Karácsonyi csók ✔️/ Javítás alatt!

2. ✅

December 3. - Szerda:

   Ma hajnalban hála az égnek nem esett a hó. Szóval gyalog mentem a munkába. Álmosan kiszálltam az ágyból, majd felvettem a székemre tegnap kikészített uniformot. A konyhába kisétálva, neki láttam egy jó kis forró csokit készíteni. Betettem a mikróba felforralni. Miközben vártam, hogy a beállított idő lejárjon, addig unalmamban az ablakon bámultam ki. A szomszéd ház előtt leparkolt autón állt meg a szemem. Egy csókolózó párt láttam meg, amitől a hideg is kirázott. De várjunk csak. Az nem Thomas volt? Végülis, ki a fene smárolna egy ház előtt, ami nem is az övé vagy a párjáé? Egyértelműen Thomas volt az. Nem is gondoltam volna, hogy van barátnője. Bár, miért ne lenne egy olyan férfinak, mint neki, legalább egy szeretője. Mit is képzeltem. Egyáltalán miért is érdekel ez? Nem, nem érdekel. Szem forgatva újra a mikró felé fordultam, ahonnan kivettem a jó forró csokimat.

***

   Már egy ideje az irodám felé tartottam, amikor egy hangos dudálás ütötte meg a fülemet. Hátrafordultam, majd Thomas kocsiját láttam meg, ma már másodjára.

- Jó napot! - hajolt ki az ablakon egy nagy vigyorral a képén. Sejtettem miért...

- Jó reggelt! - köszöntem vissza.

- Maga Sher cégénél dolgozik, igaz?

- Ahogy mondja. Miért kérdezi?

- Mától én is ott dolgozom - akkor most már nem csak itthon fogom látni nagy ritkán, hanem a munkahelyemen is, amit őszintén nem tudom, jó-e vagy rossz.

- Remek. Sosincs elég a munkaerőből - mosolyogtam rá kedvesen.

- Mi történt a kocsijával? - mért végig.

- Semmi, mi történt volna? - néztem rá furcsán.

- Csak mert gyalog jön. Ne vigyem el?

- Nem szükséges, ha nincs hó, akkor sétálni szoktam. De azért köszönöm.

- Ahogy gondolja. Akkor majd találkozunk - fordult vissza az út felé, majd az ablakot felhúzva, megnyomta a gázt.

   Ma is elkerülhetetlen volt a dugó. De szerencsére engem már csak egy zebra választott el az irodától. A kocsik sorai között észrevettem Thomas fekete kocsiját, amiben sofőrje unott arccal bámulta a sehova nem haladó közlekedést. Na, pontosan ezért nem járok kocsival, ha tehetem.

***

   Már fél órája bent ültem az irodámban, éppen a papírmunkát intéztem, amikor George bekopogott.

- Tíz perc múlva gyere a főni irodájába - válaszul csak bólintottam, fel sem nézve az irattömkelegből.

   A megbeszélt időpontban, vagyis tíz perccel később, Mr. Sher ajtaja előtt álltam. Bekopogtam, majd beléptem.

- Jó napot kívánok! - csuktam be magam mögött az ajtót.

- Jó napot! Foglaljon helyet - intett, mire leültem az egyik székre. - Nos, azért szerettem volna beszélni Magával, mert a tegnapi nap során felvettünk egy új ügyvédet.

- Thomas Phill, igen, hallottam hírét.

- Gondolom a tegnapi tárgyaláson találkoztak is már. Ezért is szeretném, ha a Grier ügyön közösen dolgoznának, nem pedig külön-külön. Pontosan tudja, hogy mennyire fontos nekünk ez az ügy és, hogy mennyit nyerhetünk ezzel.

- Persze, nem jelent gondot. Én is úgy gondolom, hogy ez a legjobb megoldás.

- Remek! Rendben van, ez is kipipálva. Mehet vissza dolgozni - mondta Mr. Sher, majd az ajtó felé vettem az irányt, és kiléptem a helyiségből.

Másfél órája, hogy kijöttem a főnöktől, és azóta csak Thomason jár az eszem. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, ami teljesen megőrjített. A munkával is lassabban haladtam, mint általában szoktam. Egy nagy sóhaj keretében hátradőltem a bőrszékemben. Muszáj volt tartanom egy kis pihenőt, legalább csak egy pár perce, hogy találjak valami megoldást, hogyan faljam a lapokat ismét. Ekkor hirtelen valaki kopogott. Na, tessék, ennyit erről.

