A férfi leült az íróasztalához. Most, hogy befejezte, ideje, hogy kiadjon magából mindent. Elő vett egy füzetet, és egy tollat. Rá nézett a mellette ülő barátjára, aki épp a vállára dőlt. Igen. Most meg fogja írni a történetét. Azzal kezébe vette a tollat és körmölni kezdett macskakaparás betűivel.
Érezted már, hogy az életedben minden tökéletes? Hogy bármit megtehetsz, biztos nem lesz semmi baj? És, hogy az élet olyan, mint egy tündérmese? Aztán... ez a mese egyszercsak átváltozott rémálommá, amiből nem tudsz felkelni. Mit tennél?
Velem is ez történt. Eddig rózsázó életem elkezdett hervadozni. Az előbbi feltett kérdésre meg folyamatosan kerestem a választ, de sehogy se találtam... egészen addig, amíg teljesen el nem vesztem.
Most biztos azt gondolod, hogy "Jajj... már megint egy béna történet, ami tök sablonos"
Beismerem... néha én is azon gondolkozom, hogy az életem olyan, mintha egy furcsa kitalált történet egyik kis mellékszereplőjének az elcseszett élete lenne. De el kell, hogy szomorítsalak. Ezek, amiket mindjárt elmesélek neked, mind igazak, és megtörténtek velem. Az összes morbidabbnál morbidabb, betegebbnél betegebb dolgok mind lezajlottak ebben a kegyetlen valóságban...
Most, hogy nagyjából érted, hogy miről van szó el is kezdhettnénk a történetet...
