Karácsonyi csók ✔️/ Javítás alatt!

13.

December 23. - Hétfő:

Álmosan keltem fel hétfő reggel az ágyamról. Mi a francért nem feküdtem le hamarabb tegnap... Mindegy. Felöltöztem, készítettem magamnak egy pohár kávét, és elindultam gyalog a munkába.

Még csak most léptem be az irodámba, amikor máris kopogtatnak.

- Gyere! - kiabáltam ki, miközben a táskámból pakoltam ki a papírjaimat.

- Rose! - szólt kétségbeesetten George. Gyorsan becsukta az ajtót maga mögött, majd lehuppant az egyik székre.

- Mi a baj? - kérdeztem, abbahagyva a pakolást.

- Nem tudom hogyan kéne Robertet elhívni egy randira! Segíts!

- George. Pontosan tudod, hogy hogyan tedd meg. Akkor miért fordulsz hozzám segítségért?

- Igen, de... Nem merem! - borult ki.

- Miért is nem? - ráncoltam a szemöldököm.

- Csak... Mert - nézett rám.

- Ez igen! Ez az ügyvédek legjobb érvelése - mosolyogtam, próbálva oldani a feszültséget. Sajnos nem vált be...

- George. Képes vagy rá - ekkor hirtelen eszembe jutott egy ötlet - Gyakorolj rajtam.

- Mi? - nevetett fel a férfi.

- Jól hallottad. Ha engem el mersz hívni, akkor őt is - mondtam, majd egyenesen a szemébe néztem.

- Rose... - ekkor nyelt egyet - Van kedved ma este eljönni velem egy randira?

- Persze! - bólintottam - Na, látod. Nem volt ez olyan nehéz.

- Igazad van. Köszi szépen - nyomott egy puszit az arcomra, majd kisétált az irodámból.

Most már akkor neki kezdhetek a munkámnak.

Amikor már csak 10 perc maradt a munkaidőmből, rátaláltam egy olyan papírra, ami nem nekem volt címezve, hanem Thomasnak. Már úgy sincsen semmi dolgom, átviszem neki.

Amikor az ajtajához értem, kopogni készültem volna, de meghallottam Katie hangját.

- Na, és mi van azzal a Robinnal? - kérdezte Katie.

-Először is, ő nem Robin, hanem Rose. Másodszor pedig, nem jelent nekem semmit! - mondta Thomas.

Szóval... Nem jelentek neki semmit, ugye? A lapot amit találtam, letettem az ajtó elé, és elindultam össze szedni a cuccaimat. Gyorsan össze pakoltam, felvettem a kabátomat. Bekopogtam George-hoz, akitől elbúcsúztam, majd odaadtam neki a karácsonyi ajándékát.

- Rose! Ez fantasztikus! - ölelt meg a barátom - Köszönöm szépen!

- Igazán nincs mit - mondtam.

- Én is vettem neked valamit - húzta ki a fiókját, majd elő vett belőle egy ajándékot. Kibontottam, és egy képet találtam benne kettőnkről.

- Nem kellett volna - mosolyogtam, majd megöleltem a barátomat. - Boldog karácsonyt!

- Neked is! - intettem, majd elindultam hazafelé.

Ahogy beléptem a lakásomba, észre veszem, hogy Thomas autója felhajt a feljáróra. Már csak ez kellett... És az ajándékaival mit csináljak? Oda kéne adnom, hogy ne maradjon itt nekem feleslegbe.

Megfogtam a két ajándékot, amit vettem Tomnak. Az céges bulira vettem neki egy bögrét, amibe belegravíroztattam a nevét, és személyes ajándékként pedig megvettem neki a karórát, aminek a hátuljába az volt belevésve, hogy: