HOPE

11

                     Sasuke alig látott. Pislognia kellett, hogy befogadja mi van előtte.

- Ne nézz így rám, Sasuke – hallotta meg az elgyötört hangot. Naruto állt előtte, a bejárati ajtónál. Indult valamerre. Munkába? – Csak egy rémálom volt, semmi több, oké? - Nézte őt, és nem értett semmit. Az előbb még nem... - Biztos a tegnap miatt van...

- Naruto? – Az előtte álló férfi elmosolyodott. Gyengéd mosoly volt, szeme is ellágyult, majd letette maga mellé a táskáját és visszalépett hozzá. Tenyere érdes volt, ahogy az arcát érintette és mégis az érzés jó volt. A kék szemekbe nézett, azok vissza mosolyogtak rá.

- Sakura rendben van, a kicsi is és nekem semmi bajom. Az ilyen események után, normális, ha kicsit jobban félsz a szeretteid elvesztésétől, de minden rendben, nem fogok meghalni, te sem fogsz, Sakura sem. Nyugodj meg végre. – Értelmetlen volt minden. Miről beszél? Miért ennyire idős? Mi történt? Vagyis...

Szemöldöke ráncba szaladt. Emlékei összezavarodtak, képek rohantak végig az agyán, elrablás, haldoklás...

Az nem a valóság volt?

- Ne rágódj már rajta – bökte meg a homlokát Naruto. Ismét ráemelte a tekintetét és összezavarodva bólintott.

Naruto még közelebb lépett és tenyerét a tarkójára simította.

Látta ahogy az arca közeledik, szemei ösztönösen csukódtak le, majd érintést érzett az ajkain.

Valami kattant benne.

Naruto csókolta őt és ő viszonozta az érintést. Puha volt és selymes. Egyszerű és tökéletes. Felemelte a kezét és a hajába fúrta az ujjait, közelebb húzta magához, beférkőzött az ajkai közé, párbajra hívta a nyelvét.

Tökéletes volt. Teste lángra gyúlt, ismerős tűz emésztette az ereit, nem akarta elengedni.

- Mennem kell – suttogta Naruto halkan, ujjai még mindig az arcát simogatták.

- Ne menj – hallotta meg a saját hangját. Naruto ismét elmosolyodott.

- Szívesebben maradnék veled, de sajnos nem mindenki engedheti meg magának, hogy pizsamában keresse a pénzt otthonról, főnök úr.

Sasuke érezte az ajkait mosolyra görbülni. Igaz is. Ő vette át a cég vezetését, miután Itachi megnősült és nem akarta betölteni apja helyét. Sakura tegnap szült, negyvennyolc órás vajúdás után, ami végül mégis császármetszéssel végződött és alig élte túl. Most jól van. Majdnem meghalt ő is és a kislány is, de jól vannak. Késő este értek haza, miután a doki kijelentette semmi baj. Kushináékkal vacsoráztak. Minden rendben van. Senki nem halt meg, ő nem is volt beteg soha, Narutót sem rabolta el senki...

Csak egy bolond rémálom volt a stressz után. Ez a valóság és neki is dolgoznia kell. Most több a munkája, mint valaha, mert Itachi nem tud besegíteni.

- Szeretlek – szakította ki a gondolataiból Naruto, majd ismét egy gyengéd csókot lehelt a szájára.

- Legyen szép napod – kényszerített ki egy mosolyt magából. Naruto hátat fordított, felemelte a táskáját a földről és kinyitotta a bejárati ajtót. Mikor visszanézve rámosolygott, valami görcsbe rándult odabent.

Valami nem volt rendben. Nem tudta, hogy mi az, de valami baj volt.

Végül mégis felöltözött és bement az irodába. Régi osztálytársai közül Ino és Shikamaru fogadta a hatalmas épület előcsarnokában.