Azt hiszem ennél mar nem lehet rosszabb. De ha minden jól megy, még van egy kis esélyem! Remus! Őt sehol se látom. Ha minden jól megy, még él. Csak húznom kell az időt.
-De... Ezt mégis hogy? Miért?-sikerül nagy nehezen kinyögnöm.
-Hmmm... Ennyit talán még elmondhatok, kedves barátom. Hogy hogyan, az elég egyszerű, szal azzal kezdeném. A fagyasztásos dolog csak ideiglenes megoldás. 2 célja volt: felrevezetni a rendőrséget és, mint tudod, hogy ne büdösödjenek. Igazából én csak konzerválom őket, szakszóval élve kitömöm. Aztán egyszerűen csak összecelluxozom. Hogy miért? Ez már bonyolultabb kérdés. És azt hiszem, hiába magyaráznám el, nem értenéd...
-Ennyi? Nemár... Legalább úgy haljak meg, hogy tudjam, miért!
Ez úgy látszik hatott. Elkezdett mesélni. Mindent elmondott Betty halálától kezdve. Az érzéseit, mindent. Valahol a szivem mélyén sajnálom. Tényleg. Még valahol meg is értem.
De nem ez lenne a megoldás rá. Valami pszichológus jobb választás lenne.
Végül csak befejezte a mondandóját, és még mindig nem jött senki. Ez azt jelené, hogy Remus is itt van valahol? Már a gondolattól sírhatnékom van.
És még nem akarok meghalni. Tényleg nem!
De a lelki beszédnek vége szakad. Megpróbalok kiszabadulni, de nem sikerül. Egyszerűen lehetetlen!
Egy injekciós tűt szúr belém, minden lehetséges ellenkezésem ellenére és elsötétedik a világ.
Meglepetésemre viszont nem haltam meg!
A kórház vikító falai majd kisütik a szememet, ahogy kinyitom. Még nem is tudok rendesen fókuszálni, amikor egy nagyon ismerős alak ugrik a nyakamba, és kezd el folytogatni.
-Úgy örülök, hogy élsz! És úgy sajnálom! Tudod, én végig sejtettem, hogy ott lesz Eric, ezért szerettem volna az állatkerthez menni. De nem gondoltam volna, hogy ennyire komolyra fognak fordulni a dolgok! Kérlek, ne haragudj rám!-siránkozik Remus.
Amikor rá próbálok szólni, nem tudok beszelni, csak köhögni.
-Tessek, víz!-nyom a kezembe egy poharat.
Megittam, megköszörülöm a torkomat.
-Az a fő, hogy élünk. Mind a ketten-mosolyodok el.-Nem haragszom. Csak egy kicsit - erre olyan durcás fejet vág, hogy elnevetem magamat- De Eric-el mi lesz?
-Valószínűleg börtönbe zárják. Örökre.
Ettől kicsit megkönnyebbülök. Hisz ez így egész jó.
-És Alex-szólít meg halkan-Miután felépültél, nincs kedved velem együtt nyomozni?
Egészen meglepődöm a kérdésén. Vele nyomozni? Én?
-Tudod. Azt hiszem egész jó csapatot alkotunk. És hát...
-Elgondolkodom rajta. De ha igent mondok, akkor soha többet nem főzöl az 1 km-es körzetemen belül!
-Okké... Köszi!-azzal nevetve felugrott a székéről-Most hagylak pihenni.
Alex ezzel fejezte be a történetet. Azóta már sok idő eltelt, és egész sok rejtélyes bűnügyet oldottak meg. Most is éppen egy ilyen alkalmat ünnepeltek Remussal, és az iszogatás közben társa el is aludt.
Főszereplőnk ezek után teljesen túltette magát a közelmúlton, és új életet kezdett, mint hivatalos nyomozó.
Kedves olvasó!
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad a könyvemet! Ha gondolod írj véleményt (nagyon kíváncsi lennék rá).
Melyik befejezés tetszett jobban?😊
❤❤❤
