HOPE

15

             Sasuke egész nap olyan ideges volt, majd le rágta az összes körmét. Még Kiba is rászólt, hogy hagyja abba, mert semmi értelme, mégsem tudott lenyugodni. Az apja azt mondta, Kabuto tényleg jó ügyvédet szerzett és megvan arra is az esély, hogy valamelyikük megússza pénzbirsággal. Emiatt aztán alig várta, hogy haza érjen és megtudja mi volt. Tudta, hogy Minato felhívja az apját, ha vége.

Az apja valószínűleg tudta, hogy mit érez, mert Itachi helyett ő ment érte az iskolához. Behuppant mellé az ülésre és türelmetlenül ránézett. Apja pár pillanatig döbbenten pislogott rá, majd hangosan felnevetett.

- Minden rendben van, Sasuke – csóválta meg a fejét és ő elfordította zavarában a fejét. – Tényleg nagyon fontos lett neked az a fiú, úgy-e? – kérdezte az apja, miközben lassan elindult, de volt a hangjában valami furcsa csengés.

- Igen – mondta és bólintott is.

- Úgy értem, tényleg nagyon fontos lett – ismételte meg az apja. Sasuke lecsukta egy pillanatra a szemeit és sóhajtott halkan. Abban a házban nem lehet titkot tartani, vagy mi van? Mióta ennyire pletykafészek Itachi? Vagy csak ő ennyire könnyen olvasható?

- Igen – bólintott ismét, de nem nézett az apjára.

- Úgy értem...

- Igen, apa! – csattant fel végül idegesen és érezte, hogy az arcán a bőre égni kezd. – Szeretem. Boldog vagy?

Apja ismét elnevette magát.

- Igen, ami azt illeti – mondta és Sasuke végre ránézett. – Örülök, hogy nekem mondtad el elsőként. Vagyis, hogy én szedtem ki belőled elsőként.

- Itachi tudja – mondta Sasuke. – Azt hittem ő mondta el.

- Hogy a francba? – hördült fel az apja. – Az ilyesmit nem velem kellene előbb megbeszélned? – Mintha duzzogna. Mi van?

- Nem, apa – rázta meg a fejét. – Az ilyesmit álltalában addig titkolják, míg lehetséges.

- Aha – bólintott az apja lassan, de homloka ráncba futott. Nem értené? Mi a franc? Hol él az öreg? Egy olyan társadalomban élnek, ahol a homoszexualitást azért nem fogadják olyan könnyen az emberek. Hol maradnak a dühös kérdések, fenyegetőzések?

- Naruto fiúból van, úgy-e azt azért tudod? – kérdezte és érezte, ahogy ajkai mosolyra görbülnek. Ami azt illeti valahogy nem is jutott eszébe félni a reakciójuktól. Tény, hogy azért nem akart eléjük sem állni, hogy elmondja, amúgy sem volt mit mondani. Nem mintha Narutóval párkapcsolatban volna, vagy ilyesmi.

- Persze, hogy tudom, nem vagyok hülye – csattant fel az apja.

- Akkor nyilván azt is tudod, hogy a meleg kapcsolatokat az emberek álltalában ferdeszemmel nézik?

- Hát persze.

- Tudod, apa, a szülök nem mindig fogadják túl jól, ha az ilyesmi kiderül a gyerekükről. – Apja legyintett.

- Mit számít az? A lényeg, hogy boldog, nem? Mégis mi a francot kívánhatna egy szülő többet a gyerekétől?

- Unokákat? – mutatott rá az egyik dologra, ami eszébe jutott.

- Ha! Lehet örökbe fogadni, meg minden. – Sasuke hirtelen elnevette magát. Nem hosszan, és nem is túl hangosan, de kibuggyant belőle.

- Mintha felcserélődtek volna a szerepeink – mondta még mindig kuncogva. Apja is elnevette magát.