A Kiszemelt (Roblox Circus trip fanfiction)

5. Színes Látszat 🤡

Karina szemszöge:

Végül megérkeztünk...
-WOW! Ez aztán az igazi cirkusz!- Ámuldozott Csöpi.
-Hát gyerekek ez mind csodás, de még itt is jobb ha együtt maradunk, hiszen ez a cirkusz tényleg hatalmas. - mondta Dave bácsi.

Hirtelen minden zűrt, amit az előbb átéltünk mindet elfelejtettem. Csak az óriáskerékre, a hatalmas hullámvasútra, a gigantikus ugráló várra és dodgemre tudtam gondolni, meg persze a break-dance-re, mind egy helyen ebben a hatalmas cirkuszban. Reménykedtem, hogy talán az osztálytársaimmal ki tudjuk kérlelni, hogy alvás helyett mind ezekre üljünk fel és próbáljuk ki. (Ja, éjnek évadján 😆)
-Hát ez gyönyörű.... - Csodálkozott mellettem Miranda.
-Nézzétek vattacukor! - Mutatott egy közeli standra a húga.
-És még.... Kalapácsos játék... - Ámuldozott Annie. Ő nagyon szereti a kalapáccsal kapcsolatos játékokat, nem csoda, hisz mindig ő nyer bennük, de én azért próbálkozom, hátha egyszer tényleg én is nyerek.
-Gyerekek gyertek utánam. - Szólt nekünk Dave bácsi.
Egy kólás standhoz mentünk, ahol egy fülig vigyori bohóc volt az eladó, nem meglepő egy cirkuszban.
-Huszonnégy Bloxy-colát szeretnék. - mondta Dave bá.
-Hihihi! Máris adom, amúgy az esti előadásra jöttek? - kérdezte a vigyori eladó.
-Hát nem egészen, nem jól sült el a kirándulásunk itt a közeli kempinghelyen a folyótól nem messze és a gyerekekkel itt szeretnénk legalább egy éjszakát tölteni.-magyarázta Dave bá.
-Óóó, hát persze. - mondta az eladó mézes-mázosan. - Giggles mindenkit szívesen lát. Ha szeretnének menjenek be a sátorba nyugodtan. A csodás és vicces Giggles tarthat maguknak egy show-t.
-Nahát köszönjük.

-Jaj, de jóóó! Még a sátorba is bemehetünk! - ugrált Anka.
-Igen, bemegyünk, úgyhogy nyugi. - csitította felpörgött húgát Miranda.

Bementünk a sátorba.
Olyan csodás volt és szép, én az egész bemenet alatt tátott szájjal voltam. Voltunk már cirkuszban, de ez azért tényleg érdekes és különleges is volt.
Beérve helyet foglaltunk és elkezdtük iszogatni a kóláinkat és eszegetni a pattogatott kukoricáinkat (azt is kaptunk a sátor felé).
Végül dobpergés és trombitaszóra a fények kihunytak és rávilágítottak az előadóra. Egy jó magas vékony alkat volt színes ruhában és mondanom sem kell, hogy bohóc volt.

