat.
-Ez esetben,nem engedhetlek át a vizsgán...

Sziasztok,bocsánat,hogy ennyit késtem ezzel a résszel,viszont nagyon elfoglalt voltam.Na de elhoztam és nemsokára jön a következő rész is.Pusziii❤⚡