Lángra lobbanva [BNHA]

Nyári tábor

-Mitsuki-chan!!-mentem oda a képeket nézegető nőhöz,majd a szívem majdnem elolvadt..egyik képen egy macskás,a másikon meg egy farkas jelmez volt Katsukin.-De aranyos..néztem mosolyogva a képeket.

-OOII!!MIT BÁMULTOK OTT AZ ASZTALNÁL?!?

-Aww de cukii..

-Igen,most meg egy idióta.

-OI!!BANYA!EZT NE MUTOGASD MINDENKINEK!!

-Pedig aranyos voltál akkor..

-HALLGASS!EDZENI MEGYÜNK!!PAKOLJ!

-Eh?..jó.-morogtam.

Mikor megérkeztünk a romos épülethez,Katsuki ledobta a táskáját,én pedig követtem a példáját.
Bő 2 órányi edzés után,fáradtan dőltem neki a fiúnak.

-Haza megyünk végre?-kérdeztem halkan.

-Elfáradtál?

-Uhum..

-Jó.

Lassan elindultunk a haza vezető úton,egész idő alatt egy szót sem szóltunk egymáshoz mmcsak mikor elváltak útjaink.

-Szia.-intettem,ő pedig elmorgott szintén egy szia szót,majd folytattam tovább az utat,a lakásom felé.

Az út felénél,ami egy kis sikátoron vezetett át,két fickó állta az utamat.

-Játszasz cica?

-Nem érek rátok.Otthon vár a PCm.

-Ne legyél karótnyelt..

-Csövi..-változtam teljesen láthatatlanná és elsétáltam mellettük.

Mikor haza értem,átöltöztem,majd mentem dolgozni,végül másnap kaptam egy üzenetet Momo-chan-tol,hogy akarok e velük tartani a suli medencéjébe,mert kivették.

Mikor a medencéhez értem,már mindenki ott volt,én valójában nem sok minden miatt mentem,csak kicsit meg akarok mártózni és már megyek is.

-Nem jössz?-nézett rám a barna szemű.

-Most nem Ururu-chan.

-De..

-A nem,az nem.

-Rendben..-mondta kissé talán szomorkásan.

Nem sokkal később az osztály többi tagja is megérkezett.

Mineta-kun és Kaminari-kun a lányokra nézett,kissé talán csalódott lett a tekintetük,majd elkezdődött a fiúk játékos edzése.

-Víz..-mondtam halkan,majd kékes aura vett körbe és a medencébe ugrottam.

A medence aljához értem,majd megfordulva a felszínhez úsztam.

-Gyere Ishiyama-san.-nézett rám Mommmo-chan.

Erre csak intettem egyet,majd kihasználva a még fenntartott erőt,a vízbe merültem.

Bő 20 perc múlva felmentem a víz fölé és a lányokra,majd a fiúkra néztem,miközben a kék aura eltűnt a testem körül.

-Lili-chan..-nézett rám a törpe,felcsillanó szemekkel.

-Mivan?

-Hát tudod--

-HÚZD VISSZA IDE A SEGGEDET,NYOMI TÖRPE!

-I-Izé..

-Tünés.-hagytam ott a szőlő hajút,majd ki mászva a medencéböl,a cuccaimhoz mentem.

-Mész?-kérdezte Tsuyu-chan.

-Igen,Tsuyu-chan..még van egy kis dolgom.

Nem sokkal ezek után,elérkezett a vizsga időszak..együtt tanultunk a vizsgákra Katsukival és Kirishimával.

Év közben,pont a vizsgák előtt érkezett hozzánk egy új lány,akinek hosszú fehéres kék haja és neonzöld szemei vannak.

A lány túl kedves mindenkivel..mármint,nekem semmi bajom a kedves emberekkel,de ő már tenyérbemászoan kedves...
Túlságosan jól szót tud érteni az emberekkel...és ez nagyon szemet szúrt nekem.

Mikor a táborba mentünk és első feladatként át kellett jutnunk a busztól a szálláshelyig,akkor sem harcolt,hanem csak sétálgatott és figyelembe sem vette,hogy rábk tá adnak a lények.

Bosszantó..

Lassan hátra maradtam a lányhoz..

-Ey,Ai..igaz?

-Igen.

-Te hogyhogy nem segítesz?

-Minek?Ha a többi idióta megcsinálja helyettem?-nézett rám,majd egy pillanatra bordó lett a szeme.

-Mivan?!

Ezzel a lány otthagyott engem,a kérdéseimmel együtt.

-HOGY MI A TÖKÖMET POFÁZOL?!?

Éreztem,ahogy a düh elönti a testem..

-Öld meg.-hangzott el a fejemben egy ismeretlen hang,ami egyre erőteljesebben mondogatta azt a két szavat.

A fejemhez kaptam a kezeimet,a hirtelen érkező éles fájdalomra,majd a térdemre rogytam,már a könnyeim kezdtek folyni a fájdalomtól,mikor két kezet éreztem meg vállaimon.

-Mi történt?-az ismerős hang hallatára felkaptam a fejem,de az előttem lévő fiú,ledöbbent arcát látva,kezdtem megijedni.-L..

-Mi az?

-A szemeid.

-Mi van velük?

-Neon pirosban izzanak..

-Nem..az nem lehet.-kezdtem hitetlenkedve,de ő elővett egy ruhadarabot,majd bekötötte a szemeim.-Így nem látszódik..

A kezemet a szívemhez kaptam..
A testem mintha lüktetni kezdett volna,alig tudtam uralkodni magam felett.

-Ne..Ne hagyd,hogy bármit tegyek.-mondtam félve.

Mitöl félek?

-Nem fogom.Ígérem.

Pár perc múlva minden elsötétült,majd mikor ismét magamhoz tértem,Katsuki az ágyam mellett ült,és párnára hajtott fejjel,a kezemet fogta..és aludt?

-Katsuki...-szorítottam meg kicsit a kezét.

A fiú rám kapta a fejét,majd szorosan megölelt.

-Ilyet többé ne csinálj!

-Mi?

-Már vagy 10 órája aludtál,a vénasszony azt mondta,hogy kritikusak az életjeleid.

-Sajnálom,hogy ha megijesztettelek.

-Sajnálhatod is.-morogta.

-Bakugou..megtennéd,hogy most kimész?Meg kell vizsgálnom őt.

-Rendben..-kelt fel,majd le nézett rám és kiment.

Miután meg lettem vizsgálva,ki engedtek.

Az edzés nem volt vészes,csak mikor a bátorságpróbához értünk..és párokra lettünk osztva..akkor jött az,amire nem tudtam számítani..