Nagy nehezen próbáltam kikaparni az ismeretlen eredetű valamit a serpenyőből. Még szerencse, hogy szénné égett. Attól tartok, ha nem lenne idetapadva, életre kelne és elterjesztene valamilyen furcsa vírust, aztán kiírtaná a Földet.
Miután végeztem, és a konyha végre csillogot, egy sóhajtással kisérve ledőltem az ágyra.
-Tehát-kezdte Remus, mire egy kétkedő pillantást vetek rá. Ezek után már nem tudom, hogy megbízhatok-e benne. Mi van, ha én is úgy végzem, mint az az állítólagos palacsinta?! - Holnap el kéne kezdenünk nyomozni.
-És ez mégis mit takar?
-Azt - komolyodik meg, és elővesz egy térképet - hogy ezeket a házakat nézzük meg. Csak egyszerűen bekopogunk, azt mondjuk, hogy valamilyen felmérést csinálunk. Ha valami furcsát észlelünk, akkor pedig este bemegyünk.
-Csak ennyi?
-Ennyi.
-Hát elég kevés. Ráadásul csak három házat jelöltél be...
-Igen. Meg megnézhetnénk az állatkertet.
-Állatkertet? Ez most komoly, vagy csak egy vicc?!
-Hát. Tudod a testrészeket lefagyasztotta. Ennek a legnagyobb esélye az állatkertben a pingvineknél van.
-És hogy-hogy nem vették volna észre, ha egy ember testrészeket fagyaszt le a pingvineknél?! Ráadásul eléggé lehetetlennek hangzik ez az egész...
-Ki tudja. Bármi lehetséges.
-Ahj. Hagyjuk. Ekkora hülyeséget...
Erre valamiért nem válaszolt semmit. Csak egy furcsa szomorkás mosoly ül ki az arcára. Már éppen kérdeztem volna, hogy mi a baja, amikor feláll, és újra vigyorog. Egy tökéletesen hamis vigyorral.
-Aludjunk. Holnap nagy napunk lesz!-azzal lekapcsolja a lámpát.
Megint megkérdeztem volna, hogy ugyan mit titkol előlem, mert nagyon nem tetszik nekem ez a hamis mosoly. De ekkor mellettem az ágy besüpped, és Remus bebújik a takaróm alá.
-Te meg mi a fenét csinálsz?-kérdezem meglepetten.
-Hát... Itt alszom, mert nincs kedvem hazamenni.
-És miért pont itt?!-céloztam az ágyamra.
-Hát hol máshol?
Azzal megfordul a másik oldalára.
-Jó éjszakát!
-Jó éjt...-mondom én is, majd hátat fordítok neki.
Roppant bosszantó egy alak.
