Lángra lobbanva [BNHA]

Döntő

Fura érzés volt...
Tudom,hogy Todoroki-kun ennél többre képes..
Mégis én nyertem..

Talán hagyta?

Felmérően néztem a felemás hajú fiúra,aki a második legnagyobb szuperhőssel szemezett.

Furán éreztem magam.
Mintha nem lenne fair az,hogy legyőztem.

Majd rákérdezek...

A döntő pár perc múlva elkezdődött..
A szívem egy pillanatra össze szorult,mikor végig olvastam az ellenfelem nevét..

"Bakugou Katsuki"

Nem..
Pont ellene?
NEMÁR!!!

Nagy kínok közepette mentem el és vettem egy doboz gyümölcslét.
Egy padra leülve kezdtem el gondolkodni.

-Shouto-kun..hagyta,hogy nyerjek?

-Igen.-a hang gazdájára néztem,aki ez után leült mellém.

-Miért?

-Mert csak úgy győzhettem volna,ha apám erejét is használom.-szorította ökölbe a kezét.

-Shouto-kun..-tettem az öklére a kezem.-Az a te erőd...a sajátod,nem az apádé.

-Igazad lehet..-mosolyodott el majd ölelt meg.-Köszönöm.

-Szivese--

-OI,FÉLPOFA!!

Mindketten a kiabáló fiúhoz fordultunk,majd én felkeltem.

-Ne kezd..

-MÉGIS MIT???

-Á,mindegy..mi így szeretünk.-öleltem meg a zseb sünit.

-M-MIVAN??POFA BE!!

Felnevettem,majd elfogyasztva az üdítőm,elindultunk vissza a harctér felé,a két fiúval az oldalamon.Miután Katsuki elment a kis társaságunkból,még egy kicsit beszélgettünk,majd azon kaptam magunkat,hogy már a lépcső előtt álltunk.
Shouto-kun megragadta a csuklóm,majd magához rántva,megpuszilta a homlokomat.

-Szerencse puszi.-majd ezt kimondva,megfordult és elment.

-O-oké?-kicsit bizonytalanul lépdeltem fel a lépcsőfokokon.

Majd megálltam a velem szemben lévő fiúval,aki eléggé morcosan nézett rám.
Amint elkezdődött a harc,kissé hezitálva,de rá támadtam a zseb sünire.

A támadásaimat,a robbanásaival hárította,és nem hagyta,hogy a közelébe férkőzzek..
Ez ment egészen addig,ameddig a harctéren,hatalmas fürst lett.

A lélegzetemet visszafolytva kerültem Katsuki mögé,és egy erősebb ütéssel,a földre került.

-PICSÁBA!-kiáltott fel,majd a következő másodpercben már ismét velem szemben állt.

Majd megragadva engem,magához rántott,és a kezét az arcom elé rakta,jelezve,hogy akár meg is ölhetne.

A lábaimat a fiú dereka köré fontam,majd egy óvatlan pillanatában,kiszabadítottam a kezeimet,és hátra hajolva,a tenyereimet a földre tettem,és a lábaimmal átdobtam magam felett a fiút,aki a hátára esett,én pedig fölötte landoltam.

Má mindketten fáradtunk,és eléggé izzadtunk,mikor már kezdtem homályosan látni a fáradságtól.

"Döntetlen!"

A fiúval egymásra néztünk,majd a vállára hajtottam a fejem,és képszakadás következett.

Mikor ismét magamhoz tértem,a gyengélkedőn voltam.
Oldalra néztem,ahol egy ismerős szőke hajkoronát láttam meg.
Akaratlanul is elmosolyodtam,majd Katsuki felém fordította a fejét.

-Felébredtél?-nézett rám vörös szemeivel.

-Mennyi időre ütöttem ki magam?

-Fogalmam sincs...úgy 2 órára?

-HOGY MENNYIRE???

-2 ÓRÁRA,IDIÓTA!

Végül csak felnevettem,és felültem az ágyon,majd a kis csapat betolongott az ajtón.

-Jól vagy?-kérdezte Shouto-kun.

-Fáj valamid?-szólalt meg Kaminari-kun.

-Hagyjátok már levegőhöz jutni!-mondta Mina.

-OI,NYOMIK!!ÉN IS ITT VAGYOK!