Moonlight (MANUEL ff)

Moonlight🌕 XV.

-Manu...Én is-ő meg elmosolyodott.Lépett egyet majd kezét arcomra helyezte amelyen megcsillan néha néha egy kis szeplő majd közel hajolt és ajkát ajkamra helyezte.Megcsókolt de úgy igazán.
-Holnap elviszlek reggelizni!-mondta miután elváltak ajkaink
-Most tényleg?Reggelizni?Melyik fiú viszi a kiszemeltjét reggelizni?Nem vacsorázni kéne?-vontam kérdőre és karba tettem karjaim a mellkasom előtt.
-Vacsorázás olyan megszokott,én valami újat akarok!Én elvihetlek vacsorázni,ebédelni vagý uzsonnára vagy amire akarsz...de mind megszokott én meg valami különlegeset szerettem volna-magyaráta meg a helyzetet,így már nekem is leesett,hogy mennyire aranyos és fáin.
-Jól van naa...akkor reggelizni megyünk-mondtam flegmán majd kikerültem és amikor már nem látott elmosolyodtam.
-Tudom,hogy mosolyogsz!-meg sem hallva előző mondatát mentem be a szobámba ahol a szekrényből egy hosszú fekete pólót kerestem ki és kaptam magamra.Bebújtam az ágyba és telefonozni kezdtem.Manu lépett be a szobába,lazán és nem zavartatva magát dobálta le  földre ruhadarabjait amelyek egy fél perce még testén volt.Majd alsógatyáson feküdt be mellém a nagy franciaágyba.
-Te otthon érzed magad itt is !-mondtam de nem pillantottam fel a telefonomból böngésztem tovább a Twittert hátha valami érdekeset láthatok.
-Nem léhet tudni,hogy egy hónap múlva otthon is leszek!-mosolygott de csak a szemem sarkából láttam hisz megakadt a szemem egy poszton amit Alfréd posztolt.

,,A mai este nem sikerült úgy,ahogy ezt mi elterveztük!Sajnos megbántottam egy számomra fontos személyt,aki mindig is mellettem állt.Amióta megismertem,volt időm kiismerni,milyen amikor szomorú,boldog,fáradt,szerelmes.És tudom,hogy az!De nem meri magának bevallani!Üzenem ennek a fontos személynek:Ne félj lépni,mert szeret téged az életénél is jobban!Sajnálom a mait,remélem elnyerem a bocsánatod!"

Végig olvasva ezt a rövid Twitter posztot telefonom Manu fele nyújtottam aki vette az adást és olvasni kezdte.
-Na szép,mindig el kell mindent áruljon!-nevetett majd megcsókolt
-Nem kelett elárulja,hisz tudtam!-nevettem tovább
-Hát persze,te vagy az én okos Bekám!-mosolygot majd nyomott egy gyors puszit a számra
-De te ezt az okos Bekát az életednél is jobban szereted,nem?-nevettem
-Ezt honnan tudod?Tán ő mondta?-nevetett
-Jaj nekem nem,én kitaláltam!-beszéltem úgy mintha nem én lennék Beka
-Szeretlek!-mondta ki ma már sokadjára
-Én is!-válaszoltam neki
-De ne mond azt,hogy ,,Én is" az olyan olyan nem tudom naa...csak mond ki,hogy szeretsz!-még mindig probált rávenni erre az egy szavacskára
-Nagyon jó tudod te azt!Nem szeretném még kimondani!De előbb utóbb rákerül a sor.-magyaráztam
-Jó rendben!-fogadta el-Akkor megyünk reggelizni?-kérdezte
-Most??-kérdeztem vissza és akkor esett le,hogy ő a randinkra gondol-Jaa az!Persze,mehetünk!-mondtam ő csak bólintott...

-Jóreggelt Álomszuszék!Élet kelj fel,megyünk kajcsizni!-én csak egy párnát dobtam a fejéhez,hogy hadjon még aludni.-Kelj fel!-kezdett el rázni
-Nem csókokkal kéne felébressz,hogy én arra azt válaszoljam ,,Minden reggel így szeretnék kelni"?!-vékonyítottam el a végét hogy érezze az iróniát
-Így gyorsabb volt!De te azért kelthetsz csókokkal!-kacsíntott majd széles mosolyra húzta száját
-Na jó indulás öltözni!-és a szekrényem fele indultam
-Ez egy nem??-kiáltott utánam de én csak sétáltam tovább.-Az fasza tee...-próbált még szóra bírni-Akkor nem kapok választ?-kérdezte még egyszer de én szótlanul kerestem ki a mai outfittem és sétáltam be a fürdőszobába ahol átöltöztem és kifésültem a hajam.Fogat mostam meg ilyenek.Kiléptem a fürdőszoba ajtón és szenbem Manuel egy babzsákon ült és telefonozott.
-Iphon 11?Honnan?-kérdeztem
-Hát a YouTube jól fizet!-válaszolta
-S gondolom a kiadó is!-mondtam lehangoltan
-Nem panaszkodhatom!-válaszolt
-Na szép!Megyünk?-kérdeztem rá  majd kisétáltam a szobaajtón és felvettem a kabátom mivel kint elég hűvös volt...

Sziasztok,bocsi a késésért ezzel a résszel de tudjátok,ünnepek meg ilyenek!Remélem tetszik!Kellemes ünnepeket mindenkinek!Pusziii❤⚡😇