HOPE

Epilógus

                  Naruto idegesen rohant végig a kórház második emeleti folyosóján, sarkában az apjával. Majdnem fellökte Sasukét, lihegve torpant meg.

- Mi a francért nem hívtál korábban? – kérdezte felcsattanva. Sasuke elnevette magát.

- Nem volt miért – rázta meg a fejét a férfi. – Azt mondtad fontos ez a tárgyalás...

- Picsába a tárgyalással, a családom fontosabb!

- Be akarsz jönni? – hallotta meg Itachi nevető hangját maga mögött. Azonnal megpördült.

- Naná! – kacagta el magát.

- Basszus, Naruto – lihegte mögötte az apja és ő rávigyorgott.

- Bemehetünk, apa - nézett vigyorogva a ziháló férfira. Lábai már taposták a földet, alig várta, hogy bemehessen.

Itachi kinyitotta az ajtót és az összesen beléptek a kórteremben. Sakura sápadt volt kissé, ahogy félig feküdt, félig ült az ágyon, karjai közt rózsaszín kis csomag feküdt. Sakura felnézett rá és ajkain széles mosoly jelent meg.

- Sziasztok – köszöntötte őket. Hangja gyenge volt, de boldog és Naruto majdnem elsírta magát meghatottságában. Apja ellépett mellette és az ágy fölé hajolt.

- Kis édes – hallotta meg halk gügyögését. Ő is közelebb merészkedett. A baba aludt a kis rózsaszín takaróban, kerek kis arca sötét rózsaszín volt, fekete vékony kis hajszálai voltak. Egek milyen édes – sóhajtott magában Naruto. Milyen picike és édes.

- Szeretnéd megfogni? – nézett rá Sakura és ő ijedten egyenesedett fel. Megfogni? Lenézett két karjára, hirtelen nagyon nagynak tűntek a babához képest.

- Még eltöröm – motyogta zavartan. Sasuke elnevette magát mellette, majd döbbenten figyelte, ahogy karjai kinyúlnak Sakura felé és elveszi tőle az apró csomagot. Óvatosan fektette a karjára és lenézett rá. Szemei csillogtak, ajkain gyengéd mosoly ragyogott és szinte azonnal ringatni kezdte. Milyen tökéletes volt igy – bámulta Naruto. Azzal a babával a karjai közt tökéletes képet alkotott és Naruto jobban szerette, mint eddig.

- Mi a neve? – kérdezte és Itachira nézett. A férfi Sakura kezét fogta, lemosolygott feleségére. Sakura felnézett, de nem rá, hanem az apjára.

- Szeretnénk, ha Kushina lenne a neve – mondta a nő, Narutónak pedig összeszorult a torka. Apjára nézett. – Persze, ha nem bánjátok. – Apját figyelte, ahogy a férfinek hirtelen gyűltek össze a könnyek a szemében és szinte azonnal le is futottak az arcán. Mellé lépett és a vállára tette a kezét. Minato megfogta és egy kicsit rá szorított.

- Örülök – mondta rekedten a férfi. Naruto elmosolyodott és bólintott Sakurának.

- Miért? – kérdezte halkan Itachitól.

- Mert úgy éreztük, hogy ő volt az, aki összehozott minket – mondta Itachi halkan. – Sasuke azután gyógyult meg, titeket azután ismertünk meg és végül egy család lettünk. Úgy éreztük Kushinának köszönhetünk mindent és így szerettünk volna hálát mondani. – Apja válla megremegett, majd Sasuke elé lépett és megsimogatta a baba fejét.

- Kushi-chan – motyogta, alig hallhatóan, majd megremegett ismét a válla. – Imádott volna téged, tudod – mondta halkan a babának. Sasuke apjára mosolygott. – Téged is szeretett volna – mondta az apja Sasukénak, majd gyengéden végigsimitott a férfi arcán. Naruto torka elszorult a szeretettel teli érintéstől, majd megpillantotta párja szemében az érzések kavakádját és a könnyek csillogását, de Sasuke nem engedte, hogy kitörjenek.

- Köszönöm – válaszolt Sasuke fojtott hangon.

Mikoto és Fugaku léptek be az ajtón, Fugaku egy bőröndöt húzott maga után.

- Elhoztunk mindent, még vettünk pelenkát is... - Fugaku elakadt ahogy megpillantotta őket. A férfi apjára nézett és tekintete ellágyult.

- Elmondtátok? – kérdezte Mikoto.

- Igen - válaszolt Sakura, hangja remegett kissé. – És tetszik nekik.

- Már hogy ne tetszene – mondta Naruto mosolyogva és megpróbálta kipislogni a könnyeket a szeméből. – Hihetetlen bátor kislány lesz majd, hisz egy erős nő nevét kapta – jelentette ki magabiztosan és Sasukéra vigyorgott.

A férfi ismét lenézett a babára, majd visszanézett rá. Tekintete szerelemmel volt tele, boldogsággal és örömmel. Naruto szíve csordultig telt valami megfoghatatlan erős érzéssel, amitől kiabálva szeretett volna táncra perdülni.

Kilenc éve már, hogy együtt vannak. Kilenc rövidke év, ami olyan örömöket tartogatott számukra, amiket elképzelni sem tudtak volna azelőtt. Ő mérnök az Uchiha Corp.-nál, Sasuke gyermekorvos Konohában és a rák ellenszerét kutatja megállíthatatlanul. Családjuk egészséges, nagy és boldog és most még egy taggal bővült.

Lenézett a kislányra és eszébe jutott az a nap, amikor szédelegve próbált lejutni a harmadik emeletről.

Akkor kezdődött el minden. Fejét felemelte, felnézett a plafonra, de nem azt figyelte. Megpróbált átlátni a falon, ki a tavaszi ég kékségére, megpróbálta meglátni anyja arcát a felhők közt, hogy elmondja neki:

Minden napom egy csoda volt és ez azt hiszem nem fog változni. Köszönöm, anyu!

                                                 Vége

Sziasztok! 

Nos itt a vége a történetnek. :D Őszintén remélem, hogy tetszett és köszönöm, hogy végig velem tartottatok, annak ellenére is, hogy nagyon sokat kellett várni néhány fejezetre. Remélem a zenék is tetszettek. :D

A következő történetet már megtaláljátok a profilomban. A cime LOST. 

Köszönet minden megjegyzésért és csillagért. Köszönöm, hogy elolvassátok a történeteket, és hálás vagyok nektek, mert néha ti ösztönöztetek.

Köszönöm!