Meg szólalt az a tipikus cirkuszi zene és a bohóc hangosan beköszönt.
-Halihó mindenki! Szép estét hölgyeim és uraim! Én lennék a csodálatos és eléggé vicces Giggles! Áháháháháháhihihihííí! - nevetett.
Megtapsoltuk aztán folytatta.
-Higgyétek el, hogy igazán jó helyre jöttetek a móka és kacagás szigetére szinte!
-Haaa! Tényleg? - kérdezte lelkesen Anka.
-Úgy bizony! És hadd mutassam be egyik kirobbanó számukat Bobó bohóccal!
Kezdett egyre izgalmasabb lenni, izgalmamban nem győztem tömni a kukoricát.
A lámpák egy színes ágyúra is világítottak, az ágyúban volt Bobó, már sejtettem előre mi lesz ez, ki fogják lőni, és miután Bobó lelandol megtapsoljuk, legalább is én így gondoltam.
-Na készen állsz Bobókám? Háh! - nevetett Giggles.
-Őőő hát én-motyogott Bobó.
-Jaj ne már Bobó ne légy ilyen szégyenlős. - mondta Giggles.
Végül eldörrent az ágyú egy fekete füst kíséretében, de az ágyú Bobóval együtt eltűnt.
Tanakodtam, miközben a kólámat szürcsöltem, hogy ez most egy bűvésztrükk akart e lenni?
-Ó hát ez a Bobó!-Rikkantotta az előadó és megnyomta a kis dudáját. - Mindig ezt csinálja. (ezen páran nevettünk). Tudjátok még mi jobb száz bohócnál? - kérdezte.
-Ő nem tudom... Mi? - kérdezte ragyogó arccal Csöpi.
-Hát elég egy ilyen Bobóóóó! - nevetett fel Giggles.
Ezen is páran nevettünk.
-De most, hogy Bobó megint kilőtte magát Afrikába, nézzük meg a nem mindennapi, a szemkápráztató, az igazi mókamestert.... Lala az udvaribolon és egyben állatszelidítő!
Taps közben hallottam, ahogy Caleb még fel is fütyült.
-Most pedig nézzetek fel és csodáljátok meg Láylit a kis barátaival a majmocskákkal áháháh!
És ott fönt a két rúd között egy hosszú kötélen  egy színes ruhában egy igen kecses lány a fején és a vállán csücsülő majmokkal gurult át egy egykerekűvel a kötélen, bámulatos volt. Mindnyájan szájtátva néztük, amíg hirtelen a kötél közepe fele le nem zuhant és kihunytak a fények, mindnyájan megijedtünk, de egy lámpa visszakapcsolódott Giggles-re.
-Ó hát úgy látszik bolondunk már megint ránk hozta a frászt áh, túl sokat majomkodik, huhuháhá!
Ezen igen kevesen nevettünk, amit nem csodáltam.
-Most pedig gondolom már mind unhatjátok ezt az egy helyben ülést gyerekek. Gyertek táncolunk!
Erre sokan elkezdtünk mozgolódni,  Giggles mindenkit kiválasztott, Dave bácsin kívül, volt aki nem tudott, nem akart, vagy nem mert táncolni, de Giggles-nek nem merte elmondani.
-Ó, a hajad akár a holdfényben ragyogó fekete ég, gyere szépen te királylány, ott a helyed a színpadon. - mondta nekem és úgy mint a többieket, kézen fogva odavezetett a színpad közepére.
-Oké gyerkőcök na ki imád táncolni?
Erre a kérdésre nem sok válasz érkezett.
-Nos ez esetben. - kezdte Giggles és a közelben meghúzott egy kart, amitől előbukkant egy nagy elektromos gépszerűség. - Íme az elektro-sugárgépem, ez majd megtáncoltat benneteket.
Amikor bekapcsolta, akkor pont szegény Noobyt úgy megrázta az elektromos áram, hogy ijedtében tényleg elkezdett gyorsan táncolni, nagyon megsajnáltam, kezdett elfajulni a dolog, már az elején éreztem, ez teljesen gyanús volt.
-Ki a következő?
Nem jött válasz, mindnyájan beleadtunk apait anyait a táncba.
-Jaj de jóóó, na ezt szeretem! - ugrott fel Giggles és beállt közénk táncolni.
Én szeretek táncolni, de akkor igazán remegtem a félelemtől tánc közben.
-Huhúúú! De jók vagyunk! - mondta vidáman Giggles mintha mi sem történt volna. Ismét meghúzott egy kart a színpad szélén. - Most pedig következzék a legizgalmasabb rész és egyben a kedvencem is. Ki ne akarna átugrani ezeken a lángoló karikákon ha? Én kisbohócként mindig is meg akartam ezt csinálni.

Pár fiú mondta közülünk, hogy nem, de akkor Giggles csak ennyit mondott:
-Ó, ez esetben akkor beleesünk a lávába, ha nem ugrunk, ezt mindenki megtudja csinálni nyugi!
-Juhú! - kiáltott föl Anka.
-Persze, hogy Juhú. - simogatta meg Anka fejecskéjét Giggles.
Hát Anka tényleg nem tud félni! Nagyon aggódtam, még nem is ugrottunk, de kivert a víz.
Egy nagy deszkára mint liftre felszálltunk és felemelkedtünk vele, miközben a színpadot elöntötte a láva.
-Ez a bohóc betegebb mint Pennywise az Az-ból. - suttogott Caleb.
-Jaj, csak Noobynak ne essen baja, mert simán félreugrik. - aggódott Diana.
-Félek. - mondta valamelyünk a háttérben.
-Nekem meg tériszonyom van! - dadogott félelm~Ben még egy osztálytársunk.
-Valamit ki kell találnunk. - mondta Annie.
Mindnyájan sugdolóztunk, miközben Giggles elkonferálta a mondandóját.
És ezek után szólt nekünk, hogy kezdhetjük. Mikor lenéztem a tekintetemmel Dave bácsit kerestem, láttam rajta, hogy nagyon aggódik, de nem tudott mit tenni, úgy ahogy mi sem.
-Na akkor megyek. - mondta határozottan Kody és megmarkolta Nooby kezét. Elég szépen és gyorsan átugráltak a túloldalra.
-Ne nézzetek le és vigyázzatok az imbolygó deszkákkal! - kiabált vissza a túloldalról Kody.
Volt aki egyedül és volt aki párban ugrált át deszkáról deszkára a tüzeskarikákon át.
Még Carolina is. Hiába, nem volt más választása.
Én Annie-val mentem, Miranada pedig Ankával. Nagyon féltem attól hogy esetleg rosszul ugrok, felgyullad a hajam, beleesek a lávába, de amúgy honnét volt lávája a cirkusznak?
Az utolsó karikánál Annie-val nem egyszerre ugrottunk, így megcsúszott a lábam amitől rosszul ugrottam és a karikához hozzáért a kezünk, mindketten elkaptuk onnan. A szívem is vadul vert alig kaptam levegőt, de reflexből gyorsan újra átugrottam és az utolsó deszkáról át a túloldalra. Rajtam kívűl hallottam, hogy még sokan megkönnybbülten felsóhajtottak, átértem és méghozzá túl is éltem.