Lángra lobbanva [BNHA]

2.feladat,a lovas párbaly.

Mikor a tanárnő ismertette a szabályokat és a versenyszám lényegét,majdnem hanyadt estem.

Mivel nekem és Izuku-kun-nak 10 milliós a fej szallagunk,tuti mi leszünk a fő célpontok..
Különösebben nincs szükségem csapatra se..

A nagy gondolkodásomat az szakította meg,hogy megéreztem egy kezet a vállamon.

- Rád van szükségünk.

-Hah?-néztem hátra a vállam felett.

Be akarod biztosítani magadat?
Izuku-kun..

Az ajkamra mosoly húzódott és bólintottam egy aprót.
Követve a brokkoli hajszínű,Izuku-kun-t.
Ott volt Ururu-chan,vagyis Uraraka.
Egy másik lány..
Az árny mester,Izuku és én.

Izuku-kun vázolta a tervet,és mindenki pozícióját.
Én vagyok a lovas szerepében,tekintve a képességemre.

Tokiyama-kun volt legelöl.
Izuku-kun Tokiya-kun mögött.
Ururu-chan védte az egyik oldalt még az egyik támogató szakos lány a másik oldalát.

Igazából..
Kicsit se érdekel a támogató csaj.
Egyetlen dolgom van,hogy biztos tovább juthassak...

Meg kell védenem a szallagom.

A tanárnő elindította a lovas párbalyt,és mindenki minket vett célba.
Természetesen azonnal menekülni kezdtünk.

Nem értem miért menekülünk..
Simán felhúzhatnék egy pajzsot magunk köré..
Bár az is kérdéses,hogy pontosan meddig tudnám fent tartani..

-Ishiyama!-hallottam Ururu-chan hangját,miközben Katsuki csapata felénk száguldott.

-Látom!

A B osztályból Monoma-kun kezdett közeledni felénk,de össze akadt a két csapat,így mi tovább menekülhettünk.

A menekülés sikéres volt..
Egészen az utolsó 3 percig,amikor is Todoroki-kun elzárta a menekülő utunkat a jéggel,még Iida-kun felkészült,hogy nekünk rohanjon.

Ha jól időzítek,akkor megállíthatom őket és nálunk marad az összes pont..
Ha elvétem,akkor össze zárom magunkat velük...

Iida-kun már a max gyorsasággal aktiválta a meghajtóit,és hihetetlenül gyors volt.

Sietve emeltem fel egy burkot körénk,de Iida-kun keze így is a burok belsejébe ért..

Basszus..

Le hunytam a szemeim,majd a védelmező támadást használva,elkezdtem megtámadni a burokkal Iida-kun karját,aki mikor megérezte,mi is történik,igyekezett kiszabadítani a kezét,sikertelenül.
Persze ha akarnám,össze zúztam volna már a csontját a karjában..
De nem tennék ilyet.

Hősnek készülök..nem teszek kárt benne..
Egyszer csak megszólalt az idő végét jelző hang,aminek nagyon megörültem..
Így le engedve a burkot,le másztam a többiekröl.

-MEGCSINÁLTUK!!Kiabálta Izuku-kun átkarolva a vállam.

-A fülem..-motyogtam halkan.

-Bocsii..

-Ném baj,nem volt vészes.-mosolyodtam el.

Egy csapatos ölelés után,örömmel láttam,hogy a 3.feladat a 1v1 csata lesz.
És már pörögtek is a nevek.
Az első páros neve jelent meg a képernyőn..