- Tessék - szóltam ki, kiegyenesedve a székemben.

- Heló Rose - lépett be Thomas, mosolyogva az asztalomhoz lépett.

- Thomas! Miben állhatok rendelkezésére? Foglaljon helyet!

- Köszönöm - ült le az egyik puha székre. Egy gyors mozdulattal kigombolta az öltönyét, hogy ne érezze kényelmetlenül magát, míg beszélünk. - Gondolom már Magát is utol érte Mr. Sher a Grier-üggyel kapcsolatban. Mikor lenne alkalmas, hogy összeüljünk? Persze a harmadik védőügyvédet is értesítenénk a fejleményekről, reméljük megfelelő lesz számára is.

- Először is, tegeződjünk, ha nem lenne gond - hatalmas gombócot éreztem a torkomban. Nem tudtam, hogy és mit fog erre reagálni. Nem mindenki szereti, ha tegezik, de nagyon reménykedtem abban, Thomas másképp gondolja ezt. Az arca döbbenetet árasztott. Tudtam, hogy nem lett volna szabad megkérdeznem. Pedig csak közeledni akartam hozzá, de úgy látszik, nem vevő rá.

- Dehogy lenne gond. Sőt, örülnék neki - küldött felém egy bíztató mosolyt, amitől az idegességem csak úgy elszállt.

- Remek! - viszonoztam mosolyát. - Másodszor pedig, nekem minden délután megfelel.

- Rendben, akkor mit szólsz a szerdákhoz? Kivéve a mait, ma dolgom van.

- Nekem megfelel - úgy sincs mihez vagy kihez igazodnom...

- Akkor ezt megbeszéltük. Jövő hét szerda öt óra - állt fel a székéből, miközben megcsapott a férfias illata. A vanília és fahéj keveréke istenien hatott, ugyanis miután Tom elhagyta az irodámat, még akkor is bőven lehetett érezni a parfümöt. Régóta nem babonázott meg így senki sem, hogy még az illata is hatással legyen rám...

***

Levágódtam a fekete bőrkanapémra, majd a távirányítóért nyúlva, bekapcsoltam a tévét. Ahogy haladtam a csatornákon végig, érdekes módon majdnem mindenhol karácsonyi film ment. Ki gondolta volna... Unottan megnyomtam a piros kikapcsoló gombot. Na jó, akkor nézzük át a Grier-ügyhöz kapcsolódó információkat, bizonyítékokat, gondoltam. Besétáltam a dolgozószobámba, majd leültem a bazi nagy bőrszékemre. Elővettem az összes szükséges iratot.

- Hát, akkor lássunk neki - mondtam, majd szorgosan elkezdtem dolgozni.

Fél óra múlva, mikor már a negyedét sikerült átbogarásznom, észrevettem, hogy hiányzik egy lap. Biztos a kocsiban hagyhattam. Gyorsan felpattantam, majd kabát nélkül kiszaladtam a kocsimhoz. Kinyitottam az ajtót, majd elkezdtem kutatni a kesztyűtartóban, hátha ott megtalálom a hiányzó darabot. Szerencsémre ott volt, így nyugodt szívvel mentem volna be vissza a házba, ha nem láttam volna meg a szomszéd háza előtt Thomast a... barátnőjével. A szívem összeszorult egy pillanatra. Együtt látni őt egy másik nővel, aki ráadásul szép és dekoratív is. Őszintén nem tudom, hogy miért is éreztem így, hiszen csak egy napja találkoztam a férfival, de valahogy mégis el tudja érni, hogy csak rá figyeljek. A nő Tom nyakába kapaszkodott, vadul falták egymást, miközben Ő a derekánál szorosan átkarolta. A keze lassan a nő derekáról a fenekére csúszott, amit elég rendesen megmarkolt, majd az ajtót - szó szerint - belökve, befordultak a házba. Teljesen megsemmisülve álltam ott. Talán azért, mert végig néztem a kis előjátékuk kezdetét, vagy talán azért, mert rájöttem, hogy köztem és Tom között már semmi sem lesz...