HOPE

14

          - Pszichológushoz kellene mennie – mordulta Minato, ahogy visszasétált a fotelhoz. Ledobta magát rá és hátra dőlt.

- Nem akar? – kérdezte mellette Itachi. Sasuke Minatóra nézett, majd a lépcső felé. Talán fel kellene mennie hozzá...

- Senkivel nem akar beszélni róla. Azt mondta, már annyiszor elmondta, hogy ha el is felejtett volna valamit, mindig eszébe juttatják, de... - Minato előre dőlt, majd arcát a tenyereibe temette. – Történnie kellett valaminek, amit nem mond el.

Sasuke fejében végig futott a jelenet, amikor megtalálta és összerándult a gyomra. Vajon az volt az első eset, hogy megpróbálkoztak, vagy azelőtt meg is tették? A meleg ellenére Sasuke gerincén végig futott a hideg. Azért hallgat Naruto, azért nem néz senki szemébe? Ez lenne az oka?

Tetőtől talpig átvizsgálták, ha találtak volna rajta sérülést, akkor a doki mondta volna Minatónak. Megkönnyebbült, ahogy ez végig futott a fején. Nem erőszakolták meg, biztos, hogy nem, de akkor miért nem hajlandó beszélni? Miért távolodott el mindenkitől? Kiba a tegnap panaszkodott, hogy mindennap átjön, de az idő felét hallgatással töltik.

Naruto megváltozott.

Nem.

Megváltoztatták.

Már majdnem két hónapja és a fiú még mindig képtelen volt feldolgozni. Sasuke beszélni akart vele. El akarta mondani, hogy elrablása nem változtatott semmit, hogy még mindig ugyanannak a Narutónak látja, hogy a barátainak hiányzik. Egek, neki hiányzott. Sokszor annyira, hogy fizikai fájdalmat okozott. Nem beszélhetett vele. Naruto úgy kerülte őt, mint egy leprást. Vajon tényleg azt hiszi, hogy azért mentette meg, mert úgy érezte tartozik neki?

Nem volt oka ebben kételkedni és Sasuke jól emlékezett arra a napra, mikor kint voltak a hegyen és Naruto elmondta, hogy ő mentette meg az életét. Jól emlékezett mennyire dühitette, hogy megköszönte.

Ez lenne az egyetlen oka, hogy nem beszél vele?

Naruto csak akkor szólt hozzá mindig a látogatásai alatt, ha rákényszerült.

Mégis mindig fogadta, nem küldte el többször, csak az első alkalommal, Sasuke úgy gondolta, mivel akkor ébredt, túlcsordultak benne az érzések és amiatt történt. Vádjai azonban minden nap vissza csengtek a fülében.

Ezért is nem jött egyszer sem, mióta kiengedték a kórházból, pedig legalább háromszor döntötte el naponta, hogy meglátogatja.

Naruto nem volt jól.

Ezt ő is látta. De nem tudta mit tehetne, hogy segítsen rajta. Remélte, hogy amint megkezdődik az iskola, jobban lesz, hogy az majd eszébe juttatja a barátait és érezni fogja a szeretetüket.

- Mikor is lesz a tárgyalás? – Itachi kérdésére élesen szívta be a levegőt.

- Szeptember hét – dőlt ismét hátra Minato. – Az ügyvédem azt mondta, ha Naruto nem akar megjelenni, meg tudja oldani.

- Talán nem is kellene elmennie – mondta Sasuke. – Mit mondott?

- Még nem beszéltem vele – rázta meg a fejét Minato és szétosztotta a maradék limonádét köztük. Sasuke azonnal felhajtotta. Savanyú volt és hideg, de annyira meleg volt, úgy érezte a saját bőrében párolódik meg.

- Francba, hogy nem vettem több citromot – morgolódott Minato, mikor letette a poharat. – Ezt is csak Naruto miatt vettem. Mindig belefacsarja a levét a vizébe. Pedig nem is szerette a savanyút, a limonádét sem, ami azt illeti. Látom rajta, hogy sokszor még az agyában ott van, abban a barlangban. Mikor óvatosan eszik, lassan, aztán meg, hogy a víz folyton ott kell legyen mellette – Minato megrázta a fejét. – Agyon kellene ütni mindegyiket – mordulta, tekintete elsötétedett. Sasuke egyetértett a dühös férfival.