Lángra lobbanva [BNHA]

Rajtvonalnál,1. feladat az akadály pálya.

Már beletörődtem a csontjaim sorsába,mikor hirtelen fázni kezdtem..

Mikor ki nyitottam a szemeimet,Todoroki-kun-t láttam meg,aki épp hogy a csattanás előtt kapott el.

-Kösz..-morogtam.

Nem azért,mert nem vagyok hálás,vagy ilyesmi,egyszerűen csak nem szoktam meg,hogy köszönetet kell mondanom.

-Legközelebb figyelj jobban.-nézett egy pillanatra rám,majd ismét egy jégfalat húzott,és a földre rakott.-Maradj itt.

-Eh?

Ez most parancs akart lenni??

Viszont..inkább átlépem a határaim,minthogy valakinek baja essen,úgy,hogy tehettem volna valamit.

Ha 5 percig pihenek,vissza térhet az erőm 5%-a,ami elég lehet néhány védekező vagy támadó--

Ekkor Katsuki és Kirishima jelent meg.

-Ha nem lenne tested,nem lenne erre se szükséged.-fogta meg a füst'bá nyak védő páncélzatát.-Szóval semmo hirtelen mozdulat,külömben..KINYIRLAK!

Jeez..sose javul ez az idióta?A végďn hallás károsultak leszünk..

Zihálni kezdtem.
Egyszerűen alig tartottam magam,mikor feltápászkodtam és két energia oroszlánt jelenítettem meg a lángjaimbol.

-MENJEN ONNAN MINDENKI!-kiáltottam,mikor a lila színű,fehéren csillogó oroszlánokon,ugyanolyan színben kezdett el lángolni a sörényük.

Izuku-kun gondoskodott All Might-rol,még a többiek elhátrálltak a gonoszok közeléböl.

Abban a pillanatban a két hatalmas oroszlán futni kezdett a kék hajú és a füstös idióta felé,majd mikor oda értek,hatalmas lángokká váltak és felrobbantak.

Miután a füst eloszlott,a két fickónak helye se volt..

Elmenekültek..?

Ezután a zihálásom csak rosszabb lett..
És még melegem is lett..

-Picsába..-sziszegtem halkan a fogaim közül,mikor a kissé megégett kezeimre néztem.

A maradék energiámmal elkezdtem meg gyógyítani a sérülteket,majd magamat is..

De ez csak a testi serüléseket tüntette el..

A fáradtság ugyanúgy maradt,és a zihálásom se tűnt el teljesen.
De közben a tanári kar is megérkezett,így nem csak nekem volt dolgom..

Nem sokkal a többi tanár érkezése után,sikerült egyenletesre kényszerítenem a légzésem.

Pár nap elteltével elérkezett a U.A. sport fesztivál.
Felsorakoztunk a rajt vonal előtt.
A tanárnő jelzésére vártunk,hogy át jutva a kapun,lefutva a távot és kikerülve az akadályokat,minnél jobb helyezést érjünk el az első versenyszámban.

Ahogy a tanárnő megadta a jelnést,mindenki egyszerre akart átjutni a kapun,így pár másodperc múlva azt vettem észre,hogy jég kezdi befedni a kaput és a talajt.

Francba!!

Fel ugrottam és néhány energiamezőt létrehozva,át futottam a tömeg fölött és be értem az élre törő Todoroki-t.

-Nem rázol le!-mosolyodtam el.

-Azt majd meglátjuk..-nézett rám a szeme sarkábol,mikor egy rakás robot állta utunkat.

A fiú gondolkodás nélkül le fagyasztotta az összeset,talán ki is billenthette őket,mikor elkezdett átfutni alattuk.

Kővetve a fiú példáját,én is tovább futottam.
Persze pár másodperc múlva a forrófejű idióta is beért minket.

-NEM HAGYOM,HOGY LEGYŐZZETEK!!-kiabálta a levegőben pöfékelve.

Tovább futottunk,egészen egy akna mezőig.
A két fiú lassan és óvatosan kezdett el lépkedni.

Ismét energia mezőket hoztam létre és át futottam az aknák felett.
Ezt észrevéve,Todoroki elkezdte befagyasztani a talajt a lába alatt,míg a kézigránát ismét a levegőben pöfékelt.

Egy hatalmas robbanást hallottam meg a hátunk mögül,majd Izuku-kun suhant át fölöttünk.
A fiút meglátva,gyorsabban kezdtem futni.

Végül Izuku-kun és én,egyszerre értünk be a célba.

Kicsin múlott...