Moonlight (MANUEL ff)

Moonlight🌕XII.

Manu volt az.Valahogy éreztem...mindenki az elmúlt három hónapban arra törekedett,hogy valamilyen módón sikerüljön minket kibékíteni.Nyílván Manuel ezt egyáltalán nem ellenezte.Én...én viszont igen.A legnagyobb bajom az volt,hogy nem tudtam mért de kerülni akartam.Nem akartam látni,érezni illatát vagy közelségét.Eleinte bár fájt mégis hozzászoktam ahhoz a tényhez,hogy ennyi volt és hagyom veszni ami már rég elveszett.A 18. szülietésnap szerintem mindenki szamára egy meghatárózó pillanat az életében és szeretné különleges módon megünnepelni.Ez a meglepetés számomra nem volt egy kellemes érzés a születésnapomon.Alfréd biztosan tudta,hogy nem örülök majd neki de lelke melyén mégis reménykedett.Reménykedett,hogy mi kibékülünk és minden a rendes és megszokott kerékvagásba kerül.Hát nem...én nem akartam.Én jól éreztem magam nélüle is.
-Alfréd!Ez egy igazán nagy és ötletes meglepetés volt.-mondtam gúnyosan
-Miért csak volt?-nézett mélyen szemembe
-Mert bármennyire is kedves tőled...nem fogadhatom el!-mosolyogtam
-Ugyan már Beka,te is szeretnéd,hogy végre visszakaphasd Manut.Ott abban az elveszett és szomorú és depressziós,flegma vagy akármilyen kis lelkedben.Ott valahol a mélyén...tudom én,hogy erre vágysz.Erre vársz már mióta.-mondta
-Tudod én mire várok?-kérdeztem majd gúnyosan szemébe néztem aztán Manuelébe is.-Arra,hogy kisétáljon azon a szép és tágas ajtón,majd megcsípje arcát a hideg és hazáig sétáljon aztán soha,ismétlem,soha ne keressen,ne hívjon,ne emlegessen,ne gondoljon rám.Vegye ezt az egészet egy rémálomnak és vessen véget minden olyan emlékének,ami hozzám köti!-mondtam és léptem egyet hátra
-Ezt nem mondhatod komolyan!-végre szólalt meg a mi Manuelünk
-Pedig nagyon is komolyan gondolom!-néztem mélyen sötétbarna iriszeibe.
-Semmi okod rám,haragudni!-mondta
-Nincs??Nincsen semmi okom?-nevettem-Na látod ebben igazad van!Nincs okom,mert még magam sem tudom,hogy miért undorodtam meg tőled!De egyben biztos vagyok...-tettem két kezem a farmerem hátsó zsebébe
-Miben?-kérdezte Manuel
-Abban,hogy nem kérek már belőled!-mondtam tök lazán
-Ezt meg fogod banni Beki!-mondta Alfréd
-Ha meg is bánom az már az én privát ügyem!Nem érdekel senkit a magánéletem,mindenki el van a sajátjával.Ahogyan te is.Mert te is nagyon jól tudod,hogy ez nem rólam szól hanem rólad-mutattam felé-Mert nem azért akarod,hogy kibeküljek Manuellel,mert nem azt akarod,hogy végre boldogok legyünk,hanem,mert nem akarsz két fele szakadni.Nem akarsz az egyik nap vele lenni,majd egy másik nap velem,mert mind ketten számítunk neked.Te ezt együtt szeretnéd csinálni!-tört ki belölem minden ami az elmúlt három hónapban bennem volt.-Mikor veszi észre már valaki,hogy senki nem nekem akar jót,hanem saját magának??-nevettem el magam.A mai estén már harmadjára úgy,hogy csak ebben a terembe én voltam az,aki viccesnek és szánalmasnak érezte l . -Semmi nem rólam szól,ez a kibaszott buli is azért készült,mert ti jól akartátok érezni magatokat.Én nem akartam ezt...otthon akartam lenni a televizióm társaságában ahol a netflixen a kedvenc sorozatom részeit bámbulom.De mivel mind fontosak vagytok nekem,itt vagyok és robbanok vagy már robbantam.-ültem le egy székre.-A legjobb az lesz,hogy véget vetünk ennek a bulinak vagy én hagyom el ezt a helyiséget ti meg jól érzitek magatokat nélülem,ahogy liter számra csőrölitek a vodtkát vagy a Jacket és annyi cigit húztok el,hogy a rák is emlegetni fog.Sőt ez a legjobb megoldás!Én lépek...folytassátok csak nyugodtan.De Timin kívül aki keresni mer a közeljövőben azt esküszöm felakasztom.Mostmár tudom,miért nőtt a kertünkben egy nagy körte fa,amit mióta nevem tudom ki nem állhatok,mert elveszi a napfényt a kertben növő fűtől....

Sziasztok,itt a kövi rész!Puszii nektek!❤⚡