A Kiszemelt (Roblox Circus trip fanfiction)

2. Nyakunkon a nyári szünet

Karina szemszöge:
Amikor reggel megnéztem a naptárat, majdnem kiugrottam a bőrömből! Három nap és kezdődik a nyári szünet, végre. Úgy érzem eleget tanultam ahhoz , hogy megérdemeljem ezt a szupcsi pihenést, vagyis az egész nyarat, újabb kalandokkal.
Ez a nap is úgy indult, mint minden átlagos reggel, csak boldogabban és energikusabban, jó, minden reggel boldog vagyok, anyukám szerint ez nagyon különleges tulajdonság, de ilyen a formám. De most mégnagyobb lelkesedés volt bennem. Hamarabb kész lettem a reggelivel, gyorsan megmosakodtam, megcsináltam a hajam és már mentem is. Iskolabusszal megyünk suliba, hogy le ne késsük 7:30-ra készen kell lennünk, de én nagyon izgatottan még egy fél órát vártam rá. Végül megérkezett, és a legjobb barátnőm Miranda mellé ültem.
-Te megnézted ma reggel a naptárt? - kérdeztem tőle.
-Igen, most a telón, és még csak most esett le, hogy három nap és nyári szünet!
-Ugye? Ez tök jó! Most idén megyünk kajakozni egy jó vad folyón, a neve most hirtelen nem jut eszembe... Meg elmegyünk a Koala kávézóba és...
-Bocs hogy félbeszakítalak, de ez a nyár is kalandokkal lesz teli igaz?
-Igen!
-Mikor telik be a bakancslistád, aminek a felénél tartasz? Mi lesz ha betellik?
-Veszek egy másikat, élményekből sosem elég.

Aztán még nevetgéltünk és beszélgettünk egy jó darabig.
Végül felszállt Annie is. Mindenki köszönt neki, mi is persze. Ő és Miranda az osztályban a legnépszerűbbek, csak ebből a trióból egyedül én nem vagyok olyan "feltűnő" a többieknek, de nem baj, nem is vágyom erre, örülök, hogy vannak barátaim.
Annie mögénk ülhetett volna, de már voltak ott, így egy kicsit messzebb került tőlünk, de még így is SMS-ben küldte nekünk a mondanivalóit.

Végül a busz megállt a sulinál, s kiszálltunk. Beértünk a nagy tágas osztályterembe, és vártuk a tanárt, persze mindenki a maga módján.
Én előkészítettem a biológia felszerelésemet, hiszen ma első óra biológia. Az egyik olyan óra ami nagyon érdekel, főleg ha az állatokról tanulunk. Ezen az órán is nagyon lelkes vagyok.
Végül bejött a tanárnő. Megkérdezte, hogy van-e hiányzó, de mi az osztállyal kórusba feleltük, hogy nincs.
-Rendben gyerekek. - kezdte. - Ma nem lesz biológia.
Ennek a hírnek sokan örültek és újongtak, de én egyszerre éreztem megkönnyebbülést és egy kis meglepettséget is.
-Mivel három nap múlva itt a nyári szünet, erre tekintettel, inkább a nyárra fogunk hangolódni. Ez biztos nagy meglepetés a számotokra. Egy egynapos kempingkirándulásra fog indulni az osztály egy szakképzett kempingvezetővel.
Az osztály újongott, és persze én is, már nem is volt baj, hogy elmaradt a biológia.
-Valaki kempinget emlegetett?-lépett be egy alacsony, úgy kábé velünk egy magasságban lévő emberke. Kék sportcipője volt, világosbarna nadrágja, egy Hawaii mintás kék felsője és kék kalapban volt, amit levett, enyhe barnabőrű volt és sötétbarna rövid haja. És persze nagyon vigyorgó volt.

-Ő itt Mr. David Andrew George Alexander Kristof Tourrando. A vezetőtök.-mutatta be a tanárnő.
Mindenki elámult, hogy milyen hosszú neve van, én már az elejét el is felejtettem, nem voltam ezzel egyedül.
-Szevasztok gyerekek! - mutatkozott be vigyorgóan. - Igen, a nevem hosszú, de elég ha csak Dave vagy George bácsinak hívtok, de ha úgy menő akkor Dave bának is szólíthattok. Magamról annyit, hogy eredetileg pilótának tanultam, és három évig a felhők között röpködtem, de elkezdett érdekelni a "földi világ" is és két évig kempingvezetőnek tanultam, amiből diplomát is szereztem. De ha szépen megkérnek röpcsizni is szoktam, de a kirándulások a természetben teljesen rabul ejtettek. Hiába, annyi jó dolog van, hogy alig lehet válogatni közöttük.

Ismerős. - gondoltam magamban. Nagyon sok minden érdekel, de az ember előbb utóbb megtalálja a hivatását. Remélem is.

Ezek után a tanárnő és Dave bá még sokat meséltek a kempingezés szabályairól és még sok más dolgot azzal kapcsolatban. Óra után nem győztem egész nap türelmetlenül várni a holnapot. Egész nap csak két óra volt amit megtartottunk, a többiben kézműveskedtünk, vagy azt csinálhattunk a mit szeretnénk, én például UNOztam. Aztán ebéd után egész délután az évzáró koreográfiát gyakoroltuk, amiben teljesen megizzadtunk, meg már nagyon untuk annyit gyakoroltuk. De a tanárnő mondta hogy akkor jó igazán ha már unjuk, és igaza volt.

De jó érzés volt hazaérni. Mirandáékkal otthon még egy kicsit videójátékoztunk és olvastunk lányoknak szóló lovas magazinokat. Amikor ők is hazamentek, akkor vacsi után egyből pakoltam a kempingcuccokat, alig vártam már!
Többször is voltunk osztálykiránduláson, de kempingezni még egyszer se voltunk. Dave bácsi nagyon kedves és szakképzett úgyhogy a lehető legjobb kezekben leszünk.
Végül eljött a lefekvés, sőt korábban is feküdtem le, hogy nagyon de nagyon kipihent legyek a holnapi nap folyamán. Holnap kempingezünk de klassz lesz. Csak ez a mondat járt a felyemben miközben csukott szemmel vártam az álmot.

Azta srácok! Ekkora lelkesedéssel gyorsan fog haladni a könyv, igen tudom nagyon elhúzom, de ettől lesz majd nagyon izgi... Legalább is szerintem. Remélem tetszik.
Bye! 👋