Karácsonyi csók ✔️/ Javítás alatt!

14.

December 24. - Kedd:

December 24-e reggele van. Ki sem akartam kelni az ágyból, de sajnos muszáj volt, ugyanis csörgött a telefonom, ami pedig a nappaliban volt. Remek... Kikászálódtam az ágyamból, majd két nyújtózkodás kíséretében elindultam a nappaliba. Még éppen időben vettem fel a csörgő mobilom.

- Igen? - kérdeztem, mire George szólalt meg.

- Csajesz! Merre vagy? - kérdezte George aggódóan.

- Mondtam, hogy elutazok - közöltem egyszerűen.

- Igen, de hova?

- Ne mondd el senkinek! - utasítottam.

- Eskü, nem mondom senkinek.

- Rendben. Winchesterben vagyok a nyaralómban. Amúgy meg nem emlékszel? Össze van kötve a telefonunk, így le tudjuk követni egymást, ha netán "elrabolnának" - nevettem fel, mire George is ugyanezt tette.

- Jó hogy mondod. Teljesen ki ment a fejemből - válaszolta a legjobb barátom.

- Miért kérded?

- Hát azért, mert... Elakartam mesélni neked a tegnapi randimat Roberttel! - mondta lelkesen George.

- Akkor végül csak sikerült! Mondtam én, hogy nincs miért aggódnod - válaszoltam.

- Köszi Csajszi! Viszont ennyit akartam, majd ha hazajössz mesélem majd a többit. Puszi - köszönt el, majd letette.

Legalább Georgenak jól halad a szerelmi élete. Én meg eközben kész roncs vagyok. Az ablakhoz sétáltam, majd kinéztem a havas panorámára. Semmihez nem volt kedvem, ezért leültem pizsamában tévét nézni. Hátha javítja a kedvem...

Eközben Washingtonban:

- Na? Hol van? - kérdezte Thomas Georgetól.

- Winchesterben van a nyaralójában. És emlékeztetett rá, hogy a telefonunk össze van kapcsolva, így le tudom követni őt. Én hülye meg nem is emlékeztem rá, pedig rettentően jó memóriám van. Én nem is értem... - dumált George, de Thomas félbeszakította.

- Mutasd a telefonod! - mondta Tom, mire a munkatársa megmutatta, hogy hol tartózkodik éppen Rose - Nagyon hálás vagyok ezért! Köszönöm! Jövök neked eggyel! - azzal kisietett az irodából.

- Mindneki ezt mondja - dünnyögte George magában, majd újra neki látott a papír munkájának.

2 órával később Winchesterben:

Úgy döntöttem, hogy teszek egy sétát. Felvettem a kabátomat, majd kilépek a nyaralóm ajtaján. Ekkor hirtelen befékez előttem egy kocsi. Ez Tom kocsija! Mégis mit keres itt?

- Rose! - szállt ki a kocsiból a szomszédom.

- Tom? Mit keresel itt? Egyáltalán honnan tudod, hogy itt vagyok? - tettem fel egyszerre ezt a sok kérdést.

- Szeretnék bocsánatot kérni...

- Hát azzal elkéstél - mondtam, majd elkezdtem hátra felé menni a lejtőhöz.

- Rose! Kérlek! - rohant utánam Tom, majd megfogta a kezem és magához fordított.

- Eressz el! - rántottam ki a kezem a kezéből.

- Akkor csak hallgass meg! Kérlek... - sóhajtottam egyet, majd unottan ránéztem, hogy siessen - Katie nem tőlem terhes! Nem az én babámat hordozza! Ma reggel derült ki. Igazad volt...

- És azt hiszed, hogy ennyitől megbocsájtok? - kérdeztem, miközben hátra felé lépdeltem.

- Nem, nem hiszem ezt. Van még más is, amit mondani szeretnék... Nem vagy jelentéktelen számomra! Csak Katie miatt kellett ezt mondanom... Különben...