Éppen jövök haza a munkából. Rendőr vagyok, és mivel nemrég kezdtem el dolgozni, így egyenlőre nincs sok dolgom. Szeretem a munkám. Már kis korom óta rendőr akartam lenni, és mint ahogy a neve mondja, védeni akartam a rendet. Álmom valóra vált és most itt vagyok. Eszméletlen, igaz?
De ez semmi a legjobb dologhoz képest.
Nemrég költöztünk össze a barátnőmmel, Jennyvel. Ő életem szerelme. Nem lehet szavakba önteni a boldogságomat. Úgy érzem nagyszerű jövő vár ránk.
A rádióban szóló dallam dúdolgatása közben parkolok a kocsimmal. Igaz, egyenlőre még nem teljesen az enyém, de nemsokára eljön mindennek az ideje.
Még mindig dúdolgatva csapom be az ajtót, és nyújtózkodom egyet a gyönyörű napsütésben. Elég szép környéket választottunk szerelmemmel. Egy kis sárgás 4 emeletes ház 2. emeletén lakun, körülötte meg gyönyörű füves terep van, kis virágos kertekkel. Hát ki ne élne itt szívesen?
Szépen elindultam a lépcsőn. Már alig várom, hogy végre találkozhassak Jennyvel. Ő jegyzőként dolgozik. És általában már itthon van, amikor hazaérek.
Elérek a faajtónkhoz, amin a 6-os szám virít, és bekopogok. Már látom a lobbanó szőke haját, kedves mosolyát és ragyogó kék szemét, ahogy kinyitja nekem az ajtót. A szívem gyorsabban kezd verni, de... semmi nem történik.
Csalódottan elkezdek kutakodni a táskámban a kulcs után. Kinyitom az ajtót, és ahogy számítottam rá, nincs itthon senki.
Kimegyek a kis konyhánkba, ahol megtalálok egy üzenetet. Jenny írása vant rajta. Erre elmosolyodok. Hiszen simán üzenetet is küldhetett volna telefonon.
Ez áll rajta:
"Nemrég hívott édesanyám, hogy édesapám megbetegedett és kórházba került. Azt mondta, hogy az orvosok nem tudják mennyi ideje van hátra, így hát gyorsan elindultam hozzá. Kérlek ne haragudj. Majd néhány hét múlva jövök, hisz tudod, milyen messze laknak.
Szeretlek: Jenny"
A mosoly gyorsan lehervadt az arcomról. Ez egyáltalán nem jó hír. Én is kedvelem a szüleit, így elkezdtek aggódni.
Gyorsan előkotrom telefonomat és már hívom is. Nem telik bele sok idő és felveszi.
-Igen kicsim?-kérdezi, mintha nem tudná miért hívom.
-Szia! Elolvastam az üzenetedet. Jól vagy? Megkérhetted volna, hogy vigyelek el... Ne menjek én is utánad?
-De aranyos vagy-hallom a hangjában, hogy mosolyog.-De nem kell. Ezt most egyedül szeretném elintézni.
-Biztos?
-Persze. Majd hozok neked valami ajándékot.
-Köszi-mintha ezt egy ajándékkal meg lehetne oldani.-Remélem apukád jobban lesz.
-Én is. Leteszem. Majd még hívlak. Szeretlek.
-Én is szeretlek.
És le is tette. Úgytűnik egy ideig egyedül kell vacsoráznom.
