Karácsonyi csók ✔️/ Javítás alatt!

12.

December 21. - Szombat:

Álmosan keltem ki az ágyból. Ásítottam, majd nyújtózkodtam egyet. Kilépve a nappaliba, Thomast látom a konyhában sürögni-forogni. Akaratlanul is elmosolyodom. Ezután indultam a konyhába.

- Szia! - köszöntem, miközben a két kezemmel a konyha pultra támaszkodtam.

- Oh... Szia! - fordult felém Tom meglepetten.

- Mit főzöl? - kíváncsiskodtam.

- Rántottát, sült krumplival - mosolygott rám Tom, miközben egy újabb adag sült krumplit rakott a serpenyőre főni.

- Akkor... Én addig megterítek - mondtam, majd kivettem két tányért a felső polcról.

Miközben a reggelink készült, jókat csevegtünk. Majd később egy érzékeny téma újra felhozódott...

- Figyelj... - tette le a kezéből az asztalra Thomas a kanalat - A tegnapi dolgot... Nem lehetne, hogy elfelejtsük? - erre a kérdésre a mosoly olyan gyorsan eltűnt az arcomról, mint amilyen gyorsan jött.

- Elfelejthetjük, ha szeretnéd - sóhajtottam, majd Tom arcán megjelent egy halvány mosoly.

- Remek! - azzal visszafordult a sült burgonyákhoz. Igazából, én nem szoktam hamar felejteni. Különösen akkor, ha megkérnek rá. De valamiért engedelmeskedtem... Magam sem  tudom miért...

A reggeli elkészült, majd elkezdtünk enni. Miután befejeztük, elkezdtem lepakolni a mosatlant az asztalról. Thomas is a segítségemre volt. Ezután elmentem felöltözni, ugyanis megyek karácsonyi ajándékot venni.

- 2 óra múlva jövök, addig ne csinálj semmit a házzal - mondtam, mire Tom csak megvetően rám nézett, majd visszafordult a tévé felé.

- Szia - köszönt gyorsan, olyan "kopjmárleszeretnéktévézni" hangsúllyal. Milyen bunkó. Végül is ez az én házam!

- Vigyázz, nehogy megint a járdán találd magad - fenyegetőztem, mire Tom kétségbe esetten rám nézett. Nem bírtam ki, felnevettem, majd elhagytam a házat.

Éppen a szüleimnek nézek ajándékot. Nem szoktam karácsonykor adni ajándékot senkinek, mert nem szerettem boltba járni, nyomorogni a sorokban egy rohadt ajándékért, ami nem is biztos, hogy tetszik az illetőnek. De így, hogy eljöttem, klassz idő töltés.

Már vagy egy órája itt bolyongok az üzletben. Mindenkinek meg van az ajándéka kivéve a szüleimnek... Nehéz választás. Hiszen már mióta nem tartom velük a kapcsolatot. Amit nagyon röstellek. Hiszen, azért mégis a családom, veszekedéssel és veszekedés nélkül is. Hirtelen megakadt a szemem egy hógömbön. Egy idilli családi bábu volt a gömb közepén, amit ha megrázol, olyan mintha esne a hó. Alul betudtad kapcsolni, hogy világítson is. Sőt, még zenélni is tudott. Ez tökéletes ajándék. Már csak pont kettő van. Megveszem mindkettőt.

Készen is vagyunk! Így már mindenkinek meg van az ajándéka karácsonyra. A szüleimnek egy hógömb, Georgenak egy masszázs bérlet, és Thomasnak pedig... Thomasnak kettő ajándékot vettem. Egyet a bulira, és egyet a személyes karácsonyra. Ha együtt töltjük... Ki tudja. Az is lehet, hogy a dög szagú hiéna visszafogadja karácsonyra, hogy ne legyen egyedül. Nem tudom. De az biztos, hogy karácsonyra elutazom az erdei kunyhómba, ahonnan mesés a panoráma. Egyszerűen gyönyörű! Csendes, lélegzet elállító, nyugodt. Minden karácsonykor oda megyek. Mindig a nyugalom és a biztonság érzését nyújtja számomra. Ott soha senki nem találna meg. Soha. Senki nem tud arról a nyaralóról. Csak én.

Mikor hazaértem, elkezdtem becsomagolni az ajándékokat, majd neki láttunk Tommal újra főzni. A délután hamar elrepült, ugyanis én olvastam egy forró melegcsoki mellett az ablakom mellett. Aztán hirtelen este lett, és mindenki elkezdte csinálni az esti rutinját. Miután lefürödtem, még kicsit olvastam, majd lefeküdtem.