Karácsonyi csók ✔️/ Javítás alatt!

9.

December 16. - Kedd:

Arra eszmélek föl, hogy Thomas vállán pihen a fejem. Ásítottam egyet, majd neki álltam eltakarítani a tegnapi kupit, amit csináltunk.

Már éppen lehuppantam a kanapéra, amikor Tom is felkelt.

- Jó reggelt! - köszöntöttem.

- Neked is... Hát itt meg, hogy lett ilyen rend? - nevetett fel a mellettem ülő férfi.

- Rendet raktam, amíg te nagyokat horkantottál - mondtam nevetve, mire Tom csak megvakarta a tarkóját kellemetlenségében. Hirtelen valaki kopog.

- Megyek, megnézem - néztem az ajtóra, majd vissza Thomasra, aki csak bólintott. Az ajtó felé sétáltam. Amikor kinyitottam, nem hittem a szememnek.

- Katie? - kérdeztem meglepődve.

- Rose.... Mit csinálsz itt? - förmedt rám Tom volt barátnője.

- Öhm... - a válaszomat meg se várva egyenesen a nappaliba indult. Basszus!

- Tom, drágám! - sietett oda Thomashoz, majd szorosan a karjaiba zárta.

- Öhm... Katie? - bújt ki Katie öleléséből a férfi.

- Drágám... Beszélnünk kell! - mondta drámaian az idegesítő ex. Thomas rám nézett, engedélyt kérve. Csak megforgattam a szemeimet, majd bólintottam.

- De csak 1 perc... - sóhajtott a szomszédom, majd elvonultak az egyik szobába.

Pár perc múlva Katie kijön a szobából, de Thomas nélkül. A szeszélyes nő az ajtó felé indult, majd elment. Gyorsan befutottam a szobába, ahonnan Katie kijött.

Thomas rezdületlen arccal bámult ki az ablakon.

- Tom... Mi a...

- Katie terhes - vágott a szavamba.

- Micsoda? - teljesen lesápadtam - És ez biztos?!

- Igen, biztos! - ordította el magát.

- De, lehet, hogy nem is tőled van vagy... - próbáltam szépíteni a dolgokat, de sikertelenül.

- TŐLEM VAN! - fordult felém - És most kérlek távozz... - ezt nem hiszem el. Most én tehetek arról, hogy ez történt? Mindegy... Elindultam ki a szobából. Thomas még ki se kísért... Most miért én lennék a hibás?

Ma délutános vagyok, szóval lassan el kell kezdenem készülődni. Nem esik a hó és az eső sem, de én most kocsival szeretnék menni. Felvettem a szoknyám, a blúzomat és a blézeremet, majd indultam.

- Csajszi... Emiatt ne bánkódj. Nem rád mérges, hanem a hírtől lepődött meg, és gondolom nagyon idegesítő lehettél a feltételezéseiddel - fejtette ki George a véleményét.

- Hé! - szóltam rá mosolyogva - De, azért bocsánatot fog kérni?

- Csajszikám... Nem ismerem Thomast. Ezt csak is te tudhatod - azzal George felállt és kiment az irodámból.

Nagyon bántott a dolog, ami reggel történt. Katie nem lehet, hogy csak hazudik? Mert ez nem lehet az igazság... Vagy de? Miért is érdekel ez engem? Talán, azért, mert vonzódom Tomhoz... De most mi legyen? Ezek után mi lesz KETTŐNKKEL... Ekkor beront az ajtómon Thomas.

- Rose! Nagyon sajnálom a reggel történteket. Nem gondoltam komolyan, csak mérges voltam. Nem te tehettél róla. Ne haragudj - hadarta el Tom, mire én csak elmosolyodtam.

- Semmi gond. Megértem - mélyen egymás szemébe néztünk, majd a férfi megfordult és kiment az irodámból.

Pár perc múlva, George lép be újra. Mi van ma itt? Átjáró ház?

- George... Mondd mit akarsz, mert ma még semmit nem haladtam az anyaggal.

- A cég szervez egy karácsonyi bulit. December 22-én. Na? Jössz? - kérdezte.

- Miért is ne? - azzal felírtam magam a listára. Kerestem Thomas nevét, de nem találtam. Remélem, majd felírja később.

- Köszke, puszi! - azzal kiment. Huh... Végre dolgozhatok.

Már éppen pakolok össze, mert már lejárt a munkaidőm. Haza kocsikáztam, majd lefürödtem és elaludtam.

December 17. - Szerda:

Ma van a következő tárgyalásra a felkészülésünk napja. Thomassal. Ma munkába menet elkezdett esni a hó. Most különös módon, nem idegesített annyira.

Amikor beértem a munkahelyemre, Katiebe ütközöm.

- Hé, jobban is odafigyelhetnél! - szólt rám durván.

- Elnézést - forgattam meg a szemem, majd elindultam az irodám felé. Egyáltalán mit keres itt ez a szörnyeteg?

Egész nap keményen dolgoztam. A főnöknek bekellett vinnem a tárgyalással kapcsolatos papírokat.
Éppen megyek a nagy papír kupaccal a kezemben egyensúlyozva. Valaki nekem jön, és a papírjaim a földön landolnak. Remek...

- Ohh... Hupsz - nevetett Katie, és pont ebben a pillanatban jött ki Thomas az irodájából.

- Katie! - szólt rá Tom az idegesítő nőre, majd leguggolt mellém, segíteni összeszedni a papírokat.

- Köszönöm - mondtam, majd újra elindultam a főnök irodájába.

- Jó napot! Meghoztam a papírokat - a főnök csak bólintott, majd intett, hogy távozzak. Most már elindulhatok haza.

Még mindig nem hiszem el, hogy Katie terhes... Valamiért nagyon foglalkoztat a dolog.

Amikor hazaértem, egy hatalmas szállító teherautó állt Thomas háza előtt. Meglátom Katiet, ahogy a dobozokat pakolja ki a teherautóból. Tehát... Beköltözik?! 2 nap alatt 2 koppanás... Dühösen bementem a házama, majd készítettem egy forró csokit, hogy oldja a feszültséget. Tehát a felkészülésünk le van mondva... Már 9 óra van, ideje aludnom... Borzalmas napom volt...