HOPE

10

     Sziasztok!

Először is bocsánat a hatalmas késésért. Folyamatosan gondolok egyszerre mindenre, és ez valahogy a háttérbe került. Igyekszem minél hamarabb folytatni, Karácsony előtt szeretnék még egy fejezetet hozni, de nem ígérek semmit.

Ez azért van előbb, hogy idejében szóljak, egy kicsit összevissza ugráltam az időben, remélem nem zavarlak össze vele titeket nagyon, de nem tudtam másképp megoldani, hogy mindenkinek a szemszöge benne legyen.

Kellemes olvasást, remélem tetszeni fog.

A legközelebbi találkozásig: jók legyetek, de csak mértékkel!      

              Uchiha Fugaku az analóg órát bámulta. Nem az időre volt kíváncsi annyira, hogy már több perce azt bámulta pislogás nélkül, hanem gondolatai kötötték le. Tíz óra múlt öt perccel, a másodperc számláló botlás nélkül rótta körútját, kattogása egyre jobban idegesítette a férfit.

Egy ember lelke hányszor halhat meg egész életében? Mikor van az a pont, amikor a teste is megadja magát?

Élete első tragédiája még a középiskolában érte, mikor anyja öngyilkos lett az idióta apja miatt. Majd aztán a férfi is eltávozott, elvitte a szíve, a stressz, és az egészségtelen életmód amit élt. Nem volt elég akkor, hogy elveszítette huszonkét éves egyetemista fejjel az egyetlen szülőjét, nyakába szakadt a cég, valamint a szégyen, apja halálának körülményei miatt is. Még ma sem tudott visszagondolni rá anélkül, hogy ne kezdett volna émelyegni a gyomra. Ezért akart példás szülő leni. Ezért akart jó férje lenni a feleségének, és mégis lassan, de biztosan haladt apja nyomdokaiba. A cég került az első helyre, hanyagolni kezdte a családját, a nőt, akit szeretett. Aztán a sors beleszólt a dolgokba. Mikor Sasuke beteg lett, képes lett volna mindent hátra hagyni, ha őt életben tarthatja. A fia felett lebegő kard felébresztette, rákényszerült, hogy felülírja a fontossági sorrendet az életében. Kétségbeesetten próbált meg mindent, hogy ne lássa összeaszalódott gyermekét, hogy emlékeiben megmaradhasson annak a piros arcú kölyöknek, de semmi nem maradt meg. Amikor pedig minden remény elveszett, amikor minden fény kihunyt, berobbant az életükbe Naruto és Minato. Egyetlen igaz barátja sem volt soha, de a keveset mosolygó, megtört férfiban rátalált az igazi barátra. Nem tudta, hogy hiányzik az életéből egy megbízható ember, míg be nem toppant. Naruto fokozatosan vált ugyanolyan fontossá, mint a saját gyermekei és Minato családtaggá vált. Hosszak volt az évek, amikor titkolnia kellett Sasuke előtt legjobb barátját, de fia élete megérte ezt a csekély áldozatot.

Boldog volt. Hosszú évek után, végre igazán boldog volt.

Minatót meglőtték. Ott volt, végig nézte ahogyan hátra tántorodik, végignézte, ahogy elvágódott a földön, ott volt a tenyerén a vére, amikor kétségbeesetten próbálta visszatartani a vérzést, és ott volt akkor is, amikor Sasuke kétségbeesetten szólt, hogy Naruto eltűnt. Az első pár éjszakát a kórházban töltötte. Reménykedett egyetlen jó hírben, de a tizenkét órás műtét után csak annyit kapott, talán túléli. Ha két-három napon belül magához tér.

Már öt napja.

Délelőtt azzal hívták, hogy kikapcsolják a gépeket, amik életben tartják. Nem mutat agyi aktivitást, fölösleges minden. Tsunadéval kiharcoltak még egy hetet.

Narutónak teljesen nyoma veszett. Mintha a föld nyelte volna el. Senki nem tud róla semmit, pénzt ígért a nyomra vezetőnek, de akik jelentkeztek, csak a pénzt akarták, Narutóról fogalmuk sem volt.