Moonlight (MANUEL ff)

Moonlight🌕 XIII.

Kilépve az ajtón megcsípte az arcomat a hideg.Sós könnyeim hulltak le a megfagyott járdára.A szívem hasadt ketté.Akármennyire is fájt a büszkeségem nem engedett.Mennyivel jobb és könnyebb lenne ha most ott lennék és félre tenném a makacsságom és karjaiba borulnék,majd kimondanám,hogy mennyire szeretem.Gondolat meneteimből egy ismerős hang szakított ki.
-Rebeka,az Istenre kérlek hallgass meg!-hátra fordulva bizonyosodtam meg,hogy nem tévedtem Manuel az.Nem is lepett meg.
-Nem akarlak meghallgatni Manuel!Kérlek értsd meg jobb ez így.-könnyeim még mindig áztatták arcom.
-Dehogy jobb!Hisz mist is sírsz!-lépett egyet előre
-Állj meg!Ne gyere közelebb még egy lépésnél!-léptem egyet hátra
-Beka...-lépett még egyet előre majd kezemért nyúlt.A lábam a földbe gyökerezett.Érintésére még a szavam is elállt.-Nézd...annyira sajnálok mindent.Ha észre vettem volna hamarabb,hogy szeretsz hidd el nem jöttem volna össze Edinával!-nézett mélyen szememimbe
-Tehát te nem viszonzod...értem én!-néztem oldalra,mert már nem tudtam mélyen szemébe nézni.
-Ezt nem mondtam Beka!-fordította vissza fejem,hogy szemeimbe nézhessen
-Te szereted őt!-mondtam
-Kit?-vágott fura arckifejezést
-Edinát-mondtam
-Mi??Nem...csak...-mondta volna tovább de megelőztem
-Csak kellett a hírnév!-mondtam
-Valahogy ja, de én nem így fogalmaztam volna!-mondta
-Értem én...viszont akkor...-próbáltam rákérdezni pár dologra
-Akkor szeretlek-e?-mosolygott
-Ahha...-zavarodtam össze
-Beka...-szomorodott el
-Ja értem...nem!Ja jól van...-fordultam volna meg de megfogta csuklóm és visszarántott.Annyira közel volt.Éreztem leheletét.A számra nézett majd vissza a szemembe.
-Beka...a világon nem szeretnék jobban senkit magam mellett tudni mint téged!-majd megcsókolt.
-Manu...ez így nem helyes!-mondtam
-Nem is mondtam,hogy most légy a barátnőm.Várunk,először elviszlek pár randira,meg ilyenek.Kezdjük úgy mitha nem ismernénk egymást!-mondta-Szia,Gödöllei Emánuel vagyok,láttalak a bulin és nagyon megtetszettél.Gondoltam utánad jövök!-erre mindketten felnevettünk.Majd nyújtottam kezem felé
-Jössz?-kérdeztem
-Hova?-kérdezett vissza
-Hozzám-jelentettem ki majd húzni kezdtem
-Hozzád?Mivan?-állt meg
-Ja...-esett le,hogy ő nem is tud róla-Időközben elköltöztem-mondtam
-Jaa,autóval vagyok!Gyere...-mondta majd vezetni kezdett az autója fele.Beszálltunk a fehér Peugeotba és elindultunk.
-Mostmár tudom,mért nem találtalak sosem otthon és anyukád nem adott ki információt rólad-kémlelte az utat
-Itt jobbra!-majd fordultunk is arra-Nagyon haragudtam rád,Manu!-jelentettem ki
-De mért?Mond el őszintén!-nézett felém
-Tulajdonképpen én sem tudom!Itt menj balra majd a körforgalom után megint balra.-magyaráztam az utat-Hallottam a rádióba,hogy helyrehoznád a kapcsolatod Tücsökkel és hozzátok szaladtam és anyukád nyitott ajtót.Mondta,hogy Alfrédnál vagy és odamentem de nem engedett be.Így kerültem megint hozzátok.-magyaráztam
-Itt merre?-kérdezte
-Egyenesen!-mondtam
-Tehát nem téves posta volta,hanem te!-mondta lehangolóan
-Mi történt odabent akkor?-néztem rá
-Hát...egy nem keveset ittunk és összekeveredtem Edinával és így kerültünk hozzám,ahol ugye te ott voltál!-mesélte.
-Na itt parkolj le!-mutattam.Manuel leparkolt és kiszálltunk az autóból.Felmentünk a lakásba.Leültünk a kanapéra és csináltam mindkettőnknek egy forrócsokit.
-Hiányoztál!-mondta Manu majd hozzámbújt.
-Hidd el nekem is!-kortyoltam bele a forrócsokiba.
-Nem megyünk ki a teraszra?-kérdezte
-Rá szertnél gyújtani?-kérdeztem vissza
-Ahha!-mosolygott
-De...mehetünk egy pillanat.Csak elveszek egy plédet mert kint hideg van!-nevettem.Bementem a szobába és kerestem egy plédet.Ki akartam vinni a teraszra de ahogy kiléptem az ajtón,Manu elkapott a derekamtól és magáhot húzott.
-Mennyire haragudnál,ha most megcsókolnálak?-suttogta számra
-Semmenyiremondtam majd ajkát ajkamra helyezte és gyengéden csókolt meg,mégis annyira érzelmesen ,hogy hirtelen futott végig a hátamon a hideg.Belemosolygott a csókunkba majd elváltunk.Homlokát homlokomra helyezte.
-Szer...

Sziasztok,itt a kövi rész!Puszilok mindenkit❤⚡