A Kiszemelt (Roblox Circus trip fanfiction)

10.A titokzatos vadőr

Karina szemszöge:

Lihegve kocogtunk a lábunk elé nézve az erdő mélyebb és egyre mélyebb részeire az idegent követve. Útközben jó pár erdőlakót is felriasztottunk éjjeli "túránkkal" (pedig egy kicsit se lehetett volna annak nevezni) , mint például őzeket, baglyokat, és még jó pár madarat (sajnos a sötétben nem tudtam felismerni őket, csak a sziluettjük és a szárnycsapkodásuk jelezte jelenlétüket) és nagyvadat, egészen káprázatos volt, ahogy egy hatalmas testű gímszarvas ugrott ki a sűrűből szemünk láttára, akit aztán elnyelt az erdő sötétje, meg persze rókával is sikerült utunk közben összeszemezni. De a legnagyobb szerencse az a farkasmentesség volt, ahhoz képest, hogy veszélyes kirándulásunk elején farkasok elől menekültünk, sőt még a történtek előtt Dave bácsit is megtámadták egyáltalán semmi nyomuk nem volt, semmi vonyítás vagy ilyesmi, ez viszont nagy megkönnyebbülést adott azzal együtt, hogy végre egyre és csak egyre távolodunk a cirkusztól. Még gondoltam is magamban elég vidáman, hogy most már mi rossz történhet?!

-Már nemsokára ott vagyunk gyerekek tartsatok ki!-motivált minket az idegen, akinek nagyon meg akartam köszönni kijuttatásunkat, a segítségét, csak sajnos előbb még túl kellett jutnunk a bohócok által okozta nehézségeken.

-U..uram amúgy hogyan került ide a cirkuszba? Mik történtek magával ott? És mióta lehet ott?-interjúvolta ki Csöpi a vezetőnket, aki nagyot sóhajtva lecsitította osztálytársam kíváncsiságát.

-Maradjunk annyiban, hogy ti nem akartok tudni arról a helyről semmit. És amiket én magam is átéltem ott ki tudja mióta, nem akarok beszélni róla kölyök, remélem megérted, nem akarlak titeket felsokkolni az ott átélt tapasztalatokkal, nem gyerekeknek való téma ez.-mondta egészen komolyan, de nyugodtan meg még persze volt benne aggodalom s szorongás is ami a hangján mind mind hallatszott, olyan apukás beütése volt, ahogyan próbált mi ránk vigyázni, igaz már fél órája, de ez nagyon érződött rajta, legalább is én úgy éreztem, hiszen nekem is van egy szerető, óvó édesapám, aki az ő lányát minden rossztól és rosszakarótól megvédené. Apropó a szüleim! Hirtelen vágott belém a gondolat, hogy most, ezt az egészet hogyan fogom nekik elmesélni, egyáltalán el tudom e? Visszaterelve a gondolataimat az újdonsült vezetőnkre az a kérdés is felmerült bennem, hogy egyáltalán van e gyereke? Vagy már nagypapa, vagy ki tudja, hiszen az az elefántfej-szerű, cintányér-füles maszk arcát rejtette.

-Ú, mekkora lepke, wow!- guggolt le hirtelen Csöpi egy igen termetes tenyér nagyságú szárnyú lepkéhez, aki Csöpitől félvén meg se mert moccanni. Én magam is megcsodáltam, a szárnyain lévő szemeknek látszó minta, olyan cuki és lélekbe látó szemeket ábrázoltak, melyet én magam is szívesen lefestenék, sőt még el is fogadnám kedvencnek, de hát ő vadlepke, neki az erdő az otthona.

-Igen, ez egy Bagolyszem óriáslepke, az erdő különlegessége, de erre nincs időnk gyerekek gyertek, mindjárt hazaérünk, jobban mondva az én házamba, de a bohócok már biztos észrevették, hogy nem vagyunk ott! És már a nyomunkban lehetnek.-Váltott át nyugodt hangnemből az ideges és féltő verziójára. Kezünket megmarkolva húzott magával és már a sebességünket nézve futottunk már. Mikor már lassultunk, az idegen törte meg a futás okozta szuszogás csendjét.

-Elnézést! Tényleg gyerekek, én csak biztonságban akarlak tudni titeket.

-Semmi baj ezzel uram.-mondtam egyetértően.

-Olyan modortalan vagyok be se mutatkoztam, nyugodtan tegezzetek. Tim vagyok, Ranger azaz, vadőr Tim, de mivel az erdő vadasparkjának is én vagyok a megbízottja Parkőr Timnek is becéztek egy időben.

-Hehe! Parkőr, vagy inkáb Parkour Tim.-viccelődött a szavakkal Csöpi.

-Na látod az is lehetnék.-szállt bele a poénba Tim is. Én magam is kuncogtam velük együtt, az erdő közepében, egy őrjöngő cirkusz elől menekülve, a sötétben, talán már éjfél is lehetett, de a pozitívum az sosem árt nem?