Moonlight (MANUEL ff)

Moonlight🌕 X.

-Akkor bemehetek?-kérdeztem
-Nem!-mondta Alfréd
-Mert?-kérdeztem
-Egyszerűen,nem hagyom,hogy összetörjön a szived!Jobb ha hazamész!-mondta
-Mi miért?Mi van odabent?-kérdeztem
-Csak menj haza,kérlek!Hallgass rám!-mondta Alfréd
-Manuval akartam beszélni!-mondtam
-Manu,most nem tud!Kérlek menj haza!-már szinte könyörgött.Ha rá hallgatok,lehet,hogy megbánom.
-Jó, rendben!-mondtam,majd megfordultam és elindultam haza.Nagyon törtem a fejem,hogy mi történhetett ott bent,hogy én nem vehettem ebben részt.Akartam Manuval beszélni de Alfrédre hallgattam.Ohh...tudtam,hogy megbánom.Ohh a francba.Idegesen fordultam meg a másik irányba és gyorsan lépkedtem.Mágvárom Manut,náluk.Csengettem náluk és Beatrix nyitott ajtót.
-Szia Beka!Hát te?-kérdezte Beatrix
-Szertnék Manuval beszélni!-mondtam
-Nincs itthon,dee magvárhatod!-állt félre az ajtóból és beengedett.Lehúztam a cipőm az előszobában,majd felakasztottam a dzekim a fogasra majd beléptünk a nappaliba.
-Mesélj Beka!-paskolta meg a mellette lévő helyet a kanapén
-Mit meséljek?-kérdeztem majd leültem mellé
-Mi a helyzet?-kérdezte
-Semmi!-válaszoltam
-Úgyértem,Manuellel!-mondta
-Ja,hát a héten nem beszéltünk!-mondtam
-És mért?-kérdezte
-Hát összevesztünk!Tudod..-mondtam
-Azt tudom,de mért?-kérdezte
-Hát tudod,amikor mondta,hogy mecsókol ha énekelek!Igazából ez úgy kezdődött,hogy egy vasárnap itt ültünk össze a többiekkel és felelsz vagy merszeztünk és meg kellett csókoljam!Hát megtettem és...azután rengeteg olyan pillanatunk volt,hogy majdnem...hogy majdnem sikerüt megcsókoljon és jaa...de maa hallottam egy interjút a rádióba,ahol kiderült ,hogy szakitottak Edinával.Majd közölte,hogy helyre szeretné hozni a barátságát Tücsökkel és csak engem hív így...majd szaladtam ide és mondtad,hogy Alfrédnél van,aki nem engedett be,mert nem hagyja,hogy összetörjön a szivem így idejöttem és megvárom.Akarok vele beszélni,ezt meg kell beszéljük!Hiányzik...nagyon!El sem tudod képzelni mennyire!-mondtam
-Szereted igaz?-kérdezte
-Azthiszem igen,dee én ezt barátság alapon akarom helyrehozni,félek,hogy elrontanék mindent,ha elmondanám neki így ha nem is úgy van velem legalább beszélhetek vele meg ilyenek...-sütöttem le fejem
-Szerintem nem rontanátok el...ő egy olyan fiú aki nem mutatja ki,hogy kit érez,de látom,hogy szeret!-emelte fel fejem
-Szeret de nem szerelmes és ez nem ugyanaz!-mondtam
-Nem lehetsz benne biztos...-nézett az ajtó fele Beatrix.Az ajtó kivágódik Manuel és Edina léptek be rajta hevesen csókolózva.A levegő megállt.Beatrix sem szólalt meg és én sem.Manu a falnak nyomta Edinát és folytatták tovább
-Fiam...-szólitotta meg Beatrix Manut.Manuel idegesen pillanott anyjára majd szemei rám szegeződtek.
-Beka...-ejtette ki nevem majd felém indult
-Állj meg ott...-szóltam rá.A fiú megtorpant.-Ne gyere közelebb.Elmentem Alfrédhoz, ő nem engedett be,majd itt kötöttem ki.-mondtam majd lehajtottam fejem,nem voltam képes szélemébe nézni.-Hallottam az interjút azért jöttem.Álítólag ti szakitottatok!-néztek kettejükre
-Álítolag igen!-mondta Edina
-Na mindegy így...Örültem!-néztem Manura.Majd felálltam a kanapéról és az előszoba fele vettem az irányt.Felhúztam a cipőm...
-Beka...én...beszélhetünk...ha akarod!-mondta
-Neked mostmár csak Rebeka!Átvertél engem és a rajongóid is!És még te akarod helyrehozni azt ami köztünk volt?-kaptam fel a vizet-Mindenki tudta,hogy megváltozol az X után de annyira reméltünk!Reméltük,hogy maradsz az a Manu aki az X előtt az utolsó két hónapban voltál.Túl régóta ismerlek Manuel.Jobban ismerlek,mint a saját barátnőd vagy ex barátnőd ezt kitudja?Semmibe veszel engem.Egyik percben kellek a másikban meg nem.Ideje dönteni Manuel.Ideje eldönteni mit is akarsz!Hírnevet??Akkor ott van Edina,szabad a pálya!De ha engem,meg kell változz Manuel!-mondtam
-Úgy beszélsz,mintha viszonoznám az érzéseid!-nevetett fel
-Ki beszélt itt érzelmekről?Ez már rég nem az érzelemről szól Emanuel!-majd vetettem egy lenéző pillantást rá és Edinára és kisétáltam a bejárati ajtón...

Sziasztok,igéretem szerint itt a kövi rész!Remélem tetszik!🖤⚡