A Kiszemelt (Roblox Circus trip fanfiction)

11. Váratlan „vendégek"

Karina szemszöge:

Sosem gondoltam volna... Abszolút.. Tényleg! Soha a gyönyörű életben nem gondoltam volna, hogy amilyen nyugodt és biztonságosnak vélhető körülmények között csak így, csak így a semmiből előugranak üldözőink! Bár visszagondolva mit is vártam volna egy ilyen sötét varázslattal rendelkező bohócbrigádtól. A szívem fagyott le, annyira megijedtem, ezmellett még több ezer érzelem keveredett bennem le pár másodperc alatt. Az alak mögött ott állt Tim. Arcán látszott a féltő felnőtt képe. Azonkívül még az is, hogy hiányzó szemét is lekötötte, sebeit letisztította.

Az alaposan bedeszkázott, lezárt ablakot, egy lilahajú, rózsaszín kabátos maskarás szerzet (azaz bohóc!) törte széjjel. Hirtelen vágott belém az a nemrégi emlékkép, amikor a cirkuszban elmaradtam a többiektől és kifelé menekülésem során ő is követett egy egykerekűn, nyomában egy másik bohóccal. Gyorsan pókjárás pózba ugrottam, majd onnan a talpamra. Hátranézve láttam Csöpit ahogy az ijedségtől lihegett, remegett, látszott rajta a félelem.

(„A lilahajú bohócszerzet")

-FUTÁÁÁS! - Kiáltotta el magát.
A másik irányba szedte a lábait elég hevesen. Én magam is az ő példáját akartam követni csak azért, hogy attól a lila tüsihajú bohóctól minél távolabb tudjam magam. Tudhattam volna, hogy ebben a vészes szituban a mi menekülési tervünk annyit ér, mint kavics a pocsolyában, de hát az ösztönök... A jó öreg menekülési ösztönök. Az egyik sötét szegletből előugrott még egy alak, természetesen egy újabb horror bohóc, aki csak abban különbözött a többitől, hogy lány volt. És hogy én ezt honnan tudtam? A testalkatából, a végtagjai könnyed mozgásáról, a ruhájáról, az orra alatti kuncogásáról is lehetett hallani, szóval minden jel megvolt, sőt nyilván egy lány tud csak úgy és olyan szinten kecsesen, könnyedén piruettezni, hogy az már döfi, és igen most már van elég bizonyítékom ahhoz, hogy alátámasszam a tényt, hogy ellenfeleink között egy csajszi is helyet foglalt. És ez még nem volt minden! A bohóclány kísértetiesen hasonlított Lalára az udvaribolondra. Visszaemlékezvén, bármennyire is nehéz a cirkusz minden egyes percére, mégis a felismerés szinte fejbe vágott, ő lehetett az a kötéltáncos, aki egykerekűn, három majmocskával eljutott a kötél feléig.... majd lezuhant. Legalább is nagy volt a hasonlóság öltözetben, csak színben volt más, hiszen a fekete és fehér szín dominált. Pluszban egy koponya kinézetű maszk takarta el arcát, szóval az se lehetett biztos. Végül is elég meglepően, szürreális és legfőképpen váratlanul ért az ő jelenléte is.
-„Vajon mennyien lesznek még?" - Tettem fel a rettegett kérdést magamnak magamban.